A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

győződve, hogy a haditengerészeti erőnek egy bizonyos arányban való fentartása nemcsak hogy nem ellenkezik a szövetséges jó viszonynyal, hanem annak határozottan csak előnyére szolgál és adott esetben szövetségi kötelességeinknek is sokkal jobban meg tudunk felelni egy actio- képes, semmint egy quantité negligeablet képező flotta birtokában. Hisz nagyon jól elképzelhető az eshetőség, hogy esetleg a mi flottánk az olasz flottával egyesülve lehet kénytelen megküzdeni a bennünket Nyugatról vagy Keletről közösen fenyegető támadással.

Vannak tendentiák, melyeknek érdekében áll az olasz közvéleményt, sajnos, gyakran nem egész sikertelenül, ellenünk felizgatni. Mértékadó helyen azonban nagyon jól tudhatják, s ennek bizonyítékát a nálunk uralgó felfogásokból is meríthetik, hogy sem flottaépitkezéseinknek, sem semminemű más intézkedésünknek Olaszország ellen irányuló agressiv tendentiája nincs és nem lehet.

Hogy ez a felfogás nemcsak nálunk, hanem Ausztriában is uralkodik, annak igazolására szabadjon hivatkoznom arra a fényes beszédre, mely az osztrák delegatio egy kiváló tagja Grabmeyer dr. részéről a tegnapelőtti napon elhangzott. A mit e beszéd külpolitikai vonatkozásokban mond, azzal az utolsó betűig egyetértünk és mi is csak legmelegebben óhajtjuk, hogy minden kicsinyes okok, félreértések és érzékenykedések, melyek eredményezték, hogy a népek egymás iránti bizalmában nincs meg az a bensőség, mely a már évtizedek óta fennálló államok szövetsége bensőségének megfelelne, oszlattassanak és tűnjenek el, és a néptudatban is verjen mindinkább gyökeret a meggyőződés, hogy komoly ellentétes érdekeink nincsenek, és hogy az egymás megértésében találjuk meg legjobban kölcsönös érdekeink kielégítését.

Az albizottság meggyőződött arról, hogy tengerészetünk helyzete olyan, hogy liarczi eszközeinek felújítása czéljaira kért nagy hitelek engedélyezése elől el nem zárkózhatunk. A lehető legnagyobb súlyt fektette tehát arra, hogy azok a nagy összegek, melyek e czélra fordittatnak, az ország gazdasági egyetemének részben legalább megtérüljenek, azáltal, hogy a kiadásokból a quota arányának megfelelő rész magyar ipari megrendelésekre legyen elköltve.

Az ilyen ipari megrendelések természetesen távolról sem indíthatnak arra, hogy azok ellen- értékeképen csak egy krajczárt is szavazzunk meg, a minek önmagában való feltétlen szükségességéről nem vagyunk meggyőződve. Tévedés volna azt hinni, hogy a véderőre fordított összegek nem nehezednek súlyosan nemcsak az állam pénzügyeire, hanem a productiv gazdasági életre is, ha ezen összegek az országban költetnek is el. Igaz, a tőke önmagában nem vész el, az országból nem tűnik el, de elveszti termékenyítő, productiv, kamathozó képességét, mert a vele termelt iparczikkek nem termelnek tovább, nem

regenerálják a bennük fekvő tökét, szóval a Dreadnoughtok nem gyárak, nem vasutak, nem

csatornák, esetleg szükséges, de semmi esetre sem hasznot hajtó beruházások. De azért mégis óriási a különbség az érezhető gazdasági hatás tekintetében is, vájjon az ország által e czélra fordított tőkék az ország gazdasági termelését alimentálják-e, különösen azon termelését, melynek mérve a szükséglettől, a fogyasztástól van függővé téve. Ilyen az ipari munka, a hol, ha nincs szükséglet, ha nincs megrendelés, nincs is termelés.

A t. országos bizottság előtt ismeretesek, hisz nagyrészt itt folytak le a küzdelmek, melyeket évek hosszú során át a magyar ipar megfelelő részesedésének kérdésében folytattunk Csak lassan bírtunk haladni, csak lépésről lépésre bírtunk eredményeket elérni és kiküszöbölni az uralkodott helytelen eljárási módokat. Annál nagyobb megelégedésemre szolgál, hogy ez alkalomból jelenthetem, miszerint a 312,400.000 korona hajóépitkezésre és felszerelésre fordítandó kiadásból sikerült a magyar ipar számára biztosítani azon részesedést, mely a quota arányának megfelel és pedig 110,400.000 korona erejéig készgyártmányokban és 3.270.000 korona erejéig a hajókba beépítendő félgyártmányokban. Az az eddig gyakorlatban volt visszás és teljesen jogtalan állapot, hogy a magyar ipari részesedési hányadba betudattak azon nyersanyagok, melyeket az osztrák ipar tőlünk hozatott, ez alkalommal és remélhetőleg örök időre ki lett küszöbölve. A magyar ipar számára biztosított megrendelés legnagyobb része természetesen a fiumei két hajógyárnak és az országban lévő lőszergyárnak jut, de ezenkívül is elég tekintélyes és sok milliókra menő összeg az, melyben a különféle nagyobb és kisebb gyárak és iparok egész sorozata részesül.

Mindaz, a mi most tengerészetünkért történik s a minek számára a költségék megszavazását mint előadó én is kérem, a harczászati eszközök technikája fejlődésének szükségszerű folyománya. E fejlődést senki előre nem láthatta. Ennek consequentiáit bármily nehezek, bármily terhesek legyenek is ezek. viselnünk kell. Ha ezt viselni nem akarjuk vagy nem tudjuk, akkor inkább mondjunk le arról, hogy haditengerészetet tartsunk, semminthogy a látszat kedvéért nagy költséggel fentartsunk egy intézményt, mely jelenlegi tökéletlen liarczi eszközeivel komoly harcz esetén inkább csak terhűnkre, mint előnyünkre lehetne. Pedig nem mondhatunk le a haditengerészetről. Egy tengerparttal, kikötővárosokkal biró állam, ha nagyhatalmi posi- tióját nem akarja feladni, haditengerészet nélkül nem lehet meg.

Sokan kifogásolják ezt a nagyhatalmi fogalmat. pedig senkinek sem nagyobb érdeke, mint épen nekünk Magyarországnak, hogy e monarchia nagyhatalom legyen, mert csak ennek keretén belül találhatjuk meg legfontosabb nem-