A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

Xxill. ÜLÉS.

arra, hogy a hadi iskolát végzett vezérkari tiszteket megbíráljam, mint a hogy ő tette és hogy őket egyszerűen papiros-genieknek nevezzem, mert bárki kerül is ki onnan, az olyan szak- képzettséget szerzett magának az ott végzett alapos tanulmányok alapján, hogy mindennek nevezhető, csak papiros-genienek nem. (Helyeslés.)

T. képviselőtársam azt is felvetette, mintha még mindig volnának olyan csapattestek, a melyeknek parancsnokai az u. n. költekezést előmozdítanák.

Erre nézve megnyugtathatom bizottság1 tagtársamat, hogy a parancsnokok nemcsak nem mozdítják a költekezést elő, hanem külön szigorú parancsok adatnak ki az egyes ezredek- nél, a melyek a legszigorúbban megtiltják a váltőaláirást és azt, hogy a tisztek egymásért kölcsönösen jót álljanak.

A mi pedig az ezredeknél való elfoglaltságot illeti, Radetzkynek egy mondását citálta Mezőssy Béla t. bizottsági társam, a mely szerint, ha a katonák a ranglétrán az ezredesi rangot elérték, akkor quasi tétlenségben töltik idejüket. Mezőssy Béla t. barátomnak erre az idézetére csak annyit mondhatok, hogy meglehet, Radetzky idejében igy volt ez, de az bizonyos, hogy ma már nincsen igy, (Igaz ! Úgy van !) mert a csapatszolgálatnál a szolgálat- vezető őrmester, a századparancsnok és az ezredparancsnok dolgoznak a legtöbbet.

A szolgálatvezető őrmester a belső rendre és fegyelemre ügyel fel, mert az ő vállain nyugszik ez a nehéz feladat, a mi bizonyára elég gondot ad; a századparancsnok felelős a század kiképzéséért; az osztályparancsnok az osztály kiképzéséért és az ezredparancsnok az egész ezred kiképzéséért áll helyt, a mi igen súlyos kötelezettségeket ró az illetőkre.

Szerintem helyes lett volna az én t. barátomnak megjegyzése, ha azt mondotta volna, hogy az osztályparancsnokok működésében tényleg van bizonyos időszak, a mikor csak irodai dolgokkal vannak elfoglalva. Ez onnan van, hogy tavaszig a századparancsnok felelős a kiképzésért és csak ezután válik kötelességévé a továbbképzés az osztályparancsnoknak. Tehát tavaszig kevesebb gondja van az osztályparancsnoknak, mint bárki másnak az összes tisztek közül, és ez nem előnyös a törzstisztekre, mert a ki 6 7

évig osztályparancsnok, az tényleg hozzászokik a kényelmes élethez és igy idegenkedni fog a komolyabb munkától.

\ égül az ezredparancsnok az, a ki felelős mindenért. Radetzky mondása tehát nemcsak hogy nem igaz. hanem a való az, hogy az ezredparancsnok ma épen olyan rossz sorsban van, mint az a szolgálatvezető őrmester, vágj a századparancsnok.

Említette az én t. barátom, kellemes, humoros modorban, hogy a katonaságnál tülságba viszik a kicsinyeskedést és még azt is kifogásol216

ják, ha valaki nem áll egyenesen, vagy a lova ferdén áll az arczvonalra.

Meg kell vallanom, hogy én barátja vagyok ennek a kicsinyeskedésnek, mert ez egy I igen fontos tényezőnek, a fegyelemnek veti meg alapját. (Igaz ! Úgy van !) Ha ugyanis mindenben pedánsan megköveteljük azoktól a fiatalén] berektől a rendet, ezáltal bizonyos önállóságot oltunk beléjük, a mi alapjává válik az egész fegyelemnek, a subordinatiónak, s ha minden dologban megkívánjuk a rendet, a pontosságot, akkor ha hazamennek is ezek az emberek tartalékosoknak, ha valamely bonyodalommal kapcsolatban szolgálattételre- behivatnak, még mindig vérükben van a fegyelem, még mindig tudják ellenőrizni, hogy jól van-e nyergeivé, jól vannak-e ők maguk is adjustálva. Szóval, a kicsinyesség nagyon is fontos a katonaságnál, mert — és ezt tapasztalásból is tudom — a fegyelemnek és az önállóságnak veti meg alapját. (Helyeslés.)

Ezek után, t. országos bizottság, bátor vagyok felszólalásom tulajdonképeni tárgyára áttérni.

A költségvetés részletezésével nem szándékozom foglalkozni, mert ő excellentiája a liad- ügyminister ur az albizottságban minden olyan kérdésre és pontra nézve, a hol valami kételyünk merült fel — sőt egy pár bizalmasabb jellegű dolognál is — legnagyobb készséggel megadta a felvilágosítást. Azonkívül Hegedűs Lóránt t. barátom olyan tájékoztató felvilágosításokat adott az egész vonalon, hogy feleslegesnek tartom a részletekkel foglalkozni. Különben is ez az egész költségvetési előirányzat azt a czélt szolgálja, hogy elsősorban is saját magunk s igy a monarchia védelmére is mindent elkövessünk. Egyébiránt az egész előirányzat annyira indokolva van és az összes előirányzat annyira világos, hogy ezt a költségvetést különben is csak el kell fogadni.

Én tehát csak fel akarom használni az alkalmat, hogy a t. hadügyminister úrhoz néhány kérdést és kérést intézzek. Elsősorban nem tagadom. mert tapasztalatból tudom, hogy hadseregünk kiváló erejű tisztikarral rendelkezik, a mely úgy szellemi, mint testi tehetsége szerint, hű kötelességérzetében, a legnagyobb elszántsággal működik és komoly esetben, merem állítani, halálmegvetéssel életét és vérét is ontja hazájáért, királyáért. Nem is ezért akarok foglalkozni a tisztikarral, mintha valami hiányt tapasztaltam volna a katonai erényekben. Ellenkezőleg. e tekintetben csak a legnagyobb elismeréssel beszélhetünk róla. Más okból leszek tehát bátor ezzel foglalkozni.

Látjuk ugyanis, hogy az egyes államok, de lehet mondani, egyes világrészek politikája a különféle körleteken belül, a különféle nagyobb események, különféle culturális, különféle köz- gazdasági nagyobb mozzanatok szempontjából nemcsak a maguk körletében bir bizonyos irá-