A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

czélja nem lenne, liánéin csak azt akartam mon­dani. hogy a mi Dread nought jainkat azért épít­jük, hogy véres fejjel tizünk vissza mindenkit, a ki a tengerpartot el akarná ragadni tőlünk ; nem Olaszország ellen irányulnak ezek a ké­szülődések, hanem mindenki ellen, a kinek ten­gerpartunkra valamely ellenséges czélzata volna. Ha tengerpartunk fontosságát elismerjük, akkor csak természetes, hogy egy tettrekész, modern, magas színvonalon álló hajóhaddal kell rendelkeznünk. Már pedig méltóztatnak tudni, hogy egy ilyen hajóhad manapság el sem kép­zelhető Dreadnoughtok építése nélkül. A japán­orosz háború tanulsága szerint a japán hajók­nak már tonnatartalma is nagyobb volt, mint az orosz hajóké, és messzebbhordó ágyukkal is rendelkeztek. 7000 méterről, sőt a Mikasa 8500 méterről lőtte össze az orosz hajókat. Mindenesetre olyan sors, a mely minden államot arra sarkal, még Francziaországot is, pedig a graciosus formákhoz szokott franczia népszellem nagyon nehezen barátkozott meg az óriási hajók formájával, annyira, hogy őket mastodonoknak és oceánbeli székesegyházaknak nevezte el és mégis Francziaország is kénytelen volt erre az útra térni, mert máskép nem cse­lekedhetett. Tulajdonképen a Dreadnoughtok azért hó­dították meg a világot, mert a védelemnek és a támadásnak legtökéletesebb eszközeit egyesitik magukban. A mit a legzseniálisabb hajómérnö­kök kitalálhattak : támadásban, védelemben, se­bességben, az élelmiszereknek, a lőszereknek, az édesvíznek minél töld) elhelyezésében, szóval a teljesítési képesség maximumában, azt e nagy tonnatartalmú hajókban megvalósítva látjuk. És hogy én szívesen szavazom meg tenge­részetünk számára a Dreádnoughtokat, annak még van bizonyos subjectiv oka is. Kezembe került a monarchia legnagyobb tengerésztalentu­mának, Tegetthoffnak két levele. Az egyik levelet 1848-ban irta, mint fiatal hajózászlós, és szól a következőképen (Olvasta): »Gyönyörű a mi flottánk szerepe; a kikötőből ki nem mozdulhat. Bosszantó, hogy az osztrák császárságnak oly kis államtól, mint Sardinia, a tengeren mene­külnie kell. Nem szeretnék újra ilyen szá­nandófigura lenni. Második levele Tegetthoffnak 1866-ból való, a mikor a bécsi haditanácsból egyenesen leutazott Polába, hogy a hajóhad élére álljon, s akkor a következőket irta (Olvassa): »Kinos érzéssel hagytam cl Bécset, abban a tudatban, hogy hozzá nem értés és közönv újra súlyos áldozatokat rónak az ez évben sokat kicsinyeit és gyalázott flottára. Fokiba érve, a fegyverzörej daczára, békésen bóbiskolva leltem a kikötő admiralitását ; a fegyvergyár is az iga­zak álmát aludta.« 1. országos bizottság! Nem akarok semmit túlozni, de kijelentem, hogy nagyobb kin nem érheti egy flottának a müveit tisztikarát és vitéz, elszánt legénységét, mint az, ha nem adjuk meg neki mindazt, akár túlzott takaré­kosságból. akár közönyből, akár a tengeri ér­dekek meg nem értéséből, a mire szüksége van, hogy háborúban más nagy flottákkal a legtel- jesebb erővel és a siker reményében szállhasson síkra. Én nem akarom azt, hogy a jövő kor lissai győzői ugyanígy gondolkozzanak, mint az igazi lissai győző, a ki pedig évszázadokra be­véste Lissa nevét a világ emlékezetébe. És én nem akarom, hogy ennek a hatalmára büszke osztrák-magyar monarchiának a hajói bármikor is menekülni legyenek kénytelenek a tengeren nála hatalmasabb, modernebb hajóhadak táma­dása elől. (Helyeslés). De van még egy okom, és ez az, hogy a nagy magyar királyok lábanyoma mindig a tengerhez vezet; ők a magyar nemzet nagysá­gát, hatalmát, jövőjét a tengernél keresték. Igaz, hogy ez az érzés a századoknak kínlódásai alatt, a létfentartás keserű harczai közt elve­szett a magyar nemzetből ; de az is igaz, hogy volt egy más kor, a mely hozzánk elég közel van, a mely a mostaninál sokkal több fogé­konyságot tanúsított a tengeri érdekek iránt. 1846-ban egy gazdasági lapot alapítottak Éhben kiváló hazafiak napról-napra azzal agitáltak, hogy menjünk a tengerhez; hogy építsünk ten­geren járó hajókat; hogy csináljunk tengeri kereskedelmi társaságot ; hogy küldjünk a kül­földre kereskedelmi consulatusokat. Éz a kor­szak volt az, a mely a fiumei vasút kiépítését is csak azért forcirozta, mert úgy vélte, hogy ez közelebb hozza a magyar tengerpartot a magyar nemzet szivéhez. Ennek a mozgalomnak élén az állott, a kire legszívesebben hallgatott akkor a nemzet : Kossutli Lajos. Kossuth Lajos 1846 január 27-én irta meg hires czikkét, a »Tengerre magyar !«-t. Méltóz- tassanak megengedni, hogy felszólalásomat az ó szavaival végezhessem. (Olvassa) •' »És ide kellene menni irta Kossuth a Hetilap 8-ik számá­ban — »az elfásult korban minden magyarnak, mert az ut erre visz tengerpartunkhoz ; tenger­partunkhoz, a melyen a ki megáll és a magyar tenger tükrére lenéz, ha magyar és hazafi, lehe­tetlen. hogy erős cselekvési akaratra ne feszüljön szivében minden érverés. Neked pedig, óh kor, hideg önzésben lelkileg elmállott fajodnak nemze­dékével, te neked, óh kor, lelkesítőre szükséged van. Tengerhez magyar, homokod porából és fekete sarad ragadalmaiból ! Tengerhez magyar, melynek viharában a hritt költőnek érezszava szerint Istennek képe tükrözik, melynek azúr homlokára ránezot nem írtak végtelen idők; mely olyan ma is, mint a minőnek látta terem­tés első hajnala; melynek habhátán tízezer hajó­had nyomot nem hagyva hömpölyög tova, a mig a földnek vizenyős sarában nyomot hagy hátra minden gyáva nyul.« Ks alább igy fejezte be e czikket (olvassa): A fiumei öböl. mint egy roppant kapu, melyet azért tárt fel a .Minden­ható, hogy a magyarnak nem ismert nevét

Next

/
Oldalképek
Tartalom