A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
G II. ÜLÉS. és odaadással fogjuk, ha kell, megvédeni jogainkat, és érdekeinket és én remélem, hogy az ehhez még szükségeseket, habár financzialis erőink nagymérvű igénybevételével, de saját legjobban felfogott érdekünkben elő fogjuk teremthetni. Midőn ezeket röviden a t. országos bizottság elé terjesztem, kérem, méltóztassék a négy egyesült albizottság javaslata értelmében a közös ministerium előterjesztését általánosságban és részleteiben elfogadni. (Elénk helyeslés.) Nyegre László jegyző : Apponyi Albert gróf ! Apponyi Albert gr.: T. országos bizottság! Ha nézem mindenek előtt magát az előterjesztést, a mely felett határozni hivatva vagyok, feltűnik nekem, hogy mig a magyar országgyűlés a magyar állam összes költségeiről u. n. indemnités alakjában ideiglenesen csak egy hónapra gondoskodott, ez az előterjesztés a közösügyi költségek megállapítását a delegatio által négy hónapra eszközölteti. Ennek az eltérésnek okát felfogni képes nem vagyok és annak okát egyáltalán nem látom, mert hisz a delegatio által megállapított kiadási tételekből egy krajczár sem folyósítható előbb, mint sem azokra a magyar országgyűlés a tényleges meg- megszavazást eszközölte, úgy hogy azon egy hónapon felül, a melyre a magyarországi u. n. indemnités keretében a közösügyi kiadások meg vannak szavazva, erre a többi három hónapra nézve, a melyre itt a költségmegállapitás javaslatba hozatik és, ha a többség a javaslatot magáévá teszi, az meg is történik, teljesen a levegőben lóg, semmi legkisebb jogi hatálylyal és végrehajtósággal nem bir. Ezt a a rejtélyt fejtse meg a közös ministeriumnak arra hivatott tagja, vagy a magyar kormány vagy a t. előadó ur, én ennek absolute semmi magyarázatát a magam gyarló eszével megtalálni képes nem vagyok. De ettől eltekintve, én azt tartom, hogy a mint a dolgok fejlődtek, mi ma fölösleges munkát végzünk, midőn ezzel az ideiglenes költségmegálla- pitással foglalkozunk és ezt néhány szóval ki kell fejtenem. Az én álláspontom t. i. nem az, hogy mikor ideiglenes költségmegállapitásról van szó, a rosszul úgynevezett indemnités alakjában, hogy akkor magában véve felesleges a delegatio határozatát igénybe venni. A közösügyi költségvetés megszavazása, illetőleg a budgetjog a közös költségvetésre nézve meg van osztva a mi alkotmányunk szerint a delegatio és a magyar országgyűlés közt. A számszerinti megállapítás a delegatio hatáskörébe tartozik ; a megszavazás, azaz appropriatio, a melynek folytán a megállapított összegek tényleg folyósíthatok, a magyar országgyűlés hatáskörébe tartozik. Nem szabatos a hatásköröknek az a közszájon forgó megállapítása, hogy a delegatio állapítja meg a költségeket és a magyar országgyűlés gondoskodik a fedezetről. Az megint egy harmadik actus : a fedezetről való gondoskodás. Magának a szükségletnek megszavazása két actus - ból áll, melyeknek egeikét, a költségek számszerinti összegének megállapítását a delegatio eszközli ; a másikát, a tényleges megszavazást pedig a magyar országgyűlés. Ebből folyólag én azt tartom, hogy a szabályos alkotmányos eljárás akkor is, midőn a költségvetésről csak ideiglenesen akarunk gondoskodni, ugyanaz, mint a mely követendő, mikor az egész évi költségvetést megszavazzuk, mert hiszen akár egy hónapra, akár tizenkét hónapra állapítjuk meg és akarjuk liquidáltatni a költségeket, az jogi szempontból egyre megy. Tehát egy u. n. közösügyi indem- nitás megállapításánál is a szabályszerű eljárás szerintem az, hogy a szükségletet szániszerint a delegatio állapítja meg ; — az azután egészen mindegy, vájjon a tételek felsorolásával, vagy pedig csak a tavalyi költségvetésre való hivatkozással —. és az országgyűlés eszközli azután a megszavazást. Ez nem történt meg, t. országos bizottság. A magyar országgyűlés már megszavazta az ösz- szes magyar állami költségekkel együtt a közös intézmények fentartására szükséges összegeket is. Ez egymagában véve befejezett közjogi actus, mely alkotmányunk szerint ugyan nem egészen szabályosan folyt le, de ha már megtörtént, a magyar törvényhozás szuverénitásánál fogva semmi további kiegészítésre nem szorul. Ilyen esetben, mikor a delegatiónak előzetes költségmeg- állapitása nélkül szavaz meg és állapit meg az országgyűlés egy ilyen indemnitást, tulajdonképen jogilag az történik, hogy közös költség- vetés egyáltalában nem állapíttatott meg, hanem a magyar törvényhozás a maga szuverén jogánál fogva egy pausalis összeget bocsát a közös intézmények rendelkezésére. Ha pedig ez már megtörtént, akkor annak, hogy a delegatio most utánna kullog egy oly megállapítással, melyre többé semmi szükség nincs, én ennek az értelmét felfogni nem vagyok képes. De furcsa dolgok is történhetnének ezen eljárás mellett ; nem mondom, hogy valószínű, hogy történni fognak, de történhetnének. Méltóztatnak tudni, hogy a közös költségvetést nem egyedül a magyar delegatio állapítja meg. A magyar delegatio nem is állapítja meg a Magyarországra eső költségeket, hanem mindkét delegatio egyértelmüleg megállapítja a mindkét államot terhelő egész költségvetést. Már most megtörténhet, hogy például az osztrák delegatio erre az első négy hónapra a tavaly már megállapított költségeken kívül még valamivel többet tart szükségesnek, mondjuk altiszti fizetések javítására vagy egyébre, a mit okvetlenül szükségesnek tart és ennélfogva ezen alkalommal egy többletet állít be az ideiglenes közös költségvetés tételeibe. Tegyük fel, hogy a magyar delegatio ehhez nem járni ; akkor alkotmányunk szerint közös szavazásnak van helye. Megtörténhetnék pedig, hogy a magyar delegatio álláspontja ezen közös szavazásnál kisebbségben marad. Már most micsoda helyzetben volna a magyar országgyűlés, melv már törvényileg megállapította a közös intézmények szükségletének fedezésére szolgálandó összeget a tavalyi mennyiségben és szemben állna a delegatio egy határozata
