A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 82 bizottságban az ellenzék meglehetős erővel volt képviselve és az ellenzék részéről követelték mindig a haditengerészt terén a flottaprogrammot. Az a flottaprogramm tulajdonkép nem jelentett volna egyebet, mint a haditengerészet kifejlesztésének több évre menő előzetes tervezetét, melynek megbirálása tehát a delegatio hatáskörén kivül esik. így áll a dolog közjogilag. Gyakorlatilag azonban úgy áll, hogy sok szükségletet nem is tudunk kellőkép megértem és megbírálni, ha nem látjuk a hadügyministernek és a tengerészet vezetőjének több évre vonatkozó terveit. Igen természetesnek tartom, és mondhatom, örülök is rajta, hogy ilyen flottaprogramm létre nem jött, mert ahol a külföldön flottaprogrammok és flottatörvények létrejöttek, ott is azt tapasztaljuk, hogy mindenütt csak arra valók voltak, hogy be ne tartsák őket. A technika vívmányai, a találmányok igen gyakran teljesen halomra döntik az összes tervezeteket. Nem szükséges egyébre hivatkoznom, csak arra, hogy ha hat évvel ezelőtt flottatörvényt csináltunk volna, abban bizonyára nem gondoskodtunk volna dreadnoughtokról, holott időközben jött a dreadnought-typus, mely azt a flottatörvényünket egyszerre teljesen semmivé tette volna. Ugyanígy vagyunk a hadsereg szükségleteivel is. A hadseregnél is merülnek fel uj és uj kívánalmak az idők folyamán, melyeket előrelátni nem lehetett, s ezek minden előzetes megállapodást és programmot egyszerre halomra döntenek és uj terveknek a felállítását teszik szükségessé. Mint ilyent említem a tüzérségi felszerelésből pl. a mi taraczkjainkat. Körülbelül 10 évvel ezelőtt szereztük be a tábori taraczkokat, melyek az akkori követelményeknek megfelelően a legjobb ilynemű tegyverek voltak. Néhány évvel később kiderült, hogy ezek a taraczkok, mivel visszafutócsőszerkezettel és pánczélzattal nem voltak ellátva, a modern követelményeknek többé nem telelnek meg. A viszonyoknak ilyen változása tehát felment minket attól, hogy néhány évvel ezelőtt létrejött ilyen megállapodáshoz szorosan és mereven ragaszkodjunk. (Igaz! Úgy van!) E tekintetben igen jellemző volt épen a tegnapi albizottsági ülésben Heltai t. barátomnak az a kijelentése, melyben ő majdnem szemrehányást tett a hadügvministernek azért, hogy miért nem jött ezekkel a szükségletekkel már két évvel ezelőtt. Tökéletesen igaza volt neki, de ez egyúttal legjobban bizonyítja, hogy mennyire elkerülhetlen volt a Schönaich-iéle megállapodástól való eltérés, és mi a legjobb lelkiismerettel vállalhatjuk a felelősséget azért, hogy azoktól a megállapodásoktól eltérünk, és olyan szükségleteket, melyeknek beszerzése több évre volt tervezve, most rövidebb idő alatt kívánunk beszerezni. A másik aggodalom, mely ezen hitelek felmerülésének hírével karöltve támadt, az volt, hogy ezek megett valami mozgósítási vagy háborús szándék lappang. Ennek az aggodalomnak eloszlatására tulajdonképen nincs semmi egyébre szükség, mint alapos és figyelmes átvizsgálására a hadügyminister és a haditengerészet vezetője által benyújtott előterjesztéseknek. (Igaz! Úgy van !) Ha látjuk, hogy a hadsereg részére mindössze 125 miílió korona három évre felosztva, a haditengerészet részére pedig mindössze 26 millió korona három évre felosztva kívántatik, akkor mindenki tisztában lehet azzal, hogy ebből a pénzből, mely három év alatt lesz igénybe veendő, sem háborúra készülni, sem mozgósítani nem lehet. (Helyeslés.) Annyi bizonyos, t. országos bizottság, hogv a mi pénzügyi helyzetünkre való tekintettel, nálunk fokozottabb mértékben kell aggodalmasan és gondosan megvizsgálni az ily szükségletek valódi szükségességét s emellett figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a mi államunk az ezzel járó anyagi terheket minden rázkódtatás nélkül bírja elviselni. Ebben a tekintetben a jelenlegi pénzügy- minister ur nekünk oly teljes megnyugvást nyújtott ez esetben, hogy mondhatom, hogy ezen kérdésnél — legalább részemről — annyira meg vagyok nyugtatva, hogy a financiális szempontokat ezen kérdés megítélésénél tökéletesen kikapcsolhatom a pénzügvminister ur megnyugtatásai után é3 igy a kérdést csak azon szempontból vizsgálom, hogy vájjon szükséges-e hadseregünk és haditengerészetünk azon fejlesztése, amely ezen előterjesztésekben tervezve van ? Ha pedig ezen szempontból vizsgálom az ügyet, arra a meggyőződésre kell jutnom, hogy valóban oly nélkülözhetetlen és sürgÓ3 szükségletek kielégítésére kívánja a közös hadügyminister és a tengerészeti parancsnok a pénzt igénybe venni, hogy ezen szükségletek elől elzárkózni, ezen kívánságok és ezen fejlesztések kielégítését megtagadni én semmi körűimé nyék között nem venném lelkiismeretemre, sőt azt hiszem, hogy akármilyen kormány és akármilyen párt állana is ezen a helyen, ahol mi vagyunk, nem vállalhatná magára a felelősséget azért, hogy ezen legelengedhetetlenebb szükségletek kielégítését megtagadja. Emellett igen nagy mértékben nyugtatott meg minket a közös hadügyminister urnák és a tengerészeti parancsnoknak a tegnapi albizottsági ülésben tett azon határozott kijelentése, hogy azon ipari beszerzések, amelyek ezen hitelekből fognak fedeztetni, feltétlenül és minden körülmények között úgy fognak felosztatni, hogy a magyar iparnak quota szerinti részesedése teljes mértékben biztosittatik. Ez az, amire mi minden alkalommal, minden, úgy rendes, mint rendkívüli hitel megszavazásánál súlyt fektetünk, mert természetes, hogy mikor pénzbeli áldozatokat hozunk, megkívánjuk azt, hogy ezen áldozatok a magyar közgazdasági életet is támogassák és azok attól idegen érdekek részére el ne vonassanak ( Helyeslés.) Ha pedig azt a kérdést vizsgálom, hogy miképen lesz teljesíthető a közös h adügy minii te i
