A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XVII. ÜLÉS.

95

országgal szemben, és akkor ugyanolyan ékes szavakkal, és ugyanolyan szép indokokkal fogja nemcsak az intensiv fejlesztést, hanem a számszerű fejlesztését is a flottának ajánlani.

Másik megjegyzésem, a melyet t. barátom előadói felszólalására teszek, az, hogy hibáztatja, hogy mi egy flotta-törvényt kérünk. Mi egészen más szempontból kértük a flotta-törvényt, mint t. barátunk. A flotta-törvényt azért akartuk és azért szerettük volna az ország törvénytárába beiktatni, mert azt hittük és azt reméltük, hogy ez lett volna az egyedüli biztos gát a túlzott hadügyi és tengerészeti követelésekkel szemben. És ha t. barátom bizonyos talán jogosult önérzettel arra hivatkozik, hogy ilyen törvényre nincs szükség, mert hiszen itt van a magyar delegatio, és ez annyira szilárd és annyira ellenálló, hogy azt felesleges törvényes fékekkel is megkötni, hát én csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a magyar delegatiónak szilárdsági koefficiense bizonyos fokig enyhül, t. i. enyhül addig, hogy nem szavaz meg többet, mint a mennyit tőle kérnek; (Derültség.) de a mennyit kérnek, azt az összeget mindig megszavazza.

Ne méltóztassék t. barátomnak azt gondolni, mintha én őt talán stichlirozni akarnám. Egészen más szempontokból, egészen más indokból terjeszkedem ki az ő előadói fejtegetésére. Megmondom azt is egész őszintén, hogy miért? Kiterjeszkedtem azért, mert nekem az az impressioni, — adja az Isten, hogy ne nekem legyen igazam, és ezt szivem melegével kívánom de nekem az az impressioni, hogy haditengerészetünknek oly nagy méretű fejlődése és fejlesztése előtt állunk, a mely fejlődés és fejlesztés költségeit ma számszerűleg, úgyszólván nem is tudhatjuk. És ha én gondolkozom annak az indoka fellett, hogy mi az, a mi a hadügyi vezetőséget erre a politikára rátereli, igazán csak egy okot tudok kikutatni. /Halljuk! Halljuk!) j Bocsánatot kérek a t. országos bizottságtól, ha talán türelmüket kissé hoszasabban igénybe veszem. (Halljuk ! Halljuk!) De most már igazán másodszor vagy harmadszor kerülök abba a helyzetbe, hogy felszólalásommal mindig az ülés végére maradok, pedig az embernek nagyon nehéz saját eszmeszülötteit egyenkint legyilkolni. i Halljuk! Halljuk!)

Ha az ember nézi a viszonyokat, igazán nagy ellentétet lát a külügyi és a hadügyi politika között. Ha nyár van és bárányfelhők jelentkeznek az égen, az uralkodók szükségét érzik annak, hogy találkozzanak. Váltatnak a szokásszerinti pohárköszöntök, a kézszoritások es az egész világ megtudja, hogy mindenki békét akar. Azután a külügyminister urak nyaralás közben keresik fel majd ezt, majd azt a külföldi helyet és világszerte terjed a híradás, hogy csupa boldogság van és mindenki csak az örök- békének dicsőségét hirdeti. Azután következik a tél hava. Összeülnek a delegatiók és praesen- tálják a fegyveres békének egy olyan hihetetlen ;

számláját, a mely számlának a terhei alatt a nepek, nyögnek és roskadoznak.

En tehát, t. országos bizottság, felvetem a kérdést, nem a mi egyszerű állami életünk szempontjából, a mely hát az igazi államélettől úgyis olyan igen-igen messze esik, hanem egv kicsit magasabb nézőpontból követem a kérdést és kezdek gondolkozni a felett, hogy mi lehet az oka és magyarázata annak, hogy a mikor egész Europa, minden egyes állam kétségbe esve védekezik a fegyveres békének nagy terhei ellen; a mikor minden egyes államfő állandóan a békéről és a béke áldásairól regél, mi lehet az az óriási feszerő, a mely, dacára ezen jóindulatú törekvéseknek, mindig oda concludál. hogy a népektől mind nagyobb és nagyobi) áldozatokat követeljen.

Az egyik volt a franczia és német revanclie- gondolat. Azt hiszem, hogy ez ma már, legalább azt képzelem, csak egy történelmi reminiscentia. Kettős okból. Egyrészt azért, mert Francziaországnak depopulati ója és másrészt Németországnak óriási mérvű szaporodása az erőviszonyokat annyira megváltoztatta, hogy ezzel a gondolattal, mint komoly esélylyel foglalkozni annyival is inkább nehéz, mert az a két meghódított tartomány, a melyért a revanche- nak gondolatáról szó lehet, a német kitűnő administratio előnyei folytán, ma már érzésben is kezd simulni a nagy német birodalom gondolatához. Ez tehát elesik.

Következik a nagy szláv kolosszusnak világ- történelmi missziója, a mely a régi nagy czá- roknak végrendeleteiben mint egy-egy misztikus vonal jelentkezik. De hiszen, t. országos bizottság, ha a japán háború egyebet nem is eredményezett, az kétségtelen tény, hogy < )rosz- országot évtizedekre lekötötte.

Heltai Ferencz : No, no !

Mezössy Béla : Kérem, én a magas politikába csak odáig vagyok beavatva, a meddig bármelyik közönséges újságolvasó.

Heltai Ferencz; Én is csak addig!

Mezössy Béla ; De hogy ha t. barátom figyelemmel kiséri — és ő bizonyára megteszi ezt egyrészt azokat a -—- hogy nagyon is udvarias kifejezést használjak - nem egészen egészséges szervezeti viszonyokat, a melyek pl. a hadiflottának különböző beszerzéseinél és anyagszállításainál Oroszországban jelentkeznek és hogy ha figyelemmel kiséri a lapokban megjelent híreket, a melyek szerint töltények helyett nem mindig használható dolgokat, nyergek helyett pappen- dekliket találtak, mondom, ha t. barátom mindezt figyelembe veszi és ha ezeknek a híreknek csak egy tizedresze is való, akkor en azt hiszem, logikusan lehet azt következtetni, hogy Oroszországnak helsti consolidatiojára, hadseregének és flottájának fejlesztésére és ujjáteremtésére nagyon is hosszú időre van szükségé, bog} aggressiv formában léphessen fel egy katonailag annyira felszerelt és minden tekintetben annyira