A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
\XI ÜLÉS. akkor, ha azoknak a nagy hadiköltségeknek a következményei beállanak; mert ha egy bizonyos limitáló erőt és befolyást a közéletnek a tudása és meggyőződése, a. pénzvilágnak az értelme bele nem visz az államok versenyébe, akkor be fog következni az, bogy, a mint a latin régebben azt mondta : si vis pacem, para bellum, ha békét akarsz, készülj a háborúra, úgy most a háborúra való készülődés a népeket rá fogja kényszeríteni arra, hogy a béke érdekében a háborút követeljék. hogy a nagy leszámolás végre megtörténjék. Ezzel szemben szerintem csak egy eszköz van és ez az, hogy legyenek az államok pénz- ügyministerei és vannak is bizonyára abban a helyzetben, hogy ismerjék fel a katonai követelések nagy mérvét, de nem azon az alapon, a hogy Bakonyi Samu t. delegatus társam említette, a Katonai Közlönyben elősorolt diagrammák kimutatásai szerint, hanem ismerjék fel és ismertessék fel a pénzügyminister urak az országokkal, a nagyhatalmakkal azt a diagrammát, mely a hadi költségvetéseket feltünteti és pedig nem a brutto, hanem a netto állami költség- vetések keretében: Mert ez igen nagy különbség. Bátor voltam a magyar állam költségvetésével épen a jelen hadügyi költségvetés elbírálása szempontjából foglalkozni. Fel fogom az egyes főbb adatokat említeni de ezzel részletesebben talán majd az állam költségvetés tárgyalásánál fogok foglalkozni. Ennél a kiszámításnál a bevételeket és kiadásokat conpensáltam és a netto költségvetésbe csupán a végeredményt vettem fel. Számításom rendjén az államot terhelő adósságok kamatait is figyelembe veszem és akkor ki fog tűnni, hogy az a jeles katonai szakiró, a ki egy érdekes kivonatban statistikai adatok alapján feltünteti. hogy aránylag mily csekély összegeket fordítanak az egyes államok biztonságuknak a fentartására — nálunk talán kijön 10—12° o nagy tévedésben van. mikor azt mondja, hogy a két állam 4 és fél milliárdos költségvetéséből 500 milliót tesz ki az a közös költség, pedig a két állam honvédelme nincs is számításba véve. és igy ezen terheket könnyen fedezhetjük. (Az elnöki széket Lőni/ Lajos foglalja el.) De ha a honvédség költségeit számitásainkból ki is hagyjuk, az 500 millió nem négy és fél milliárddal áll szemben. Ebből a négy és fél milliárdból 1000—1700 millió korona az az összeg, a melyet a magyar állam költségvetésében találunk. A mint beszédem későbbi folyamán leszek bátor adatokkal bebizonyítani, ebből alig-alig közelíti meg az 50° 0-ot az az összeg, a mely Magyarországnak netto budgetjét képezi, tehát azt az összeget, a melyet a magyar állam, a mikor bevette, el is költheti. Nem akarom az egyes közös költségek részletezésével a t országos bizottságot untatni 186 és ezért összegezek; 540 millió az az összeg, a melyet a közös védelem czimén a közös hadügyre, a közös külügyre, és ezekre vonatkozólag a közös pénzügyre fordítunk, ebből azonban szeretik levonni az 160,911.929 korona határvámbevételt. Mivel ('■ii netto költségvetéssel akarok foglalkozni, megállapítom, hogy számadás kedvéért, mondjuk, a gouvernementális pártok politikai helyzetének javítása szempontjából helyes az, hogy a határvámbevételeket elsősorban levonják a közös költségekből és úgy illeszszék bele az egyes államok költségvetésébe. Az is igaz, hogy az 1867 : XII. t.-cz. intézkedik arról, hogy a közös költségek fedezésére elsősorban a határvámbevételek fordítandók, azonban ezt a költségvetési technika szempontjából nem tartom helyesnek, mert a helyes költségvetés szempontjából, s ha bruttó költségvetéssel dolgozunk, akkor az lenne helyes, hogy a határvámbevételek quotája be- illesztessék külön-külön mind a két államnak budgetjébe és a közös kiadások quotája egész összegében iktattassék be újra a két állam költségvetésébe. Nekem ezeket elő kellett adnom azért, mert át vagyok hatva attól a gondolattól, hogy a magyar politikai életnek nem az a feladata, hogy én itt katonáéknak, vagy a tengerészeinek sablonszerű tanácsokat adjak, a melyeket valamely napilapból, vagy egy fizetett közegem által kiolvastatok. Nekem, mint a politikai élet egy szerény, de felelősséggel biró közegének feladatom az, hogy irányelveket igyekezzem propagálni a tekintetben, hogyan tudna a hadvezetőség is menekülni az elől a terhelő irányzat elől, hogy mindig több és több követeléssel álljon a népek elé, mert meggyőződésem az, hogy nem kedvtelésből, nem szenvedélyből, nem költekezési vágyból jönnek ide a ministerek, hogy tőlünk pénzt követeljenek, hanem felelősségük teljes átérzésében. A mig a müveit világ és a mérvadó nagyhatalmak körében s azok politikai életében nem olyan eszközökkel igyekeznek az egymással való versenyt elnémítani, addig mi nem vagyunk biztosak benne, hogy akármilyen komoly pénzügyi Ígéretek, akármilyen erősnek vallott ellenzéki támadások ellenére is nem-e jövünk abba a helyzetbe, hogy újabb meg újabb, és anyagi erőnket túlhaladó áldozatokat kell, hogy hozzunk, mert azok elől ki nem térhetünk ; mert nem hiszen, hogy a közjogi alap legelkeseredettebb ellensége is magára merné vállalni azt a felelősséget egy esetleges nagy leszámolás esetén, hogy azért, mert nem tudom, milyen jogos kívánságokat, a melyekre még ráfogok térni, teljesítve nem lát, nem adja meg a véderőnek a szükséges fejlesztését azon a czimen, mert a véderő sem adja meg nekünk nemzeti igényeink teljesítését. A politikai felelősség szerint azok, kik az állam ügyeinek intézésébe befolyhatnak, nem mindig csak a do ut des elvei alapján járhatnak el, mert nem zárkózhatnak el az elől a
