A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
68 V. ÜLÉS. telietem és hozzájárulok Batthyány Tivadar gróf határozati javaslatához. < Helyeslés bal felöl.) Werner Gyula jegyző : Pejacsevich Tivadar grófi Pejacsevich Tivadar gr.: A t. országos bizottság horvát tagjai részéről van szerencsém az osztrák delegatióban történt felszólalásokkal szemben a következőket kijelenteni. (Halljuk! Halljuk!) Semmikép sem áll az, hogy mandátumaink megszűntek volna, (Igaz! Lgy van!) mert a horvát országgyűlés nem hivatott össze és az uj képviselőket nem választotta meg. Az 1868. évi XXX. t.-cz. 34. §-a világosan elrendeli, hogy a horvát képviselők mindaddig megmaradnak a közös országgyűlés tagjai, mig az uj horvát országgyűlés újakat nem választ. (Igaz ! Úgy van !) A mandátumok tartamát tehát a törvény az uj választásig terjeszti ki és csak az uj választás szünteti meg azokat, nem pedig az országgyűlésnek egyszerű egybehivása. Igaz, hogy a törvény 34. §-ának utolsó bekezdése kimondja, hogy az országgyűlés feloszlatása esetére három hónap múlva egybe kell hívni a horvát országgyűlést ; ezen intézkedés azonban csak az országgyűlés egybehivását nor- mirozza, de ha az országgyűlés ezen a határidőn belül nem hivatik egybe, ezt ez az intézkedés nem normirozza, tehát hiányzik a sanctio. Mindezekből nem lehet azt következtetni, bog}- a horvát képviselők mandátuma a közös országgyűlésen megszűnt, mert ez a magyarázat a 34. §. előbb említett alineájával állana ellentétben, mely úgy intézkedik, hogy a mandátum az uj választásig tart. Ha ellenfeleink magyarázata állna, mely szerint a mandátumok csak az országgyűlés egybehivásáig tartanának, akkor az említett szakasz vége ellentétben állana annak elejével, mely a mandátumok tartamát az uj választásig rendeli el, tehát sophismát mondana ki. Különben ellenfeleink magyarázata azonkívül még a kiegyezési törvény intentiójával, szellemével is ellenkezik, mert ennek az intentiója az, hogy Horvátország egy perczig se maradjon képviselet nélkül a közös országgyűlésen, (Úgy van ! Úgy van !) a hol Horvát-Szlavonországoknak fontos ügyei tárgyaltatnak. (Élénk helyeslés.) T. országos bizottság ! Mi különben bátorkodunk kijelenteni, hogy nem szorultunk az osztrák delegatio gyámságára, (Élénk helyeslés és tetszés.) mert nem vagyunk kiskorúak, és mindig meg fogjuk védeni Jogainkat, de ott, a hol ennek helye van, (Élénk helyeslés.) t. i. Magyarország és Horvát-Szlavonországok közös országgyűlésén. (Elénk helyeslés.) Ezeknek rövid kijelentése után bátorkodom kijelenteni, hogy az indemnitást elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés.) Werner Gyula jegyző: Miklós Ödön! Miklós Ödön: T. országos bizottság! Xem akarok abba a hibába esni, hogy segítsek ide nem tartozó dolgok előhúzásával, amint ezt az előttem szóló bizottsági tag urak tették, országgyűlést csinálni ezen országos bizottság tárgyalásaiból, és csupán csak rövid kijelentéseket kívánok tenni azon nagyon érdekes és rendkívüli körültekintéssel összeállított előterjesztésre nézve, melyet a külügyminister úrtól hallottunk. (Halljuk!) Hosszú idő óta, a mennyire vissza tudok emlékezni, — 20 éve vagyok már a delegatio tagja — körültekintőbb, szabatosabb és a közvéleményt megnyugtatóbb nyilatkozat külügyminis- tertől még alig hangzott el. E nyilatkozat fontosságát és jelentőségét honorálta és elismerte az az általános helyeslés, melylyel a külügyminister ur politikájának iránya itt találkozott. Melegen üdvözlöm az igen t. külügyminister urat, hogy nem mulasztotta el az alkalmat, hogy gróf Aehrenthal volt külügyminiszternek, kinek emlékét a legnagyobb tiszteletben tartjuk, elhunyta alkalmából az olasz kormány részéről jött sürgönyre oly meleghangú gyors választ adjon. Biztosítom az igen t. külügyminister urat,hogy ez a válasz a legjobb benyomást keltette egész Olaszország területén, és azt a megnyugvást érlelte meg, hogy a magyar és osztrák külügyi politika vezetésében beállott személyváltozás semminemű alteratiót nem hoz abba a jó viszonyba, melynek előkészítése ésbiztositása érdekében gróf Aehrenthal oly hathatósan mü-ködött. De kénytelen vagyok kijelenteni, t. országos bizottság, hogy a leggeniálisabb külügyminister, a legkiválóbb diplomata is csak egyoldalú, szűk térre szabott munkásságot tud kifejteni e viszony ápolásában, ha a népek igaz érzületét nem tudja felkelteni e viszony őszinte, bensőséges ápolása iránt. Én már két év előtt felhívást intéztem e helyről, s felhívásom különösen az osztrák kormánynak szólt, — mert magyar részről ismételten kifejezést adtunk annak, hogy még készakarva sem tudunk ütközőpontokat felfedezni az olasz-magyar viszony elhomályositására — mondom, felhívást intéztem, hogy azon határos viszonynál fogva, melyben a másik szövetséges állammal vagyunk, az osztrák hivatott tényezők igyekezzenek elhárítani minden olyan mozzanatot, összeütközést vagy lépést, mely alkalmas lehet hivatalosan óhajtott jó viszonyainkkal szemben a bizalmatlanság felkeltésére. Constatálom, t. országos bizottság, hogy bármily körülmények közt szó tárgyává tétetik ez a kölcsönös viszony, mindig bizonyos bizalmatlansággal találkozunk, mely az olasz nép részéről rendesen visszavezethető oly kicsinyes adminisztratív intézkedésekre, melyeket még a leggeniálisabb diplomata sem tud kiparirozni. De ez oly kérdés, mely nem itt döntendő el. Minthogy azonban a nyilatkozásra másutt alig van alkalmunk, elő kell mozdítanunk azt hogy a monarchia iránt, melynek békeszeretete annyira ismeretes, a teljes és őszinte megnyugvást keltő békés felfogás és megnyugvás az olasz nép körében végre-valahára létrejöjjön. (Helyeslés.) Még constatálnom kell, hogy a külügyminister urnák rendkívüli éleslátással és szabatossággal körülirt nyilatkozatában egy momentum foglaltatik, mely nem kis aggodalommal
