A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
11. szám. 17 a romlás szélére jutottak oly államok, melyek hadseregeiket elegendően nem fejlesztették, minélfogva a későbbi háborúkban, melyeket a kérlel- lietlen és elkeriilbetlen sors koronkint az emberiségre küld, teljesen letörtek. Közvetlen és közvetett hadisarcz fejében annak többszörösét kellett később fizetniük, a mit hadseregeiknek előbb nem akartak megadni. A második tény az, hogy éppen azon állam, mely mindig igen nagy, gyakran aránytalanul nagy összegeket forditott hadseregére, úgy politikai mint gazdasági tekintetben biztos és folytonos lendületet vett, mig végre világhatalmi polczra jutott: Poroszország ! Porosz- Németország ! Most azonban legyen szabad néhány jellegzetes statisztikai számadatra rámutatnom : 1740, az első sziléziai hadjárat: Poroszország, mely ezen hadjáratra már évek óta készült, ezen idő alatt állami bevételeinek majdnem 75 százalékát fordította részben kizárólag katonai czélokra, részben hadi kincs gyűjtésére, mely utóbbi tényleg 13,000.000 tallért — az akkori időkben óriási ös-zeget — képviselt. Az állam személyi erőforrásai olyannyira kihasználtattak, hogy az első sziléziai hadjárat végén Poroszország, mely akkor mindösszesen 2x/2 millió lakossal birt, 100.000 katonát állított talpra. 21/2 millió lakosságból 100.000 katona, azaz mintegy 4 százalék! 120 évvel az általános véd- kötelezettség behozatala előtt ! ! ! Valóban Poroszország becsülettel rászolgált a mollvvitzi és kotusitzi győzedelmekre ! Ausztria ellenben a török és franczia háborúk után tudvalevőleg összes haderejét tetemesen csökkentette. A nagymérvű és messzemenő erőfeszítések, melyek később a nagy császárnő és királynő uralkodása idején a hadjárat folyama alatt kifejtve lettek, a birodalom végromlását meggátolhatták ug}ran, de nem ám Szilézia elvesztését. A forradalom és a Napóleoni hadjáratok számadatait nem igen használhatjuk, mert e háborúk előkészítésének, valamint magának a hadviselésnek költségei teljesen egybeolvadnak. Említésre méltó, hogy az 1806-iki porosz-franczia összeütközést megelőző években Poroszországnak a hadseregre forditott pénzbeli kiadásai nem voltak ugyan csekélyek (30 százalék), valószínű azonban, hogy ezen összegek csak részben lettek tényleges hadi előkészületekre fordítva, mert a porosz hadsereg felszerelése és anyagi állapota a hadjárat elején igen kezdetleges volt. Jena és Auerstüdt volt ennek a következménye. Ez az egyetlen időszak, mely a porosz hadsereg fejlődési folyamában mély sülyedést mutat. Ezen utóbbi A közösügyi országos bizottság irományai 1911/1912. 3
