A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
teljes szaporításának és kifejlesztésének követeié Egész őszintén megmondom, ha a hadsereg tisztelt vezetősége, a közös hadügyminister ur, követelései terén megmaradt volna szorosan annál, hogy csakis a tüzérség fejlesztését kívánja, én, bár ellenzéki álláspontomból kifolyólag meg nem szavaztam volna, de erőteljesebb kifogást ellene nem emeltem volna, mert el kell ismernem, hogy minden hadsereg köteles lépést tartani a modern kor, a modern tudomány, igy a modern haditudomány követelményeivel. Ámde, ha ezt elismerem és kiemelem, mél- tóztassanak megengedni, hogy én azon irányzattal szemben, mely a hadsereg vezetőségében mindinkább erősebben domborodik ki, és amely a közösséget egységgé akarja mind erősebben összeforrasztani, kifejleszteni és biztosítani, egy német példára utaljak, mely az igen tisztelt hadvezetőségnek nagyon utánozandó mintaképül szolgálhat az ellenkező irányban. Jól méltóztatnak tudni, hogy az 1870 71-iki német-franczia háborút nem egy egységes, nem egy közös hadsereg vívta meg győzedelmesen, hanem megvívta többrendbeli, de egészen önálló, külön hadsereg. Ennek következménye volt a német birodalmi egységnek megalapítása. Midőn azok a kiváló elmék, Bismarck, Moltke, I. Vilmos császár, Frigyes az akkori trónörökös, a szász király, megállapodtak abban, hogy a nagy német birodalmat mikép szervezzék, akkor ezek a kiváló elmék nem léptek arra a térre, hogy egy nagy egységes, vagy közös hadsereget létesítsenek, hanem fentartották az egyes államok önálló hadseregeit, fentartották akkor, midőn még ezen hadseregek külön fejedelmek alatt állottak, | mikor ez az önállóság a legvégső fokig keresz- , tiil volt vive és a legfőbb hadúr harczáseati vezetésében nyilvánult meg. íme, az a példa, a melyre annyira szeretnek utalni, azt mutatja, hogy Németországban, hol a különböző hadseregeket, mint önálló nemzeti hadseregeket fentartották. minő nagy súlyt tulajdonítottak a nemzeti momentumnak azok a kiváló nagy férfiak, kiknek lángelméje, kiváló államférfiul tulajdonságai előtt mindnyájan meghajolunk. Ezen példa után azt hiszem, hogy a hadseregnek nemzeti kifejlesztése egészen végig az önálló hadseregig lenne az az ut, mely a hadsereg megerősítését, harcz- és győzelmi képességét a legnagyobb mértékben kifejlesztené. Mivel a t. hadügyminister ur törekvéseiben minden téren ezzel a legteljesebben ellenkező irányt látok érvényesülni, már csak azért sem vagyok abban a helyzetben, hogy a költségvetést elfogadhassam. Mielőtt magára, a hadsereg fejlesztésének kérdésére kissé behatóbban lennék bátor rátérni, legyen szabad megállapítanom, hogy a magam szempontjából nem tudom a hadsereg ily óriási mértékű fejlesztését megszavazni akkor, midőn látom, — bocsánat, ha erre visszatérek, de t>îi> x*n. Schwarzenborg herozeg osztrák delegatus ur nyilatkozata szükségessé teszi, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam hogy a hadsereg nem a nemzetnek, hanem más köröknek rendelkezése alatt áll; a midőn látom, hogy nap-nap után mind erősebben, mind nyilvánosaidban törekszenek arra, hogy a magyar szent korona birodalmát megcsonkítsák : akkor én mindaddig, mig garantiákat nem kapok arra, hogy ezen törekvésekkel szemben, melyek a magyar szent korona birodalmának egysége ellen törnek, minden alkotmányos tényező a legteljesebb egyetértéssel nyíltan és a leghatározottabban, legerélyesebben állást foglal, mindaddig a magam részéről már csak ezért sem vagyok hajlandó a hadsereg többköltségeinek megszavazásához hozzájárulni. Engedelmet kérek, a mikor Schwarzenberg herczeg ur, a kinek az osztrák közéletben elfoglalt társadalmi állása, neve, positiója rendkívül nagy súlyt ad, azt az elméletet fejtegeti és propagálja egy törvényhozási bizottság, vagy testület keretében, hogy a dynastia érdekében előbb-utóbb meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal. hogy Ausztria is, Magyarország is engedjen át területéből bizonyos részeket egy magasabb dynastikus érdek szempontjából; a mikor direct felhívást intéz ilyen kiváló férfiú arra, hogy a magyar nemzet dobja oda a magyar birodalom egy részét egy fantasmagóriának, egy uj állami alakulatnak, directe azzal a czélzattal. hogy ezzel az uj alakulattal a magyar nemzet befolyását, hatalmát neutralisalják. a midőn ennek segítségével azután azt letörni akarják : engedelmet kérek, a mig ezzel szemben minden tényező nyíltan és a leghatározottabban állást nem foglal, addig én nem vagyok hajlandóba véderőt erősbiteni. En remélem, hogy a hadügyminister ur. illetőleg az ő képviselője a véderőtörvény kérdésének Boszniára vonatkozó részére nézve is a hadügyi vezetőség terveit ki fogja fejteni, meg fogja ismertetni az országos bizottsággal, a mint erre tegnap már Bakonyi Samu t. barátom i> utalt. r En ezzel a kérdéssel kapcsolatosan ismét csak egy példával szeretném illusztrálni azt a kérdést, a melyet Mailáth József gróf t. bizottsági tag ur igen helyesen fejtegetett, hogy t. i. az osztrákok, az osztrák törvényhozó testületek állandóan és folyton abban lelik gyönyörűségüket. hogy Magyarországot, a magyar törvény- hozást, a magyar kormányzatot, a magyarságot egyáltalában szidják-szapulják. mert állítólag a nemzetiségeket elnyomja stb. Itt a bosnyák honvédség kérdésével kapcsolatosan legyen szabad reflektálnom épen Mailáth grófnak előbbi nyilatkozatára és talán kapcsolatban azokkal, a mi concret adatokat az utolsó delegatióban e tekintetben felhoztam, utalnom arra a különleges helyzetre, hogy a mig az igen t. osztrákok állandóan azzal vádolnak bennünket, hogy mi nemzetiségieknek, a ÜLÉS.
