A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 63 hűteni, de közjogi kérdésekben, nagyfontosságu közös érdekeket érintő kérdésekben ilyeneket elhelyezni és elraktározni csak a gyúanyagoknak olyan összehalmozódását jelentené, a melyből későbbi időkben csak robbanások következnének be, a nélkül, hogy ezek az ügynek magának igazságos és érdemleges elintézését jelentenék. Ha igazak e tények, ha megtörténtek, mondjunk felette most Ítéletet, mondjunk Ítéletet meggyőződésünk szerint, de ezek elől kitérni és ezeket későbbi politikai alakulásoknál ismételten előhozni és előrántani : nem volna helyes politikai felfogás, nem volna olyan, a melyet a t. országos bizottság pártjai és tagjai magukévá tehetnének. A miket a t. bizottsági tagtársam az osztrák felfogással szemben mondott, elejétől végig magamévá teszem. (Általános helyeslés.) Ezeket nemcsak ő, hanem ennek a bizottságnak minden pártja s azt hiszem minden tagja egyiránt vallja. Ausztriában és az osztrák delegatióban nem foglalhatnak el' olyan álláspontot, a mely szerint ők a mi belügyeinkbe, a mi alkotmányjogi structuránkba beleavatkozhatnának, mert ezen esetben nemcsak nekünk adják meg viszont azt a jogot, hogy mi Ausztriának a belügyeivel foglalkozhatunk s az ő alkotmányuknak talán egy és más helyen mutatkozó hézagait feltárni és hiányait bírálat tárgyává tenni jogosítva vagyunk, hanem egyúttal rossz példát is nyújtanak abban az irányban, hogy külföldön is a két állam ellenségei ezeket a kérdéseket ellenséges szempontból tárgyalják. Tudjuk például, hogy horvátországi viszonyainkat Belgrádban teszik megvitatás tárgyává, hogy Ausztriában politikusok gyüléseznek ebben az ügyben, a mi mind a magyar álláspont gyengítésére irányul, tudjuk azt, hogy talán épen ebből kiindulva a nyár folyamán Párisban az elnyomott nemzetiségek congressusa készül ösz- szeülni, a mely tovább "akarja fűzni ezeket az ellenséges támadásokat. Nos hát, hogy ennek épen a velünk szövetségben álló másik államnak, Ausztriának parlamenti elemei, és a mint felszólalásában tette, az osztrák ministerelnök adjanak tápot, ez teljesen illoyalis dolog és ezt ebben az országos bizottságban ép úgy, mint parlamentünkben teljes erővel visszautasítjuk. (Úgy van! Úgy van!) Ez nemcsak nekünk kötelességünk, de meg vagyok róla győződve, hogy kormányunk is, a magyar kormány és közös kormány egyaránt hasonló erélylyel fogják visz- szautasitani. (Élénk helyeslés.) Mielőtt a külügyekkel kapcsolatban teendő politikai fejtegetéseimre térnék át, előre kell bocsátanom, hogy ezek az indemnitásos tárgyalások egyáltalában nem fedik a magyar alkotmányos álláspontot, mert törvényeink szerint a delegatióknak nincs meg az a hatásköre, hogy törvényes sanctiót, felhatalmazást adhassanak a közös kormánynak ezen költségek folyósítására. Issekutz Győző: Nem is adunk! Nincs benn a határozati javaslatban ! Holló Lajos : A delegatiók elhatározása, a mint épen e közbeszólás is mondja, ily felhatalmazás jellegével nem bir. A magyar törvényhozáshoz kellene tehát fordulni ilyen felhatalmazás megadásáért. (Felkiáltások : Az már megvan!) Minthogy pedig ez a felhatalmazása magyar törvényben nemcsak a következő négy hónapra, hanem az 1912. évnek egész folyamatára meg van adva, mert a múlt évi költségeknek a felhasználására a közös kormány a felhatalmazást megkapta, semmi értelemmel sem bir az, hogy mi e felhatalmazást most itt megszavazzuk. Mert, ha feltéve, hogy az országos bizottság bölcsesége úgy döntene, hogy nem járul hozzá a bizottság az indemnitas megszavazásához, ezzel a törvényhozás határozatának sanctióját hatálytalanná nem tehetné, mert ez a sanctio már meg van adva. Ennek következtében mi, mint alsóbbrendű bizottság, azt hatályától megfosztani képesek nem is lehetünk. Határozottan tiltakoznunk kell az ellen, t. országos bizottság — és ezt állandóan hangoztatjuk, — hogy a közös költségvetések terén folytonosan provisoriumokkal dolgozzunk. Tudjuk és nem csinálunk belőle titkot, hogy a magyar parlamenti viszonyokban voltak azok a nehézségek, a melyek ebben az irányban megnehezítették a közös költségvetés tárgyalását. De a mint időt szakítottunk arra, hogy a mi országos költségvetésünket letárgyaljuk és megszavazzuk, (Úgy van!) ép úgy kellett volna tennünk ezt a közös költségvetéssel is s azt a 6—8 hetet, a mit ez a munka igénybe vett volna, nem lett volna szabad sajnálnunk, mert ha már bizonyos rendellenesség következett be a véderő tárgyalásánál, ezt más területre kiterjeszteni, különösen pedig budgetjogunkat ilyen zavaroknak kitenni egyáltalában nem lett volna szabad. E mellett szükségtelen is volt, mert az összes parlamenti factorokban megvolt a készség, hogy ezeket a költségvetéseket a delegatio sima és zavartalan tárgyalása utján megszavazzák. (Úgy van!) A mi már most a külügyi kérdéseket illeti, igen örülök annak, hogy a külügyminister ur egészen eltérő felfogást hoz be a külügyek vezetésébe és irányításába. Kétségtelen, hogy a külügyminister ur politikájának alapvonásául tűzte ki azt, hogy a béke fentartassék, és hogy azok a jó viszonyok, a melyeket a külállamok- kal szemben elődei ápoltak, tovább fűzhetők és tovább fejleszthetők legyenek. Ez az irány a régi és helyes, de e mellett a külügyminister ur politikájának egy másik alapvonása is van, a mely szintén nagy jelentőséggel bir. Méltóz- tassanak megengedni, hogy felolvassam a minis- tér ur exposéjának azon részét, a mely szerintem egy újabb változás perspektíváját nyitja meg előttünk. Azt mondta a külügyminister ur (olvassa) ;
