A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVIII. ÜLÉS. 101 Nem fogom elmulasztani a magam igénytelen megjegyzéseit megtenni azokra sem, a miket ő a tüzérség és a gyalogság fejlődéséről mondott, s a mikre nézve, legalább tisztán katonai szempontból, nekem alig lehet ellenvetésem. Ezeknek a köteles megjegyzéseknek megtétele után engedje meg már most a t országos bizottság, hogy rátérjek magára a szőnyegen levő tárgyra, a haditengerészet költségvetésének bírálatára. E tekintetben kiindulási pontul természetszerűleg a tengerészeti albizottságnak elénk terjesztett jelentését választom. Az albizottsági jelentés maga mondja, hogy pénzügyi helyzetünk olyan, hogy a legfontosabb culturális feladatoknál is egyelőre a legszűkebbre kell szorítani a fejlődési lehetőségeket, és a legjogosultabb egyéb követelések elől is el kell zárkóznunk. A t. előadó ur jelentésében ebből azt a consequentiát vonja le, hogy ő minden, a most előterjesztett programmon túlmenő fejlesztéstől a leghatározottabban elzárkózik; az albizottság azon messzebbmenő, igaz csak egy jövőbeli óhajtásképen kifejezett tervekkel, melyek a tengerészet vezetőségének előterjesztett exposéjában foglaltatnak, magát semmikép sem azonosítja, és kijelenti azt is, hogy ! ennek túllépésére beleegyezését soha meg nem adja. T. országos bizottság ! Reám úgy az, a mit itt ebben az előadói jelentésben olvasunk, valamint az, a mit tegnap szóbeli előterjesztésében hallottunk a mélyen t. előadó űrtől, azt a benyomást teszi rám, hogy a t. előadó ur talán helyesen alkalmazott taktikából az ellenzék kezéből akarja a czáfolatoknak és súlyos Ítéletnek a fegyvereit kiragadni. Ez azonban nem sikerült neki, mert a fegyvereket ez az előadói jelentés tulajdonkép maga adja az ellenzék kezébe, mikor megállapítja, hogy a legénység létszáma ezen programúinak az elfogadása által akként emelkedik, hogy az 1902-ben még 7500 főből álló létszám 1915-re. mikor ez a meggyőződésem szerint csak részlet- programm meg fog valósulni, már 21.000 főre fog rúgni, tehát nem egészen tiz év alatt háromszoros emelkedést mutat. A t. előadó ur igen helyesen emeli ki a tényeknek megfelelően az albizottság jelentésében a dologi kiadások emelkedésének jellemzéséül azt is, hogy például csak a gyakorlati lövedékek költsége, mely 1905-ben 960.000 koronára rúgott, 1911-ben, tehát az idén már 2,300.000 koronát tesz ki, a most előterjesztett költségvetésnek megfelelő tétele szerint. Megállapítja továbbá a t. előadó ur az albizottság jelentésében, hogy — a mint magát kifejezi és a mire tegnap Batthyány Tivadar gróf t. képviselőtársam már igen helyes kiélezéssel mutatott rá — 1915-ben a flotta évi költsége »körülbelül« 145 millióra fog rúgni. Majd mindjárt leszek bátor indokolni is azt a baljóslatú hitemet, hogy ez a 145 millió, ha nem is épen öt év múlva, de talán tiz év múlva körül is, belül is lesz ugyanannyi. Mert abban megint igazsága van a t. előadó urnák, hogy ez a VII. czimben foglalt 20 millió sohasem fog vissza szállni eredeti összegére, hanem folyton csak emelkedni fog beláthatatlan magasságig. Ennek kapcsán ki kell térnem egy pillanatra az igen t. pénzügyminister urnák tegnapi igen érdekes felvilágosításaira, melyek a most tervbe vett programúinak pénzügyi kihatását abban csucsositják ki, hogy 752,700.000 koronára fog rúgni a haditengerészet és a szárazföldi hadsereg fejlesztésének a költsége. Ez a programúi öt évre terjed. Igen érdekesen világítja meg ezt a pénzügyi beállítást az, a miről épen a mai lapokból értesültünk a franczia kamara tárgyalásaiból. Tudjuk, hogy a franczia tengerészet nem öt, hanem tiz éves fejlesztési programmot terjesztett a franczia törvényhozás elé. E szerint a programul szerint a tiz évre tervezett fejlesztés 1343 millió frankba kerül. A mi programmunk csak öt évre terjed, és mégis az igen t. pénzügyminister ur ennek az összegnek felénél jóval többet állapit meg Ha már most abban az őriiletes versengésijén, a melynek útjára - nagy sajnálattal kell megállapítanom — az én meggyőződésem szerint egészen szükségtelenül mi is rátévedtünk, ezt a két adatot és ezt a két számot egymással szembe állítjuk, akkor nem kell hozzá prófétának lenni, hogy tiz év múlva legalább is utolérjük azt az összeget, a melyet Francziaország irányoz elő a maga tengerészeti programijában Már pedig azt igazán senki sem fogja állítani, még a t. tengerészeti főparancsnok ur sem. az ő judiciumáról ezt föl kell tennem hogy Ausztria és Magyarország a tengerészet fejlesztésének terén Francziaország példáját lesz kénytelen utánozni és vele olyan versenyre kelni, hogy őt nemcsak utolérje, hanem e két szám arányát összevetve, még talán túl is haladja. Meggyőződésem szerint ez egymagában ennek a programúinak absurditását a mi viszonyainkra alkalmazva a legélénkebben világítja meg. Ezeknek előrebocsátása után, azt hiszem, teljes jogosultsággal vethetem fel azt, hogy mi igenis a legsúlyosabb aggodalommal vagyunk eltelve nemcsak az öt évre előterjesztettek miatt, hanem különösen és legnagyobb mértékben a miatt, hogy mi fog következni az öt évre előterjesztett programul megvalósítása után. E tekintetben mi a mostani kormány igen t. fejétől az albizottságban egy kategorikus megnyugtató nyilatkozatot hallottunk. Azt mondotta a minister- elnök ur. hogy a magyar kormány el van tökélve, hogv egy fillérrel sem fog hozzájárulni ahhoz, a mi e kiadásokon túlmegy. En honorálom ezt a kijelentést, De mit szóljunk ahhoz, hogy azután ezzel szemben az igen t. tengerészeti főparancsnok ur exposéjának kilenczedik rovatában azt mondja, hogy (olvassa): »A most kívántakon kívül még három csatahajó, három
