A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
52 V. ÜLÉS. vezetőségének, és tiltakoznom kellett azért is, hó0'}’ consequentiák ne vonathassanak le, a melyek tulajdonképen már a pénzügyminister ur által is helyeselt álláspontot sértenének, sértenék azt az álláspontot, hogy a véderőreformmal összefüggő költségek, ha beállittatnának is a költségvetésbe, a mint ez történt az 1912. magyar költségvetésnél, csakis a véderójavaslatok törvényerőre emelkedése után lennének folyósíthatok. De foglalkoznom kell a kérdés pénzügyi részével más szempontból is. Azt hiszem, a 67-es kiegyezéshez képest a delegatiók működése, az összes közösügyek viszonyai olyanok, hogy komolyabban kell velük foglalkoznunk, mert nem bennem merül fel először az az aggodalom, hogy talán egy és más olyan tényezők jelentkeznek, a melyek ennek a kiegyezésnek további fentar- tását, további működését kétségessé teszik, veszélyeztetik. Az 1867 : XII. t.-cz. élőbeszédében világosan és határozottan megjelöli a szempontokat, a melyeket a törvény megalkotásánál figyelemmel akar kisérni. A midőn kimondja ö felségének a trónbeszédben megnyilvánult azon óhajtását, hogy a pragmatica sanctio alapján módok kerestessenek arra vonatkozólag, hogy egyfelől Magyarország közjogi és belkormányzati önállósága, másfelől a birodalom biztossága és együttmara- dásának életfeltételei biztosíttassanak, ugyanakkor a törvény világosan kifejezést adott azon kívánságnak, hogy a közösügyek alkotmányos vitelére Magyarország alkotmányos befolyása biz- tosittassék. Ez a törvény. Az élet túlmegy ezeken a határokon, azt is követelvén, hogy az az intézmény, a mely erőgyara- pitás szempontjából hozatott létre, ne az erőcsonki- tásnak legyen eszköze, ne egyik és másik alkotó részének erejét gyöngítse, hanem a közösügyeknek is oly módon kell kezeltetniük, mely nemcsak a törvényben világosan kifejezett közjogi önállóságot nem sérti, és nemcsak biztositja az ország alkotmányos befolyását, de biztositja az alkotmányos elintézési módokat is. Hogy állunk a költségvetéssel ? Ma, 1912 május havában nem az 1912-ik évi közös költségvetést tárgyaljuk, hanem egy hat hónapra szóló provizóriumot. A gyakorlati élet követelménye az, hogy a delegácziók, melyeknek az 1867 : XII. törvénycikk 40. §-a első és legfontosabb kötelességévé a költsegvetes megállapítását teszi, ezzel a megállapítással készüljenek el oly időben, hogy az 1867 : XII. törvenyezikk következő paragrafusa rendelkezéseinek, hogy t. i. ezen költségvetés számszerű összegéből az egyes országokra a mindenkori hozzájárulási arányban eső rész beállítható legyen, megfelelhessenek. Ha visszatekintünk évek hosszú sorozatára, legritkább esetben készült el és állapíttatott meg a közös költségvetés oly időben, hogy az egyes költségvetésekbe beállítható lett volna. Azt hiszem, nem kell rámutatnom arra, hogy a delegatio hatásköre csakis a költségvetés megállapításában áll. Költségvetési törvényt a delegatio nem alkothat, mert a törvény világos rendelkezése szerint közös törvényhozás nincs. A törvényhozás fenn van tartva az 1867-iki kiegyezésben egyfelől Magyar- országnak, másfelől a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak. Hogy a megállapított költségvetés költségvetési törvény- nyé legyen, arra az a legalisatio szükséges, hogy beállittassék a két költségvetésbe, és csak ezen beállitás által emelkedik a delegatio által megállapított költségvetés költségvetési törvényerőre, és a költségvetési jog értelmezése szerint a fedezetre szánt összegek tulajdonképen csakis ezen törvényerőre emelkedés után lennének folyósíthatok. Nem a legritkább esetben találkozunk-e ezzel ? Ha visszatekintünk a közös költségvetések sorozatára, azok legnagyobb része nem egyéb, mint utólagos registrálása megtörtént közösügyi kiadásoknak. A közös költségvetések összeállitása miatt el kellett halasztani vagy hiányosan kellett összeállítani Magyarország költségvetését. Mindezeknek a következménye pedig az, hogy történnek kiadások felhatalmazás nélkül, melyek utólagosan regis- tráltatnak, és igy akarva-akaratlanul a delegatiók ilyen működése által a költségvetés megállapítására vonatkozólag a delegatiónak megadott jog észrevétlenül fejlődik abban az irányban, hogy absorbeálja az országnak soha el nem idegeníteti költségvetési jogát. Ennek a rendszernek végét kell vetni, és én örömmel üdvözöltem a tavalyi delegatióban a jelenlegi t. ministerelnök urnák, akkori pénzügy- ministerünknek azt a felfogását, hogy az összes hiányokon segítve végre-valahára rendet kell teremteni a közös költségvetések területén is. De a mily örömmel üdvözöltem azt az állásfoglalást, ép oly kevéssé örülök a jelenlegi állapotnak, hogy ma, az év négy hónapjának eltelte után is ott vagyunk, hogy közös költségvetésünk erre az évre nincsen. Midőn kijelentem, hogy az ide vonatkozó határozati javaslatot nem fogadhatom el, és pedig főleg azért, mert semmi elfogadható okot nem látok és nem tudok képzelni arra, hogy miért nem lett ez a közös költségvetés idejére elkészítve, ugyanakkor kérem az igen t. delegatiót és a t. közös kormányt : hassanak oda, hogy jövőre vonatkozólag a delegatio költségvetésmegállapitási joga a maga idejében gyakoroltassék, és éljen a delegatio azzal a maga idejére úgy, hogy ezáltal ne akadályozza meg, hogy a rendes költségvetések annak idején elkészíttessenek, és útját vágjuk azon szomorú jelenségnek, melyben ma vagyunk, hogy a közös költségvetés — miként már rámutattam — csak utólagos registrálása megtörtént kiadásoknak. Ezzel beszédemnek ide vonatkozó részét befejeztem. A tegnapi napon elhangzott felszólalások igen bő anyagot adnak, mely azokat, kik nem hívei
