A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVI. ÜLÉS. 77 teui az ö nagyméltósága által elmondottakat a postai díjszabást illetőleg. A levélpostai díjszabásban nincs különbség, hanem a pénzutalványozásoknál és a postacsomagoknál. Az osztrák kormánynyal teljes a megegyezés és a múlt évi május vagy junius óta e két forgalomra nézve megvan az egységes díjszabás. A magyar kormánynyal folyik eziránt a tárgyalás, mert a esomagszállitásnál merülnek fel nehézségek, a mennyiben Boszniából Magyar- országon keresztül szállíttatnak csomagok Ausztriába — hogy e tekintetben oly megállapodás jöjjön létre, hogy ne kelljen a transitoforgalom- ban nagyobb árt fizetni, mint az egyenes forgalomban. Ez iránt a tárgyalás folyamatban van és kilátás van arra, hogy az év folyamán ez a kérdés teljesen rendbe jön és egységes postadijszabás lesz a monarchia egész területén. (Helyeslés.) Elnök : Szó illeti még az előadó urat. Pap Géza előadó: T. országos bizottság! Azok után, a miket a közös pénzügyminister ur elmondott, nem tartom szükségesnek, hogy Batthyány Tivadar gróf bizottsági tag ur megjegyzéseire hosszasabban reflektáljak. Csak két dologra akarok megjegyzést tenni, és pedig azért, mert mindkét kérdésben álláspontomat már előbb is jeleztem. O t. i. azt óhajtja, hogy Bosznia és Herczegovina, tartománygy ülésének hatásköre tágittassék. Én már előző beszédemben azt az álláspontot képviseltem, hogy még oly rövid idő múlt el a Bosznia és Herczegovina részére adott alkotmány óta, hogy még nincs is elég tapasztalatunk arra, hogy megítélhessük azt, vájjon a tartománygy ülés a részére biztosított jogokkal mily mértékben tud és akar élni. Ha majd elfolyik az idő és bizonyságot tesz majd a boszniai és herczegovinai tartománygyülés arról, hogy oly politikai érettséggel bir, hogy jogainak tágítására nézve az időpont alkalmasnak bizonyul, akkor mi sem fogja akadályozni, hogy Jogai tovább is kiterjesztessenek. Én egyénileg azt a felfogást képviselem, hogy akkor, a mikor ilyen uj testületnek adatik ilyen széleskörű jog, ma még nincsenek meg azok a feltételek, melyek egy alkotmány teljéhez megkívántainak Ezt voltam bátor erre vonatkozólag megjegyezni. A t. képviselő ur felhozott egy kényes kérdést, mely tulajdonképen a delegatio elé nem is tartozik. En nem szeretném a delegatio hatáskörét szélesbiteni. — maga a t. bizottsági tag ur is ezt hangoztatta — és nem szeretnék itt oly kérdéseket megvitatni, a melyek igazán az országgyűlés elé tartoznak. A t. képviselő ur mégis czélszerünek látta felvetni az osztrák parlamentben elhangzott horvát állampolgársági kérdést. Miután már megemlítette, kötelességem egészen röviden és a nélkül, hogy annak discu- tiálásába be akarnék bocsátkozni, csupán azért, hogy megjegyzés nélkül ne hagyjam az ő szavait, tixirozni a magam álláspontját. K részben világos törvényünk van kettő: az 1868 : XXX. és az 1879 : L. t.-czikk. Az XXX. t.-cz. 1. §-a azt mondja, hogy * lag) arország és Horvát-Szlavon-Dalmátorszá- gok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek, mind az O Felsége uralkodása alatt álló többi országok, mind más országok irányában. Ennek kiegészítő részeképen alkalmazandó az állampolgárság megállapításánál az 1879 : L. t.-cz.. a melynek 1. §-a világosan, minden magyarázatot kizárólag megmondja, hogy a magyar korona összes országaiban az állampolgárság egy és ugyanaz. Xem hiszem, hogy lenne valaki, a ki ezen törvényes intézkedésekkel szemben más felfogást vallana. A mi pedig illeti a másik kérdést, a melyre vonatkozólag már előzőleg jeleztem álláspontomat, t. i. az annexio kérdését, e tekintetben ma is csak azt a felfogást képviselhetem, a melyet a múlt delegationális ülésen is képviseltem, hogy igenis, a mikor alkalmas lesz az időpont arra, hogy ezt a jogunkat eredménynyel gyakorolhassuk, akkor természetszerűen mindannyiunknak óhajtása lesz az annexio kérdésének a végleges rendezése. Ma erre az időpontot alkalmasnak nem találjuk, ennélfogva az annexio kérdésének megoldását ma szükségesnek nem tartjuk. Ezek azok, a miket bátor voltam röviden megjegyezni. Batthyány Tivadar gr.: T. országos bizottság ! Szavaim értelmének helyreigazítása és személyes kérdés czimén kénytelen vagyok csak azt megállapítani, hogy a midőn én a bosnyák annexio kérdését idehoztam, egyenesen t. barátom, az előadó ur példáját követtem és az ő nyomdokaiban jártam. Az előadó ur érintette ezt a kérdést az albizottságban, érintette itteni beszédében, és én ehhez fűzve szavaimat, említettem fel ezt a kérdést. Pap Géza előadó : Xem erre vonatkozólag mondtam ! Batthyány Tivadar gr. : A mi pedig a horvát- kérdést illeti, úgy látszik, az igen tisztelt előadó ur nem figyelte meg az én előadásomat, mert a mint az előadó ur utalt arra, a mi az osztrák képviselőháznak egy bizottságában történt, én sem tettem egyebet, mint alludáltam arra, hogy igenis Ausztriában milyen symptómák vannak, a melyek a trialistikus törekvések terjedését mutatják és mint példát hoztam fel. hogy az osztrák képviselőházban a trialismusnak egyik legfőbb propagatura. Bianchini. már a törve n\- alkotás terére is átvitte ezt a gondolatot. Példakép hoztam ezt fel s ebből arra a deductióra jutottam, hogy az igen tisztelt közös pénzügx- minister urnák figyelmébe ajánljam, hogy Boszniában az ilyen törekvéseknek természetesen a maga hatáskörében — semmiféle tért ne engedjen és a legnagyobb erélylyel és körültekintéssel szálljon azokkal szembe.