A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
32 11. ÜLÉS. óporgyártmánvt, kivéve a pozsonyi Nobel-gyárat, Ausztriában állítsák elő, hogy a honvédséget Ausztriában előállítandó lőporral lássák el, az lehetetlen állapot. ( Igaz ! Úgy van! halj elől.) Ezért arra kérem a t. hadiigyminister urat, foglalkozzék ezzel a problémával, mert lehetetlen, hogy mi magyarok, bármely párthoz tartozzunk is, tűrjük, hogy továbbra is osztrák pátens alapján, osztrák monopolium alapján az egész lőporkérdés kezeinken kívül intéztessék el, mert ez nemcsak közgazdasági kérdés, de egyúttal a nemzeti önérzet és becsület kérdése is. A mi magukat a véderő javaslatokat illeti, mi az első percztól kezdve azt az álláspontot foglaltuk el, hogy ezen javaslatok helytelenek, először mert túlságos megterhelését involválják az államnak pénzben és véradóban, különösen akkor, midőn semmiféle provisio nem történik arra, hogy az adófizetők újabb megterheltetése nélkül a nemzeti vagyonosodás fokozásával intensiv, radikális intézkedésekkel, ha máskép nem megy és nem megy máskép, lehetővé tegyük, hogy a nemzet újabb adóalanyokat állítson elő, s egy újabb, törvényeink szerint megadóztatható jövedelmeket produkáljunk, hogy ezek legalább nagy részükben a véderőköltségeket fedezhessék. Egy másik szempont, melyből a véderőjavaslatukat elbíráltuk — és itt kénytelen leszek röviden Heltai Ferencz és Nagy Ferencz képviselő- társaim fejtegetésére utalni — az volt, hogy a kezdet első perczétől fogva, midőn az igen t. pénzügy- minister ur a múlt évi delegatióban először fejtette ki a véderő költségeit, a mi álláspontunk az volt, hogy föltélelezve bár a bona fidest az igen t. pénzügyminist er úrról és a többi minister urakról, de határozottan állítottuk akkor, a mint állítjuk ma is, hogy azon összegek, a melyeket a véderőnek ebben a keretben való kifejlesztésére praelimináltak és nekünk előadtak és a képviselőház pénzügyi bizottságában kimutatásban összegeztek, hogy ezen kiadási összegek nem lesznek elegendők arra, hogy azt a véderőj avaslatot, a melyet a törvényhozás elé terjesztettek, az egész vonalon végrehajtsák. És midőn ezen álláspontunkat akkor kifejtettük, megkaptuk a választ olyformán, hogy van egy jegyzőkönyv a t. kormányok és a t. minister urak között, a mely biztosítja, hogy ezen kiadások a megállapított kereteket túlhaladni nem fogják. Akkor is kétségbe vontam, hogy ezt lehetséges lesz keresztülvinni, ma is azt állitom, de azzal a különbséggel, hogy ma már némely adatok is rendelkezésünkre állanak, a mik a mi igazunkat bizonyítják. Ott van — méltóztassék csak visszagondolni arra az időre, a mikor az altiszi kérdést még nem igen pedzették a véderőjavaslat beterjesztésének legelső idejében — akkor már reá utaltunk, hogy az altiszti kérdés megoldása úgy, a hogy az urak azt contemplálták — engedelmet kérek a kifejezésért — a katonai rend és a katonai fegyelem szempontjából egy kivihetetlen absurdum. De kimutattuk azt is, hogy épen az altiszti kérdés fogja a vedero fejlesztésének költségeit a praeliminálton túl tetemesen fokozni. Ma már ott tartunk, hogy ebben egyetértünk mindannyian. Az igen t. kormányférfiak is elismerik, hogy ez a kérdés egy többletet involvál azzal szemben, a mit a t. kormány a véderőj avas! at benyújtása alkalmával beterjesztett. Olvastuk, de különben is tudjuk, hogy kontemplálva vannak más javaslatok is. Az egyik a póttartalékosok kárpótlására vonatkozik. Ott van a sebesültek kárpótlása stb. Ezek, különösen a póttartalékosokra vonatkozó rendelkezések ismét több kiadást fognak előidézni. Ugyancsak olyan összegeket, a melyek abban a bizonyos jegyzőkönyvi megállapodásban, tudtommal, nem foglaltatnak benn. Bátor vagyok azonban a t. országos bizottság figyelmét még egy másik körülményre is felhívni. Látta-e valaki az igen t. urak közül csak némileg is részletezve a véderő kiadásainak a specifikálását ? Látta-e azon költségelőirányzatokat, azokat a költségszámításokat. .. Khuen-Héderváry Károly gr. ministerelnök : Láttuk ! Batthyány Tivadar gr. : ... A t. minister urak látták, de mi nem. Rosenberg Gyula : Nyilatkoztak is ! Batthyány Tivadar gr. : Az igen t. minister urak nyilatkoztak. Nagyon is tisztelem az ő véleményüket, de nem hiszem, hogy az igen t. uraknak volt alkalmuk utána számítani az utolsó építkezésig mindent. Ezek azok a bizonyos költségek, a melyeket valamikor megállapítottak, de a melyek nem garantirozzák, hogy ezen költségekkel a véderő végrehajtása során tényleg ki fognak jönni. Jól tudjuk, hogy minden ilyen költség- vetés, mihelyt egy-két-három esztendő elmúlik, a végrehajtás során nem állja meg a helyét, különösen a mai viszonyok között, a mikor úgyszólván hónapról-hónapra emelkednek az árak minden vonalon, minden téren. Egész bizonyosra vehetjük, hogy azon költségelőirányzatok nem fognak megfelelni, hanem több kiadásokat fognak követelni. De emellett, t. országos bizottság, tapasztaljuk a külföldön is, hogy mindazok a preliminálék, akkor, a midőn egy nagyobb véderőreformot kezdtek létesíteni, betarthatók nem voltak. Utalok a német birodalom véderófejlesztésére, a mikor a kétéves szolgálati időt behozták. A mikor a kormányok ott ezeket a javaslatokat beterjesztették, terjesztettek elő költségvetéseket az ujonczlét- számnak emelésére és egyéb szervezeti költségekre vonatkozólag. És méltóztassanak utána lapozni a német törvényhozás naplóiban és akkor arról fognak meggyőződni igen t. tagtársaim, hogy évről- évre jöttek újabb és újabb véderótöbbkiadásokkal, a melyeket legnagyobb részükben azzal indokoltak, hogy ezek még mindig a kétévi szolgálati időnek, vagyis a véderófejlesztésnek utóhatásai és utókövetkezményei . Én az igen t. hadiigyminister ur tegnapi expo- séjában egy bizonyos őszinteségnek a megnyilat-
