A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
II. ÜLÉS. 23 magasztalt. Már most, ha az altiszti kérdéssel kapcsolatban jelentkezik a szolgálati idő leszállításának az'a tökéletlen formája is, a melyet a véderőreformra vonatkozó törvényjavaslatokban tapasztalunk és a mely szolgálati idő szabályozása körül a legkülönbözőbb nézeteltérések jutnak nyilvánosságra a katonai irodalomban : akkor elvárhatjuk — és pedig teljesen méltányosan — a közös hadügyministertól, bőgj- ezekre a kérdésekre vonatkozó felfogásáról minket tájékoztatni szíveskedjék. Ezért csak sajnálatomat fejezhetem ki a fölött, hogy ezen felvilágosításokat előterjesztésében nélkülöznünk kell. A közös hadügyminister ur incidentaliter kitér előadásában azokra a sajtóközleményekre is, a melyek bizonyos nyilatkozatokat adtak hivatalba- lépése idején szájába és a melyeknek egyike vagy másika — meg kell vallanunk — nálunk Magyar- országon kedvező hatást egyáltalában nem kelthettek. A közös hadügyminister ur kivédi az ellene intézett támadásokat és azt mondja ezekről a sajtóközleményekről, hogy azokban a költészet és a valóság egyesül. Mikor azonban a közös hadügyminister ur részéről ezt a kijelentést tudomásul veszem, arra kell kérnem, hogy viszont azokról a felfogásokról, a melyek a magyar- ellenzék körében a véderőnek tervezett reformjával szemben fennállanak, szerezzen magának teljesebb tájékozást, nehogy az ő e felől való megítélésében összevegyüljön a költészet és a valóság ! (Helyeslések.) A t. hadügyminister ur ugyanis akként tárgyalja a női ellenállásunkat, mint arra Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam igen találóan rámutatott. mintha a magyar ellenzék egy absolute merev, olyan ellenállást akarna hifejteni a hadsereg nélkülözhetetlen szükségleteinek megszavazása ellen, mely magára a tárgyra és közvetlenül csakis a hadseregre vonatkoznék, mintha mi a hadseregnek nem akarnánk az életfeltételeit megadni. A t. hadügyminister urat fel kell világosítanom, hogy ez a felfogása teljességgel tévedésen alapszik. Abban a tízesztendős küzdelemben, melynek során azokat a meg-megismétlődő jaj kiáltásokat hallottuk, melyek megnyilatkoznak a t. hadügyminister ur előterjesztésében, a mi álláspontunk mindig az volt, hogy mi a hadsereg fejlesztésére szolgáló tényezőnek nemcsak azokat az anyagi áldozatokat tekintjük, melyeket tőlünk követel a hadügyi kormányzat, hanem azokat a nemzeti szempontokat is, a magyar államiság követelményeit, melyekkel szemben azonban a hadügyi kormányzat részéről kellett igenis mindenkor a legmerevebb ellenállást tapasztalnunk, úgy hogy ha obstruc- tióról beszélünk, én valóban ezt a magatartást sem nevezhetem egyébnek, mint egy konok, meggondolatlan és nagyon veszedelmes obsrtuctió- nak. (Helyeslés.) Az igazság az, hogy a tárgyalás alatt levő véderőreform törvényerőre emelkedésének Magyar- országon két, egyaránt súlyos akadálya van. Az egyik kizárólag a magyar kormányra tartozik, és ez az a helyzet, hogy a t. kormány programmja ellenére és a trónbeszédben kifejezett követelés ellenére folyton halogatni látja jónak azt a szerintünk elengedhetetlen alapfeltételt, melynek teljesítése nélkül a véderő végleges kiépítése meggyőződésem szerint teljesen lehetetlen. (Helyeslések.) Minél teljesebb mértékben igyekszik a katonai kormányzat az általános védkötelezettséget megvalósítani, s minél természetesebb az, hogy ezzel a terheknek vér- és pénzadóban való emelkedése kapcsolatos, annál jogosabb és elengedhetetlencbb az a követelés, hogy előbb az altiszti járandóságokat kell létesíteni és csak azután juthat az egész nemzet a maga többé kétségbe nem vonható világos akaratnyilvánításával ahhoz, hogy állást foglaljon a vele szemben támasztott mesz- szemenő követelésekkel szemben. Ennek az akadálynak legyőzése előtt, isméiéin, t. országos bizottság, nem leszünk abban a helyzetben, minden szivreható kérelme daczára 8 t. közös minister uraknak, s minden határozott kijelentése daczára az előttem szólt Heltai Ferencz t. képviselőtársamnak, hogy megkönnyítsük a hozzánk intézett kérés teljesítését. Batthyány Tivadar gr.: Sőt! Bakonyi Samu : Sőt ellenkezőleg, politikai becsületünkkel érezzük magunkat kötelezve arra, hogy addig, mig ez a követelésünk, az általános választói jog meg nem valósul, a miben király és nemzet az 1906. esztendőben beállott változás alkalmával teljes solemnitással egyetértését fejezte ki, a véderő végleges kiépítéséhez mi, habár negativ magatartásunkkal is, segédkezet ne nyújtsunk, — mert hiszen azt mindenki természetesnek fogja találni, hogy mi mint függetlenségi pártállásu politikusok a közösség fentartásához, a közös hadsereg szükségletének megszavazásához positiv ma gatartásunkkal nem járulhatunk. A másik akadály ezzel teljes mértékben egyenrangú, sőt mondhatom, hogy közvetlenül a hadsereg irányában még sokkal fontosabb előfeltételt foglal magában. Erre már előttem szólott t. képviselőtársaim ékesszólásukkal rámutattak és magam is érintettem, s ez az. hogy a hadsereg szervezetében a magyar államiságnak teljes nega- tióját tapasztalhatjuk. Hiszen még azokkal a minimális követelésekkel is, melyeket a kilenczes- bizottság programmja felállított, úgy vagyunk, hogy semmiféle positiv adatunk nincs arra, hogy egészen test nélküli Ígéretektől eltekintve azok teljességükben a közel jövőben érvényesülni fognak. Azt méltóztatnak mindig mondani, hogy hiszen a kilenczesbizottság pontozatai meg vannak valósítva egyetlenegynek kivételével, mely a magyar állam jelvényeinek és czimerének behozatalára vonatkozik. De igazán elképed az ember, hogy mikor folyton arról beszélnek nekünk, hogy milyen válságos helyzetben van a hadsereg, és mikor ennek orvoslására mégis csak nagyertékü újabb szolgáltatásokat követelnek tőlünk, akkor erről a pontról a t. ministerelnök ur úgy nyilat
