A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VI. ÜLÉS.

90

vatalos communiquében »von autoratitiver Stelle» kapott megbízás alapján tudatta azt — és az autoritative Stelle alatt én nem érthetek mást, mint a közös hadügyministert — tudatta azt, hogy a közös hadiigyminister kötelességének ismerte, hogy ö Felségénél kihallgatásra jelentkezzék azért, hogy a magyar kormánynak a resolutio tekintetében elfoglalt álláspontja ellen tiltakozzék. Sőt menjünk tovább : a Neue Freie Pressében két nappal azután a közös hadiigyministerium hivatalosan adta tudtára az egész közvéleménynek azt, hogy a Khuen-kormányhoz intézett jegyzékében tiltakozott az ellen, hogy a resolutio kérdésében elfoglalt magyar álláspont a legfelsőbb szentesítést megnyerhesse.

Ily előzmények után lehet-e csak egy pillanatig is kétség Magyarországon, különösen Magyar- ország ellenzéke előtt az iránt, hogy a közös hadügvminister olyan hatáskört vindikált magának, a mely őt törvény szerint meg nem illeti és a mely magatartásáért felfogásom szerint a legnagyobb mértékű rosszalásunkat érdemelte ki.

De, bocsánatot kérek, t. országos bizottság, lehetetlen észre nem venni, hogy a közös hadügy- ministeri székben beállott csere nem pusztán személycsere , hanem — tartok és félek tőle — egész rendszerváltozást, egész szellemváltozást jelent. Hiszen nézzünk vissza : Schönaich és Pittreich is közös hadügyministerei voltak e monarchiának ; nagy, kiváló tehetségű katonák, kik hosszú időn keresztül dolgoztak a véderő harczképességeért és a dinastia és a két állam biztonságáért. Es hogyan beszéltek ezek az urak, nemcsak itt, a magyar delegatio előtt, hanem az osztrák delegatio előtt is ? Idézhetném nyilatkozataiknak hosszú sorozatát, melyek mind attól voltak áthatva és ezt a magyar ellenzék, sőt tovább megyek, a többség hazafias magatartása érte el : hogy még a közös hadügyministeri székben is méltányolni kezdték a magyar nemzet jogos aspira ióit.

Pittreich és Schönaich brochurákat Írtak arról, hogy a magyar államnyelvnek a közös hadsereg körében is el kell foglalnia az ót megillető helyet. Megmondták, hogy azok az aspiratiók, melyeket nem a szélső ellenzék, hanem a kormányzó, a többségi párt támaszt, a hadsereg harczképességét nem érintik, hogy a hadsereg nem egy megcsökönyösö- dött szervezet, hanem az időkhöz, a viszonyokhoz képest át kell alakulnia. Szóval, a magyar nemzeti érzés a hadseregnek nem gyengesége, de ereje.

Ha ilyen hadügymmisterrel, ily concilians magatartásu es a mi állami álláspontunkat respectais hadügyministerrel szemben ellenzéki oldalról méltánylást, elismerést tanusitunk, és teszszük ezt akkor, mikor már nincs hatalmon az a hadiigyminister, akkor a mi elhatározásunk kétségtelenül tiszta forrásból fakad. Ám most a hadügyministeri pádon ül egy közös hadügyminister, kiről nyilvánvaló, hogy a magyar alkotmány sérthetetlensége az ő szemében nem tartozik azon magas piedestálon álló kincsek közé, a melyet érinteni nem kíván, ha

oly szomorú jelenségek merülnek fel, melvek közül csak egyet ajánlok t. barátaim figyelmébe. Az Armee-Zeitungnak körülbelül két héttel ezelőtt megjelent czikkét, annak az Armee-Zeitungnak .. .

Bakonyi Samu (közbeszól).

Mezőssy Béla : Igen, a hadügyminister felel érte ; épen ezért támadom a hadügyministert és azért fáj látnom azt, hogy t. elvbarátaim nem támadják a hadügyministert.( ügy van ! Úgy van !)

Tallián Béla : Ök tudják, miért !

Mezőssy Béla : Az Armee-Zeitungnak csak egy czikkére hivatkozom, annak az Armee-Zeitungnak a czikkére, — és ezt szomorúan konstatálom — melynek hasábjain kiváló katonai szakírók, tényleges hadtestparancsnokok és Truppendivisionerek és a Generalstabhoz tartozó kisebb-nagyobb csillagok szoktak állandóan közleményeket írni. Ebben a lapban a horvát viszonyokról megjelent, még pedig vezető helyen, egy czikk, melyben az mondatik, hogy a közvélemény, ez a bestia, felébredt Horvátországban, és azt érthető okokból absolut eszközökkel kellett elnyomni, pedig ha valahol kell absolutismust csinálni, az nem Horvátország, hanem más ország, t. i. Magyarország, az az ország, a hol demagog ügyvédek és oligarchikus nagyzási hóbortban szenvedő főurak gátolják a normális állapotok lehetőségét.

Ha már ily magas katonai körökben a közszellemnek ezt a szomorú átalakulását látjuk, akkor, t. országos bizottság, sajnos, meghajlunk a kényszer nyomása előtt, és ha ennek a hadiigy- ministernek, a kinek idejében ezek a dolgok történtek és a kinek ezekért elsősorban kell a felelősséget viselnie, ténykedését nem tudják megtorolni, ezt teheti a többség, és ez nekünk is fáj, hogy egyebet nem tud tenni. De azt hiszem, kötelességet mulasztottam volna, ha nem szólaltam volna fel oly czélzattal, hogy ezeket a tényeket mint intó jeleket a nyilvánosság tudomására kell hozni, azon kérésem kapcsán, hogy t. barátaim ne csak a horvátügyi kérdéseknél, hanem a közös hadügyminister ellen indított actióinknál is ne vonják meg tőlünk értékes támogatásukat. (Élénk tetszés és helyeslés.)

Bakonyi Samu : Bármennyire sajnálom, t. országos bizottság, mégis kénytelen vagyok felszólalni. De azt hiszem, nyugodtan bizhatom a t. országos bizottság minden tagjának elbírálása alá, hogy nem vagyok-e kénytelen pár szóval reflec- tálni azon meglehetősen éles hangú, támadásnak is beillő felszólalásra, a melyet imént Mezőssy t. barátom intézett az ellenzéknek azon pártja ellen, melynek tagjai közül én most egyedül vagyok itt jelen.

T. képviselőtársam két szempontból intéz ellenünk vehemens támadást. Az egyiket, melyet lehet tárgyilagosnak mondani, intézi a miatt, hogy a véderőreformnak provisoriummal való megoldását kivánjuk. De a másik már, a mit ezzel kapcsolatba hoz, a tárgyilagosság mértékét meglehetősen túlhaladja. Bizonyos intuitióból szár-