A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
II. ÜLÉS. 25 Sokkal inkább az ó lelkűket, hogy t. i. nem félnek tőlünk. Ebből a szempontból a magam részéről csak annak a felfogásnak adok kifejezést, hogy a mennyire nem alkalmas az ilyen kiszinezés arra, hogy minket engedékenyebbé tegyen magunk- tartásában, ép annyira nem alkalmas arra sem, lioçy elérje azt a czélzatot, melyet a küüigyminister ur tegnapi exposeja szerint a maga politikájában követ, hogy t. i. Ausztria és Magyarország irányában a külföld elismerését fokozza és Ausztria meg Magyarország prestigéjét emelje. Én ennek a meggyőződésemnek vagyok kénytelen kifejezést adni azért, hogy azt a további következtetést fűzzem az észrevételemhez, hogy ha csakugyan olyan siralmas volna a hadsereg helyzete, a mint azt lefesteni méltóztatott, és hogyha ezeket a fájdalmas és szánalmas állapotokat a hadügyminister ur meg akarja szüntetni, akkor neki. a mikor értesül arról a felfogásunkról, hogy az általunk felállított előfeltételek teljesítése után a magyar ellenzék nem fog akadályokat gördíteni, nem lehet sürgősebb feladata, mint az, hogy a mennyiben neki módja, alkalma és hatalma van arra, — és tudjuk, hogy a mi alkotmányunk minden szép elmélete mellett a katonai hatalom kezelőjének ig;nis van alkalma, módja és hatalma reá — érvényesítse a maga befolyását abban az irányban, hogy végre szűnjék meg az a katonai politika, melynek tarthatatlanságát mi hirdetjük, mely szerint folytonos negatióval találkozunk, az anyagiakkal legalább egyenértékű nemzeti erkölcsi és államfenntartó tényezők méltatásában, mely méltatást mi követelünk a katonai kormányzattól. Legyenek végre azzal tisztában mindazok a tényezők, kiknek ebben a kérdésben szavuk van, hogy egy úgyszólván századokra menő küzdelem egy többségnek véletlen egybekerültével nem szüntethető meg akként, hogy egyoldalulag teljesítessék minden kivánság, a másik oldalon pedig lehetetlennek nyilváriittassék és a messze jövő számlájára utaltassák az, a mi a nemzetnek jogos, törvényes és történelmi alapon gyökerező kívánsága. © Ezeket tartottam szükségesnek és kötelességemnek elmondani. (Helyeslés bal felől.) Természetes, hogy sem a t. közös minister urnák előterjesztését, sem az ahhoz fűzött bizottsági javaslatot és a bizalmi indítványt el nem fogadom. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Apponyi Albert gróf személyes kérdésben kiván szólni. Apponyi Albert gróf : T. országos bizottság ! Nem szólaltam fel mindjárt Heltai Ferencz t. képviselőtársam beszéde után, a melyben magam ellen is némi személyes támadást látok, noha a még egyszeri felszólalás jogát nekem az ügyrend megadja, hanem ebben az alakban teszem meg azt. A személyes támadást abban találom, hogy t. képviselőtársam a delegatio ellenzéki tagjait s köztük természetesen engem is, mintegy megvádol azzal, hogy ellenőrzési kötelességünket nem illő buzgalommal teljesítjük, midőn megjegyzés nélkül hagyjuk a hadügyminister ur nyilatkozatának azt a részét, melyben az igen t. hadügyminister ur azt az ismert pactumot, mely maximalis összegben állapítja meg 1915-ig a véderóreform költségeit, magára nézve csak ideig-óráig kötelezőnek mondja, de egyszersmind kilátásba helyezi az események sorozatát, a melyek ezt halomra fogják dönteni. T. képviselő- társam vádjának talán már Bakonyi Samu t. képviselőtársam mostani beszédje is megfelelt. Minthogy azonban én az ellenzéknek egy más pártjához tartozom és az ő vádja engem is illet, méltóztassék megengedni, hogy arra a következőkben válaszoljak : Először is, hogy a hadügyminister urnák azon nyilatkozata nálunk, a kik annak a pactumnak a részesei nem voltunk, a kik mindig azt állítottuk, hogy ezen megállapítások és ezen megállapodások nem bírnak reális és megbízható alappal, természetszerűleg sem azt a meglepetést, sem azt a conster- natiót nem okozhatták, a melyet okozhattak azon t. képviselőtársainknak, a kik teljes jóhiszeműséggel és bizalommal azokba a megállapodásokba belementek. (Tetszés és helyeslés balfelől.) Mi mindig állítottuk, hogy teljesen labilis a pénzügyi alapja ennek a megállapodásnak és a midőn egy uj hadügyminister több katonai őszinteséggel, mint parlamenti praxissal, (Derültség balfelől.) azt a kellő óvatosságot nélkülöző nyíltsággal megmondja, (Derültség a baloldalon.) ez nálunk semmiféle meglepetést nem okozhat, de természetesen fentartjuk magunknak, hogy az ebből levonható következtetéseket levonjuk ott, a hol a véderőjavaslat sorsa eldől, t. i. a magyar képviselőházban. (Helyeslés a baloldalon.) A másik válaszom pedig az, hogy minthogy én és az én elvtársaim azt az egész konceptiót nem támogathatjuk, azt az egész konceptiót nem fogadtuk el, a mely abban az ismert pactumban kifejezést talált, nekünk ahhoz, hogy ez a pactum megáll-e vagy feldül, közvetlenül semmi közünk nincsen. Itt azonban nagyon értem, sőt nagyon helyeslem, hogyha azon t. képviselőtársaim, a kik ez alapon politikai állást foglaltak, szorgalmazzák és követelik azt, hogy megtartassanak az alapok és keretek, a mely keretek feltevésében ők a véderőjavaslat támogatásába belemennek. Mondom, én nemcsak értem ezt, de helyeslem is, és nagyon természetes, hogy a mi politikai állásunk, a mely megkezdődött a most megállapított keretekkel szemben, erőben csak gyarapodni fog, ha azon keretek megtágittatnak és hogyha az, a mit mi úgyis rossznak tartunk, még rosszabbá fog válni. De az őrködés a felett, hogy azok a konceptiók, a melyeknek nem vagyunk részesei, fentartassanak, az minket nem illet meg, hanem megilleti azon t. képviselőtársainkat, a kik azoknak részesei, és én csak teljes elismeréssel honorálhatom azt, hogy ha ezen feladatukat kellő erélylyel és komolysággal teljesitik. Elnök : T. bizottság ! Az idő előrehaladott, és minthogy még többen vannak szólásra feljegyezve, talán méltóztatnak helyeselni, hogyha 4 A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója.
