A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
28 II. ÜLÉS. De vannak további momentumok ebben a nehéz helyzetben, melybe magunk is jutottunk. És ez vonatkozik különösen arra, hogy az a háború, a mely kitört szövetségesünk, és barátunk — hiszen ezt mondhatjuk egészen nyugodtan és teljes meggyőződésből — Törökország közt, hogy ez a háború nagy veszedelmeket rejt magában, különösen azáltal, hogy átcsaphat oly területekre, melyek már közvetlenül érintik a mi érdekszféránkat, (Úgy van ! Úgy van.') Mi jól tudjuk azt, hogy hol vannak ezek az érzékeny perifériák. Ezek részben olyanok, a hol mi egészen közvetlenül vagyunk érdekelve, és ez nem más, mint a Balkánnak az az oldala, mely az Adriával határos, Albánia és mindazok a vizek, szigetek és partok, melyek ott közel vannak. Azok a mi közvetlen érdekhatárunkhoz tartoznak, mert hiszen természetes, hogy ha az Adriaitengert egyszerre elzárják, akkor zsákutczába jutunk és hogyan menjenek a mi hajóink a világ- forgalomba? Olyan túlterjeszkedése tehát az olasz politikának, mely nemcsak az Adria egyik oldalát foglalja el, hanem a másik oldalát is. úgy hogy a két oldal közt, pl. Brindizi és Yalona közt, nincsen több, mint 75 km. távolság — közvetlenül rendkívül veszedelmes ránk nézve. A másik, a mi közvetlen érint minket, a Balkán többi része és Maczedónia, mert visszahatással volna balkáni positiónkra mindaz, a mi ott történhetik és mindazon veszély, a mely ott kifejlődhetnék. Ámde kérdezem, hogy ezekkel szemben határozott politikát a küliigyminister csakugyan nem követett volna ? Avagy nem méltóztatott tudomást szerezni arról, hogy azon pillanattól fogva, a melyben az olasz hajók megjelentek azon érzékeny perifériákon, a melyekről az imént szólottám, külügymimsteriink, ha nem is nyilatkozott itten róla, mert nyilatkozatait nagy tartózkodással tette meg, a mi érthető, ő neki ott volt a keze és előre látta, hogy micsoda bonyodalmak keletkezhetnek ebből. Ezért sikerült neki elérnie azt, hogy az olasz hajók ezen veszélyes terrénumról eltávoztak. (Úgy van !) A mi külügy- ministerünk egyébiránt jól tudta azt, hogy menynyire szükséges a monarchia szempontjából, hogy az az ádáz háború, a mely Afrika északi partjain dúl, lehetőleg lokalizálta legyen és át ne csapjon Európába. Én tehát kellő gondoskodást látok a küliigyminister ur részéről. Ezen oknál fogva az előrelátás hiányát vetni szemére és neki bizalmatlanságot szavazni ezen okból, én azt hiszem, ez nem volna méltányos. Nagyon sajnálom, de e tekintetben kénytelen vagyok az ellenkező meggyőződést kifejezni, a melyből a küliigyminister ur igenis meríthet eiót a további működésre. (Elénk helyeslés.) Hogy ő a hármas - szövetség megerősítésén fáradozik és mindent igyekszik eltávolítani, a mi ezt a szövetséget Olaszországgal szemben netalán kizárhatná : ez, azt hiszem, szintén az előrelátás politikája és ezt nekünk szintén helyeselni kell. (Helyeslés.) Különben a mi a hármas-szövetséget illeti, miután Holló Lajos t. tagtársunk említette, hogy háborupárt nincs és hogy tiltakoznunk kell az ellen, mintha volnának olyanok, kik háborút akarnának Olaszországgal, erre nézve jó lesz tisztán látni mindenfelé. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy a magunk részéről soha semmiféle körülmények között nem gondolhatunk arra, hogy mi Olaszországgal szemben agressive lépjünk fel, mert ez ki van zárva, (Úgy van!) hisz letűnt már az az időszak, a tűikor az olasz politika monarchiánk egyik fontos kiegészítő részét képezte. Letűnt ez épen úgy, mint az a politika, a melyet azelőtt Németországban követtek. (Úgy van !) A mi határaink most már Észak, illetőleg Olaszország felé véglegesen meg vannak állapítva. Mi ezeken a határokon túl terjeszkedni nem kívánunk és ezt mindenki elhiheti, a ki egyáltalában az osztrák-magyar politika titkaiba bele van avatva és a népeknek, de még a vezető egyéneknek érzületét és gondolkozását ismeri. A magunk részéről tehát nem képzelhető el, hogy mi akarnék megsérteni a hármasszövetségnek consistentiáját, fennmaradásának további szükségét. Olaszország részéről azonban — mint ezt jól tudjuk, — van két pont, a mely mindig ott lappang és fog lappangani még sokáig és a mely bizonytalanságot fog önteni azon viszonyba, a melyben vagyunk, akár vagyunk szövetségi viszonyban vele, akár nem. Végtére is a szövetség lenyomhat bizonyos aspiratiókat és ellensúlyozhat ilyeneket, de a szövetségek nem örökkévalók és a szövetségek mögött ott vannak a népek. A népeknek pedig mindig vannak aspiratiói és ezen aspiratiók kitörésre vezethetnek. Nyílt szemmel kell tehát akkor is nézni és látni, midőn a szövetség egyelőre veszélyteleneknek tünteti fel az állapotokat. Ezért hiba volna csak azért, mert szövetségben vagyunk valamely állammal, egyszerűen leszerelni és azt mondani, hogy minek előre készülni a jövőre, hisz mi mostan élvezzük a békét, kölcsönös szerződéssel biztosítottuk azt, ennélfogva nyugodjunk meg abban. Ez végzetes politika volna, és ezért naivon értem, hogyha irányadó köreink O«/ 1 J ezt nem követik. Tehát, a mikor szövetséges viszonyban vagyunk is, látnunk kell azt, a mi történik és nemcsak ismerni, de szem előtt is kell tartani folyton azon aspiratiókat is, a melyek Olaszországban és az olasz népben élnek. Ez pedig mindig két pont. Az egyik az irredentizmus, a mely él és habár közbe-közbe vissza lesz is szorítva, de mindig ott van. Ezzel nekünk számolnunk kell és ez az, a mi miatt mindig résen kell lennünk, bármily barátságban és szövetségben vagyunk is. Ez az egyik, a mely oly politikát Ausztriában és Magyarországon nem enged meg, hogy azért, mert Olaszországban vannak, a kik az olasz nyelvű részeket tőlünk el akarják venni, a mi területünkből a legkisebb rész is elvétessék bármiféle titulus alatt. ( Helyeslés.) A másik sebezhető pont az Adriának az a része, a mely a Balkánnal határos. Azt megengedni, hogy Olaszország valaha mindkét oldalát az Adriának foglalja el és ő uralkodjék mind a két oldalon,
