A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
10 II. ÜLÉS. tetett. a melyeknek a kül ügy minister ur tegnap olyan szabatos kifejezést adott. Hogy ezt itt meg- rögzitsük, t. országos bizottság, a magam részéről tisztelettel a következő határozati javaslatot ajánlom a t. országos bizottság szives figyelmébe (olvassa ) : »Az országos bizottság kijelenti a jelen alkalommal is, hogy a hármasszövetségen nyugvó külügyi politikát Magyarország és Ausztria béke- politikájának megrendithetetlen alapjául tekinti és ahhoz igaz hűséggel ragaszkodik. A külügyminister ur működését helyeselvén, iránta bizalommal viseltetik s tett előterjesztését megnyugvással veszi tudomásul«. (Általános helyeslés ) Kérem a t. országos bizottságot, méltóztassék ezen határozati javaslatomat, folyományaként azon előterjesztésnek, a melyet tegnap elfogadtunk, szintén elfogadni. (Helyeslés). A költségvetési indemnitást a helyzet kényszerűsége folytán a magam részéről elfogadom. f Elénk helyeslés). Nyegre László jegyző : Holló Lajos ! Holló Lajos: T. országos bizottság! Lesz alkalmunk majd a közös költségvetések előterjesztése alkalmával úgy a hadügyi, mint a külügyi kérdésekkel behatóan foglalkozni ; de már ezt az alkalmat is fel kell használnom, hogy részint a súlyos külügyi helyzet méltatására néhány szót szenteljek, részint a tegnap elhangzott külügy- ministeri és hadügyministeri exposéra néhány észrevételt tegvek. Mindenekelőtt csatlakozom azokhoz, a miket Apponvi Albert gróf t. bizottsági tagtársam az indemnitáskérés feleslegességéről előadott. Az igen t. közös pénzügyminister ur előterjesztése nem győzött meg arról, hogy Apponyi gróf fejtegetései alap nélküliek volnának. Hiszen mi lenne annak a következménye, ha a t. országos bizottság az indemnitást a közösügyek terén meg nem adná ? Vájjon ebben az esetben a közös minister urak e költségek igénybevételét törvényelleneseknek találnák-e ? Törvénytelennek találnák akkor, a mikor a magyar országgyűlés ezeket nemcsak megszavazta, hanem ezekhez 0 felsége, a koronás király is már szentesitésével hozzájárult ? Hiszen ezek már befejezett tények, a melyeket itt felül birálat tárgyává többé nem tehetünk. Ezek a törvényhozás működése által már absorbeáltattak. Ezeket ebben a bizottságban, mint előkészitó bizottságban, határozat vagy vita tárgyává tennünk egyáltalában nem lehet. A tisztelt közös pénzügyminister ur abból indult ki, hogy e tetelek megállapítása az országos bizottságnak kötelessége és ehhez csupán a sanc- tiot adja meg a magyar törvényhozás. Ebből a szempontból sem állhat meg az okoskodása, mert a tetei szerinti összegben való megállapítás a delegatio által már megtörtént. Az 1911. évre egész számszerinti összegükben megállapíthattak a költségek és a magyar törvényhozás csupán csak az ezen bizottság által már megállapított szánttételeket és számösszegeket tette folyósítás tárgyává 1912. január havában. És ha szükséges, hogy a folyósítás megtörténjék 1912 január haván túl is, akkor bizonyára a közös minister urak is és a magyar kormány is szükségesnek fogja találni, hogy ezt újólag a magyar törvény- hozástól kérelmezzék és magyar törvény által, királyi szentesítés alakjában nyerjen az ujbói elintézést. De, t. orsz. bizottság, ha itt az indemnitáskérés szerintem sem szükséges, annál szükségesebb volna, hogy megállapítottak légyen már 1912-re a delegatiók által a közösügyi költségek. Az 1867. évi XII. t.-czikk előírja azt, hogy a közös költségek előzetesen állapitandók meg a delegatiók által és igy, számtételileg megállapítva, állitandók be a magyar költségvetési törvénybe. Már most a helyzet az, hogy a magyar költségvetési törvény előterjesztetett, abba bele is állíttattak a jövő évre vonatkozó ezen közös költségek, azok azonban a delegatiók által előzetesen letárgyalva és megállapítva nem lettek. Ez a törvénynyel ellenkezik ; és mi a magunk részéről szívesen hozzájárultunk volna ahhoz, hogy, a mig a 67-iki törvény fennáll, a delegatiók kellő időben összehivassanak és ezek állapítsák meg és tárgyalják le a közös költségeket és ezek a számtételek aztán a magyar országgyűlés elé terjesztessenek a kormány által a költségvetés elintézése alatt. Hát azt lehet mondani, igen t. bizottság, hogy a magyar képviselőházi viszonyok akadályozták. hogy ezek a költségek a delegatiók által előzetesen letárgyalhassanak. Kétségtelen, hogy ott nem voltak normálisak a viszonyok. De ha egyszer lehetővé vált az, hog\ a magyar költség- vetés letárgyalására bizonyos idő kiszakittassék, én azt gondolom, hogy ezen a nyomon haladva, lehetővé vált volna az is, hogy ugyancsak a közös költség megállapítására is szenteltessék bizonyos idő s a mikor azután ez megtörtént, úgy terjesztessék elő az egész költségvetés az országgyűlés elé. Egyáltalán nem helyes, hogy a parlamenti felelősséget akként kezeljük, hogy az országra rakandó terhekre nézve ne legyen az ország hivatott testületéinek kellő áttekintése, hanem ezek bizonyos részletekben jöhessenek a parlament elé. Először jöjjenek a magyar beligazga- tásra vonatkozó költségek és azután a külügyi igazgatásra vonatkozó költségek. Ez lehetetlenné teszi az egységes áttekintést és az egységes bírálatot, (l'gy van ') ez tehát a törvény szellemének intézkedéseivel is ellentétben áll. A múltra nézve tehát, sajnos, ez már megtörtént, ez a hiba már elkövettetett ; azonban helyénvaló volna, ha tájékozódnánk aziránt, hogy mi a szándéka a közös minister uraknak a delegatiók összehívására vonatkozólag ? Mi e tekintetben a szándékuk a jövőre nézve ? Ha az akadályozná a delegatiók összehívását, hogy a véderő- törvényjavaslat elintézéséhez van kötve a közös költségek számszerű megállapítása, ez megoldást nyerhet kétféle utón is. Elsősorban akként, a mint az a magyar költségvetésben megoldást nyert,
