A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XXII. ÜLÉS. Annyival inkább áll ez az ezredesekre. Úgyszólván tudják, mikor egy ezredes ezredet kap, hogy az mit jelent. Jelenti-e a gradus a parnas- sumot, jelenti-e azt, hogy fel fog menni a tábornoki rangig, vagy pedig, hogy tűrik ott egy pár évig. Az illető tudatában van annak, hogy egy pár évig még ott maradhat s azután majd lovagol a jól megérdemelt pensióba. Hogy az ilyen viszonyok azután az illető esapatvezérek umbitióját, lelkesültségét, munkaerejét fokozzák-e, vagy pedig épen ellenkezőleg, a csendes lemondás és a megadás érzetét költik-e fel az illetőben, annak elbírálását nyugodtan bizom azokra, a ldk ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. Én, t. országos bizottság, ebből csak azt akarom kihozni, hogy ha a t. hadügyi vezetőség igénybe fogja venni a nemzet áldozatkészségét a hadsereg létszámának felemelése terén, fordítsa figyelmét és pedig a legnagyobb mértékben arra, hogy a hadsereg ne csak számszerűleg, hanem belterjesen, intensive is fejlesz- tessék : mert nekem erős a meggyőződésem, hogy azok a csapások, a melyek a mi hadseregünket, sajnos, az utóbbi időkben érték, nem annyira a vezetés hiányának tulajdoníthatók — ámbár ez is bizonyos mértékig lényeges szerepet játszott — mint annak, hogy hadügyi irányzatunk még ma is inkább a drillre, inkább a ezopfra, inkább a parademarschra megy, mint arra, hogy a hadcsapatokat kiképezzék jól a harczászat terén, kiképezzék az ellenséggel való összeütközés előkészítésére és kiképezzék különösen abban az irányban, hogy az úgynevezett harczi szolgálatban semmi hiány ne legyen. Hisz akárhányszor látjuk, hogy feljebbvalók képesek csapattiszteket — hogy ezt a kifejezést használjam — lerántani a sárga földig azért, mert a Zugban egy szerencsétlen ideges állat megmozdult; képesek egy jóravaló, szorgalmas és igyekvő ezredest lovagoltatni gyorsan a megérdemelt pensio felé, azért, mert egy Sturmlinie nem ment oly szabályosan, mint a hogy ők azt maguknak elképzelték. Ezek a tények, a melyeket én elfogulatlan szemekkel a gyakorlat mezején különböző alkalommal, de nagyon sokszor láttam, nem alkalmasak arra, hogy a hadsereg harczképességét növeljék. Most át akarok térni egy más kérdésre s válaszolni kívánok Tallián Béla tisztelt bizottsági tagtársamnak előbbi felszólalására. O kifogásolta azt, hogy Bakonyi Samu tisztelt barátom a nemzeti szellemnek a hadseregbe való bevitelét kívánta. Tallián Béla tisztelt bizottsági tagtársam nem tudja megérteni Bakonyi Samu tisztelt barátomnak ezt a kívánságát azért, mert azt mondja, hogy mi lenne abból, ha a hadseregbe Magyarországon a magyar nemzeti szellemet bevinnők és Ausztriában a különböző nemzetiségek szintén bevinnék a maguk aspi- ratióit. Bocsánatot kérek, azt hiszem, ez t. tagtársamtól csakis elszólás lehetett, mert hiszen a Í99 monarchiának két állama van : az egvik a ma- gjar aliam és a másik a birodalmi "tanácsban képviselt orokos tartományok összessége. Ha mi a magyar nemzeti szellemet mint erkölcsi rugót ‘‘karjuk vinni a magyar hadseregbe, a melv a közös hadseregnek kiegészítő része, akkor mi semmi olyat nem teszünk, a mi a közös hadsereg alapján is annak harczképességét csak a legkisebb mértékben is rontaná. Sőt ellenkezőleg, én azt hiszem, hogy mindaddig, a inig a hadsereg vezető körei nem fognak arra a meggyőződésre jutni, hogy a magyar nemzeti szellemnek bevitele a közös hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregbe annak harczképességét nem csökkenti, hanem fokozza, — czáfoljon meg engem a jövő, nem kívánok jóslásokba bocsátkozni — de azt hiszem, nagy kérdés, hogy a közös hadsereg a veszély perczei- ben meg fogja-e tudni állani a maga helyét. ^ isszatérek arra, a mit az előbb mondani bátor voltam, hogy t. i. szerintem egy hadsereg harczképességét és harczi erejét nagyban növeli az, ha támaszkodhatik a nemzetnek közérzületére. Hiszen kérem, vegyük csak a közelmúltból az olasz-osztrák hadjáratot; mennyivel köny- nyebb volt a helyzete az olasz hadseregnek, mint a mi csapatainknak, mert őket lelkesítette az Unita Italia gondolata. Tallián Béla: Megverték őket' Tisza István gr. : Az olaszokat mindig, Sol- ferinónál is. Mezössy Béla: Tudom, a solferinói ütközetben, tudom, hogy megverték. De nem kívánok magamnak sok olyan győzelmet, a melynek eredménye a villafrancai békekötés volt. (Közbeszólások és mozgás.) Nem erre a példára akartam hivatkozni, de azért ez az én állitásom alaptételét nem csökkenti és nem gátol meg abban, hogy más példára hivatkozzam. Fogok hivatkozni jó példára. Hivatkozom a poroszosztrák háborúra, az 1866-iki hadjáratra. (Közbeszólás.) Kérem, hiszen igy mindenféle ellenvetést lehet találni. Hivatkozom e részben magára Bismarckra, a kinek a taktikája fényes volt, annyira fényes, mint a mennyire gyenge volt azoké, a kik az akkori absolut monarchiának a külügyi politikáját vezették. A mikor ő a schleswig-hol- steini kérdés bedobásával Ausztriát abba a kényszerhelyzetbe vitte bele, hogy Dániától közösen hódítsák el Schleswig-Holsteint, terve volt az, hogy majd a meghódítás után egyszerűen azt fogja követelni, hogy Schleswig- Holstein maradjon a poroszoké, Ausztria pedig érje be azzal a dicsőséggel, hogy a porosz fegyverekkel együttesen győzelmet arathatott Dánián. Es a mikor ez a helyzet tényleg bekövetkezett, t. országos bizottság, akárhogy ítéljük és bíráljuk meg a königgrätzi csata lefolyását és azokat a kérdéseket, a melyek ezzel kapcsolatosak voltak, ez mégis azt eredményezte,
