A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XIX. ÜLÉS.

127

ágyukkal vagy fegyverekkel való ellátása. Ez nem ugyanaz, itt egy egész nagy szervezeti változtatásról van szó. Eddig a tengerészeti haderő csak egy kis kiegészítő részét képezte egész hadszervezetünknek, most azonban ez kiemelkedik ezen aránylag alárendeltebi) jelentőségéből, és részint a költségek óriási nagyságánál fogva, részint újabb szervezeti alakzatok folytán mint olyan uj alkotás jön elénk, melvlyel egy országban sincs joga senkinek másnak foglalkozni, mint csak magának a törvényhozásnak. Annyira mégis csak kell respectálnunk az ország alkotmányos életét, hogy ebben a döntő szót a törvényhozásnak adjuk át. A törvényhozásnak kell megállapítania a kereteket, az fogja kimondani, hogy szüksége van-e az országnak az ilyen hadi- felszerelésre, igen vagy nem, és ha meg vannak állapítva és ki vannak jelölve a keretek, akkor az országos bizottság van hivatva évről-évre annak a költségeit beállítani.

Ezért voltunk mi a flottatörvény megalkotása mellett. De még más okunk is van erre. Ilyen óriási hajótesteknek ugyanazon legénységgel, ugyanazon létszámmal való szolgálatban tartása, ugyebár, teljesen kizárt dolog és okvetlenül létszámfelemelésekkel fog járni. A mint az exposé is kijelenti, hogy az eddigi szerény keretekből kilépve, nagyobb katonai készültséggel és legénységi létszámmal kell ellátni a tengerészeti szolgálatot, ez már egészen belevág a törvényhozás megszavazásának jogkörébe. Mi megszavazzuk a hajótesteket, a hajóóriásokat, ellenben, hogy az országnak van-e azután kedve a felemelt létszámot is hozzáadni, azt nem fogjuk tudni és nem is fogjuk megállapíthatni.

Ennélfogva nem is járunk el megbízónkkal, az országgyűléssel szemben — nem akarom mondani erkölcsi, hanem politikai szempontból — egészen fair alapon, ha nem kívánjuk először általa a törvényes alapokat megállapittatni, hogy . .

Batthyány Tivadar gr.: Úgy van!

Holló Lajos: . . . kivánja-e ő a létszámemelést is ebben az irányban keresztülvinni, kivánja-e ezt az átalakítást tengerészeti szervezetünkben megtenni ? A mikor ez megtörtént, akkor mi, bizottság — ismétlem — megtehetjük a további lépéseket az országgyűlés döntése és elhatározása alapján.

Ezek a szempontok voltak azok, a melyeket mi a flottatörvény beterjesztéséhez fiiztiink és én nagyon sajnálatosnak találom, hogy midőn magának a hadvezetőségnek részéről ebben az irányban készséget találtunk, akkor maga az országos bizottság, illetőleg annak egyes politikusai felállanak és a maguk részéről ezt feleslegesnek Ítélik. Nem mondom, hogy ezt akármilyen téves vagy tendentiózus szempontból teszik, hanem azt állítom, hogy egyszerűen nem veszik figyelembe, hogy egy országban inkább túlozva kell az alkotmányos jogköröket megszabni és hogy inkább u törvényhozás részére

odi kö\etelni a vitás jogkört, mintsem egv bizottságnak leszűrt és korlátolt jogait kiterjeszteni és azokat azután ilyen térre vinni, a hol törvényes hatásköre nincs és ezzel nem rendelkezik.

M°st pedig áttérek annak a legfőbb kérdésnek megbirálására, hogy a mi helyzetünk és védelmi biztosságunk ennek a nagy tengerészeti berendezkedésnek szükségességét csakugyan indokolttá teszi-e vagy nem ?

Batthyány Tivadar gr.: Nem!

Holló Lajos: Előzetesen azonban én is hozzájárulok ahhoz, hogy van néhány kedvező momentum, a melyet hallgatással mellőzni az ellenzék részéről sem volna helyes, és a melyet mi is készséggel honorálunk. Az egyik az a megállapodás, a melyet beszédem bevezetésében érintettem, t. i. hogy ezen befektetéseknél az ipari részesedést Magyarország részére a quota arányában biztosítottuk. A másik, a mi kedvezőre hangolja a mi álláspontunkat, az, hogy egy ilyen uj nagy hajógyárnak, a mely tengeri nagy hajók építésére is képesítve lesz, berendezése is combinatióba van véve. Ez minden esetre örvendetes jelenség abból a szempontból, hogyha ezeket az összegeket az ország folyósítani fogja, ezek részben visszatérülnek majd az által, hogy Magyarország területén levő hajógyárban fognak ezek az építkezések a quota arányában keresztülvitetni.

De itt megint egy kis aggodalom merül fel, a mire már képviselőtársaim is rámutattak, és ez az, hogy ha egyszer meglesz már ez a gyári berendezkedés, ennek természetszerű következménye az lesz, — a mi már most is hallatszik — hogy miután már megvannak a begyakorlott munkások, miután megvan az egész felszerelés, ennek következtében munkát is kell adni annak a gyárnak, hogy ne heverjen parlagon, . . .

Rakovszky István: Weiss Mannfréd!

Holló Lajos: ... és hogy az be ne következzék, a mit lelkiismeretfurdalás nélkül megtesznek az országban, hogy az üzletet restrin- gálják, némely helyen meg egészen beszüntetik. Itt az lesz a következmény, hogy ebben az üzemben, a melyre olyan óriási összegek használtatnak fel, tekintet nélkül arra, hogy szükség van-e rá vagy nem, — bár a hadvezetőség szempontjából mindig szükség van bizonyos újításokra — a megrendeléseket már csak a fennálló gyárak táplálása kedvéért sem fogják beszüntetni.

Ennek következtében nem tudunk túlságosan örülni ennek a különben egészséges újításnak, mert félünk, hogy ez ismét bekapcsolja ezt az óriási tengerészeti fejlesztést ebbe a kérdésbe és azt fogja eredményezni, hogy mikor befejeztük már egy Hotta-prograinm keresztülvitelét, előáll majd egy újabb programul csak azért, hogy a gyárak foglalkoztatva leg) enek.

A harmadik kedvező szempont, a melyet szintén elismerőleg kell szóvá tenni, az. hogy