A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VI. ÜLÉS.

Mindenekelőtt legyen szabad rámutatnom az országos bizottság tanácskozásainak mostani helyzetére.

Annak a pártnak szempontjából, a melyhez tartozni szerencsém van, én ezt a helyzetet szinte üdvözölhetném, mert kézzelfogható bizonyítékául szolgál a mi álláspontunk helyességének, a mely álláspont az, hogy az a szerkezet, a melyben a közösügyek ezidószerint kezeltetnek, tarthatatlan, és hogy a delegatio intézménye mindinkább hasonlóvá válik egy rozoga kordéhoz, a melynek kerekei kenetlenek, nyikorognak, megzökkennek, örökösen akadályokba ütköznek.

T. országos bizottság ! Arról, hogy vájjon a delegatiónak költségvetési joga van-e, s ha van, milyen terjedelmű, Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam igen helyesen nyilatkozott. Én a mai helyzettel való vonatkozásban csak egy elméletinek látszó, de a gyakorlatban bekövetkezhető szemponttal szándékozom megtoldani az ő fejtegetéseit. (Halljuk !)

Ha egyáltalában véve nem illusorius a közösügyek trágyalására kiküldött országos bizottságok munkálkodása, úgy nem lehet elzárkózni annak bekövetkezhető voltától, hogy hiszen a közös minister urak előirányzatán változtatás történhetik, akár a magyar országos bizottságban, akár az osztrák országos bizottságban, és bekövetkez- hetik az is, hogy a változtatásra vonatkozólag egyértelmű határozatok keletkeznek, a mely egyértelműség természetesen szükséges a két országos bizottság határozatának effectuálásához.

Csakhogy a magyar országos bizottság határozatainak érvényességéhez természetesen szükséges az is, hogy ezek a határozatok cumulative befoglaltassanak a magyar törvényekbe.

Mi történik már most, ha ezt az eshetőséget applikáljuk a magyar helyzetre ? Abban az esetben, ha a közös ministerek előterjesztésein ez a változtatás megtörtént, szemben azzal, hogy a magyar törvényhozás az 1812. évre vonatkozólag már határozott, törvényt alkotott a közösügyi költségek tekintetében, beáll az a képtelen helyzet, t. országos bizottság, hogy a magyar delegatio, a mely tulajdonképen csak emana- tiója a magyar országgyűlésnek, egy bizottsága

— habár együttes bizottsága — az országgyűlés két házának : változtatást eszközöl az országgyűlés által megalkotott törvényen s az országgyűlést abba a helyzetbe sodorja, a mi az egész, a közösügyekre vonatkozó alkotmányos szerkezetünknek lehetetlenségét és tarthatatlanságát bizonyltja

— legalább az én igénytelen meggyőződésem szerint — hogy az országgyűlés, a kiküldő, lesz kénytelen alkalmazkodni a kiküldöttje, az országos bizottság által eszközölt változtatásokhoz.

De hát azt lehet mondani, hogy ez végre is egy theoretikus felfogás. Azonban alkotmányjogi intézmények elbírálásánál ezek, igénytelen nézetem szerint, semmiképen sem hagyhatók figyelmen ldvül, különösen akkor, mikor azt látjuk, hogy ennek az alkotmányos tényezőnek, a delegatiónak functionálása évről-évre több és több zökkenést és fennakadást idéz elő.

A jelenlegi fennakadás is nem épen a legkisebb jelentőségek közé tartozik és ennek oka szerintem legnagyobb részben a volt t. magyar kormány rovására írandó.

íme, t. országos bizottság, a költségvetési jog szempontjából semmi esetre sem lehet helyeselni, és csak a legnagyobb aversióval lehet fogadni azt a tényt, hogy a közösügyek terén egy négy hónapra kiterjedő indemnités lejárta után most megint abban a helyzetben vagyunk, hogy egy hat hónapra szóló indemnités megszavazását kérik tőlünk a t. közös minister urak. Tehát, két hónap hijján, az egész folyó esztendőre egy ilyen költségvetési felhatalmazás alapján akarják a t. közös minister urak a kormányzatnak az ó hatáskörébe utalt teendőit ellátni, úgy hogy ezt a helyzetet normálisnak, helyeselhetőnek bizonyára senki sem fogja közülünk tartani.

Ha már most ennek okát keresem, (Halljuk! Halljuk !) úgy én ezt abban vélem feltalálni, hogy a volt t. magyar kormány nem rendelkezett az előrelátásnak azzal a mérvével, a melyet e nagy feladatokra vállalkozott kormánytól méltán és minden körülmények között meg lehetett követelni. Ha látta volna — pedig látnia kellett volna — azoknak az akadályoknak nagyságát és, mint bebizonyult, leküzdhetetlen voltát, a melyek a véderőreformnak mai formájában való elfogadása ellen emeltettek a magyar parlament ellenzéke részéről, akkor mindenesetre kellő időben kellett volna arra az elhatározásra jutnia, hogy — a véderőtörvény vitáját megszakítva, — gondoskodjék arról, hogy az országos bizottságok a maguk munkáját oly időben kezdjék meg, hogy a folyó évre szóló költségelőirányzatot számszerűleg még idejében megállapíthassák.

Ezt elmulasztotta a volt magyar kormány és ennek a következménye az a költségvetési jog szempontjából szerintem nem eléggé kárhoztatható helyzet, hogy két hónap híján az egész évre indem- nitással dolgozunk.

De a delegatio intézményének ezen romlása, úgy látszik, még nincs befejezve, Igen találóan mutatott rá Apponyi Albert gróf, hogy osztrák részről a rontásnak ezt a processusát folytatni akarják és be is akarják fejezni, a mit én, mint a közjogi ellenzék egyik igen jelentéktelen tagja, egyáltalában nem fogadnék sajnálkozással, mert akkor be kell következnie annak, a mit tegnap Tisza István gróf jelzett, hogy akkor Magyarországon rá kell jutni a közösügyek kezelésének egészen más módjára, a mely mellett Magyarország államisága kétségtelenül sokkal nagyobb mértékben érvényesülne, mint ma.

Az a tendentia, a mely az osztrák delegatió költségvetési albizottságában megnyilatkozott, olyan, hogy itt nem találhat elég erős visszautasításra és én épen azért érintem a kérdést, hogy documentáljam, hogy ebben a magyar ország- gyűlés minden pártja egyetért. (Elénk helyeslés.)

79