A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
'18 XVII. ÜLÉS. csupán kiképzett katonákkal nem tud harczolni. (ügy van!) Ezek borzasztó komoly dolgok, t. országos bizottság, a melyek a maguk komolyságát csak hosszú évek során fogják elveszteni, és nagyon kérem t. barátomat, hogy lia e viszonyokra gondol, ne törölje ki emlékezetéből mindazt, a mi rövid két évvel ezelőtt történt. Nem tudom, hogyan voltak vele mások, de mikor tőlünk nem függő körülmények ránk kényszeritették az annexiót, és láttuk bonyolódni a viszonyokat, az európai nagyhatalmak sakktábláján is, de különösen Törökországban és Szerbiában, nekem sokszor eszembe jutott, akkor ráértem morfondírozni. — hogy nem szeretnék most azon t. barátaim bőrében lenni, a kik jelenleg felelősek az ország sorsáért, és a kiknek elvakult politikai magatartása megakadályozta az ujonczjutalék idejekorán való felemelését. (Úgy van!) Nekem nem egyszer eszembe jutott, hogy ha e t. barátaim nemcsak felelősségérzettel bírnak, — azt nem vonom kétségbe — de a viszonyok helyes belátásával is, akkor borzasztó lelkiismeretfurdalást kell ki- állniok, hogy az ő rövidlátó eljárásuk juttatta az országot egy olyan kritikus helyzetbe, a melybe soha bele nem jutott volna, ha a hadsereg szükséges organikus reformjai idejekorán végrehajtattak volna. T. országos bizottság ! Ezeket a veszélyeket sok pénzáldozat utján és némi részben — hála Istennek, ezt sikerült elég szerencsésen kiköszörülni, — prestige-ünkből hozott áldozatok árán — pedig ne méltóztassék gondolni, hogy a balkáni politikában a praestige csak üres hiúság kérdése, — sikerült kiküszöbölnünk. De hogy sikerült, ez nem csak annak volt tulajdonítható, hogy a végén mégis erősebbeknek bizonyultunk, mint a milyeneknek hittek bennünket, pedig talán ez volt a föok, de tulajdonítható volt annak a szövetségestársi hűségnek és áldozatkészségnek is, a mivel a Német- birodalom az egész vonalon erejének teljes latba- vetésével helytállóit mellettünk. (Helyeslés bal- féUSL) Ha erre a körülményre gondolok, nem hallgathatom el sajnálkozásomat és megütközésemet a felett, hogy még egy olyan színvonalon álló politikus is, mint t. barátom, alig két esztendővel ezen események után, ilyen hangon beszél a német szövetségről és azokról az ellenszolgáltatásokról, melyeket a német szövetség esetleg nekünk kellett volna hogy hozzon. Nem akarok abba belemenni, hogy annak idején Bismarcknak az a hires Hekuba-mondása mennyire csak fék természetével bírt bizonyos velleitásokkal szemben, és mennyire kellett azt a maga egész terjedelmében komolyan venni. De mikor két eve szó volt a pomerániai gránátos csontjairól, akkor nem volt Hekuba Németországra nézve, bogy mi történt a Balkánon, akkor teljes mértekben rendelkezésünkre állott az az erőforrás, melyet a hármasszövetség az európai békének és a mi jogos érdekeinknek nyújtott, és ezzel szemben nem a magyar nemzethez illő válasz, lia mi most Hekubának tartunk mireánk nézve mindent. Különben is. bárhogyan álljon a dolog, gondolkozó ember előtt, ha objective számot vet a körülményekkel, egy dolog kétségtelen. Ha mi nem volnánk a hármasszövetség kötelékében. ha nekünk a mi biztonságunk mindazon problémáival, melyek határainkon három oldalról felmerülhetnek, meg kellene birkóznunk, a nélkül, hogy a Németországgal való szövetséges viszony egyik biztos factora lenne számításainknak, úgy sokkal nagyobb katonai kiadásokra volna szükségünk, (Igaz! Úgy van!) hogy nemzeti biztonságunknak legelemibb fokát megőrizzük. Szigorúan az önzés szempontjából, az üzletszerű számítás legridegebb szempontjából is tehát jó üzletet csinálunk akkor, mikor a hármasszövetség kötelékében megmaradunk, és mindazt megtesszük, a mi a hármasszövetség fentartásával, és egyúttal azzal együtt jár. hogy annak a hármasszövetségnek ne megtűrt, egyoldalúan protegált, de olyan tagjai legyünk, a kik ugyanannyit, a mennyit kapnak a hármasszövetségtől. nyújtanak is neki. (Helyeslés.) Mert hiszen csakis olyan szövetség ér valamit egy nemzetre nézve, és csakis olyan szövetség ad valóban fegyvert egy nemzetnek a maga politikai czéljai rendelkezésére, a mely szövetségben ez a nemzet segítséget nem csak kap, de mikor kell, segítséget ad is. Ezek azok az indokok, t. országos bizottság, melyeknél fogva, noha teljes mértékben érzem a reánk háramló terheknek súlyos és nehéz voltát, a monarchia katonai erejének a contemplált keretekben való kifejlesztésével járó terheket elvállalom és a költségvetést megszavazom. (Helyeslés és éljenzés.) Mezössy Béla: Személyes kérdésben kérek szót. T. országos bizottság ! Én azt hiszem, Tisza István gróf nem fogta fel helyesen az én felszólalásomnak az intentióit, mert hiszen mikor én ebben az országos bizottságban első beszédemet tartottam, ha nem is itt, hanem Bécs- ben, nyíltan és határozottan kijelenttetem, hogy én a hármasszövetségnek hive vagyok, sőt nemcsak én, de az egész párt, a melyhez tartozom és nem is képzelek Magyarországra nézve más alakulatot, különösen magyar nemzeti szempontból, a mely a magyar érdekeket jobban kielégíthetné, mint a hármasszövetség. így tehát azok a nyomós indokok, amelyeket a hármasszövetség érdekében Tisza István gróf t. bizottsági tag ur felhozni szives volt. velem szemben legalább is feleslegesek. Én absolute nem zárkózom el Magyarországnak és Ausztriának ama kötelezettsége elöl, hogy a hármasszövetség keretében a maga
