A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
(18 XVI. ÜLÉS. /ös, hanoin most már a magyar minister uraknak a szokásába is. Értem azt az újabban behozott czimzést, a mely a három közös miiiis- tert együttesen közös kormánynak nevezi. Azt hiszem, hogy nem árulok el statustitkot, ha felemlítem, hogy magánértesüléseim szerint, évek hosszú során át, a különböző magyar kormányok és a különböző külügyminis- terek között folytak bizalmas tárgyalások, bizonyos közjogi czimzések és elnevezések tekintetében. A magyar kormányok, tudomásom szerint, egész a legutóbbi időkig, állandóan ellenezték a közös kormány elnevezés hivatalos acceptá- lását. Ha informationi helyes, kötelességet teljesítek, a riiidőn az előző kormányoknak ezen állásfoglalását itt a legnagyobb elismerés hangján emelem ki. Midőn a múlt évi delegatio tárgyalásai alkalmával ezt én kifogásoltam, utaltam arra, hogy már egy előbbeni delegatióban is szóvá tettem ezt, a midőn Zichy Tivadar gróf ő excellentiája volt a delegatio elnöke. Ekkor kifogásoltam azt, hogy naplónkban a közös kormány több vonatkozásban fordul elő és az elnök ur ő excellentiája felszólalásomra igen helyesen kijelentette az elnöki székből, hogy ez az elnevezés közjogunkkal össze nem egyeztethető, minélfogva ez a kifejezés a naplóból elimináltatott is. A midőn pedig erre való hivatkozással a múlt delegatióban ezt a kérdést ismét szóvá tettem, azon nyilatkozatot, illetve közlést kaptuk, hogy az előző kormány elfogadta a közös kormány elnevezést. Erről csak akkor, a mikor ezt az ügyet szóba hoztam, értesült a közvélemény, mert addig senkinek erről tudomása nem volt. A midőn az illető nyilatkozat megtörtént, Kossuth Ferencz bizottsági tag ur kijelentette a sajtóban, hogy igenis akkor, a midőn a magyar kormány a közjogi nomenclaturának egy egész sorozatát, a közös ministerekkel és első sorban a közös küliigyministerrel, megállapította, igenis belecsúszott az a tévedés, hogy a három közös ministemek, mint corporatiónak, közös kormánynak való elnevezéséhez hozzájárultak. Kossuth Ferencz akkor a legnagyobb lojalitással kijelentette azt is, hogy itt közjogi tévedés történt, a melyet rectificálni kell. En ezzel a kérdéssel most részletesen nem kívánok foglalkozni. Nem vagyok közjogász, hogy ennek az ügynek közjogi részét alaposan kifejthessem. Csak a tényeket állítom szembe, a melyek szerint 1867-től egészen a legutóbbi időkig, minden magyar kormány és minden magyar törvényhozás, állandóan perhorrescálta a a »közös kormány« kifejezést és azt nem is alkalmazta. Ha pedig ezen helyes eljárással szemben egy kormány, mint a leghivatottabb tényező maga is elismeri, hogy tévedésből járult hozzá egy ilyen kifejezés elfogadásához, akkor a hozzájárulás nem alkothat olyan praecedenst, a mely mellett meg kellene maradnunk. Én tehát azt a kérést intézem a jelenlévő igen t. közös pénzügj’minister úrhoz s általa a többi közös minister urakhoz is, maradjanak meg a negyvenéves tçaditio és praxis mellett, nevezzék magukat úgy, a hogy azt a 67-es törvény említi, egyetlen egy pontjában, »közös ministerium«-nak és nevezzék magukat közös ministereknek, de ne közös kormánynak. Azt hiszem, nem túlzók, midőn kívánom, hogy a negyvenéves praxis és a kiegyezésnek negyvenéves interpretatiója továbbra is alkalmaztassák. annál is inkább, mert senkinek sem érdeke, hogy ilyen közjogi kérdések provocálá- sával az amúgy is nehéz helyzet még inkább elmérgesedjen. Ézek után legyen szabad nagy fontosságuknál fogva elsősorban is azokra a megjegyzésekre retlectálnom, illetőleg azokhoz csatlakoznom, a miket az igen t. előadó ur az annexio törvénybe iktatásának kérdésével kapcsolatosan tenni szives volt. Teljesen igaza van az előadó urnák, a midőn — mint az a jelentésben is bennfoglal- tatik — kijelenti, hogy Bosznia és Herczegovina hovatartozandóságának végleges rendezése, midőn a törvényhozás elé kerül, nem lehet pártkérdés, hanem akkor az egész parlamentnek mint egy embernek kell e kérdésben azon egyedül törvényes és igaz álláspont mellé állania, a mely az 1867 : I., H. és III. törvényczikkbe van lefektetve. A midőn e tekintetben teljesen egyetértünk, nem akarok visszatérni azoknak a kérdéseknek taglalására, a melj'ek már az albizottságban szóba kerültek; nem akarok kitérni az annexio törvénybe iktatásának egyéb kérdéseire, mert hiszen mindezzel lesz alkalmunk a képviselőházban, talán a költségvetési vita során, bőven és ennél illetékesebb helyen foglalkozni. Szükségesnek tartom azonban a magam részéről is, hogy a midőn Bosznia és Herezego- vina ügyét itt tárgyaljuk, a leghatározottabban állást foglaljunk azon osztrák oldalról felhangzott vélelmekkel és nyilatkozatokkal szemben, mintha azok az indokok, a melyek egyedül képezték jogalapját annak, hogy Ó Felsége az annexiót kimondotta, uralkodói jogainak kiterjesztését erre a két tartományra (ledarálta, nem állnák meg helyüket és a Habsburg-dynastiának e tartományok annectálására egyedüli jogczime nem a magyar szent koronán alapuló jogczim lett volna. Minden magyar törvényhozási tényezőnek a leghatározottabban szembe kell helyezkednie az olyan felfogásokkal, a minőkkel az osztrák törvényhozás tényezői körében találkozunk. Valahányszor alkalmam volt az utóbbi időben a boszniai kérdésről szólni, mindig kötelességemnek tartottam utalni azokra a törekvésekre, a melyeket töviden a trialismus neve alatt ismerünk. Ezen kérdés kezelésének hasisát, fundamentumát Bosznia és Herczegovina helyzete képezi. Attól a pillanattól fogva, hogy Bosznia annexiója napirendre került, minazok. a kik trialistikus érzelmeket és törekvéseket
