A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XI. ÜLÉS. hajók építése is. Ha ez biztosítva van, akkor azon leszünk, — és erre nézve a tengerészet parancsnoka velünk teljesen egyetért, — hogy magyar gyárak építsék a legnagyobb bajókat is, a melyek ismeretesek, azonban mindenkor azon feltétel mellett, hogy a quotaszerü hányad biz- tosittassék. (Helyeslés.) Azon tárgyalások alapján pedig, a melyeket legközelebb is folytattunk a liadi tengerészet parancsnokságával, sikerült biztositanunk, hogy a jövő költségvetésben ez teljesen fedezetet találjon. (Helyeslés.) A mi a Boszniára vonatkozólag előadottakat illeti, erre nézve hangsúlyoznom kell, hogy a kormány ma is azon az állásponton van, a melyet néhány hét előtt az országos bizottságban kifejtett. Ehhez tartjuk ma is magunkat, mert azon nézetben vagyunk, hogy akkor felelünk meg leginkább az ország érdekeinek, hogyha ezen kérdést bizonyos határozott programm szerint nyugodton és a törvényekben gyökerező bázison kezeljük és nem hagyjuk magunkat azon ideges sietséggel, a melylyel mások szeretnék ezt a kérdést elintézni, alterálni. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy jobban szolgáljuk az ország érdekét, hogyha egy teljesen meg nem érett kérdés végleges megoldásához nem fogunk hozzá, hanem őrködünk a felett, hogy érdekeink sérelmet és kárt ne szenvedjenek, mig Bosznia és Herczegovina hozzájárulásának kérdése megoldva nem lesz. A magyar kormánynak ezen idő alatt is kötelessége arról gondoskodni, hogy egyoldalú intézkedésekkel érdekeink károsodást ne szenvedjenek. (Helyeslés.) A mi a dalmát vasutakat illeti, a magyar kormány tisztában van azzal, hogy mi a feladata és hogy czélját miképen érheti el. a mennyiben véglegesen tisztába jött a tervekkel, a melyek szerint ez a vasút a magyar szent korona országainak területén fog kiépíttetni, a mi által meg fognak óvatni az ország azon érdekei, a melyek közgazdaságunk előnyére ezen újabb összeköttetés által biztositandók. (Helyeslés.) Azt hiszem, e kijelentésem a t. képviselő ur aggodalmait eloszlathatja, mert e kérdés ma már nem nyílt, hanem befejezett kérdés, a mennyiben csakis a financiális keresztülvitel áll előttünk és az, hogy előnyei mily módon biztosíthatók az országra nézve. (Helyeslés.) Mindezek alapján a beterjesztett előterjesztést a magam részéről is elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az előadó ur nem kívánván szólam, felteszem a kérdést : méltóztatik-e az előterjesztést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) E szerint kimondhatom, hogy általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás ; erre nézve talán méltóztatnak elfogadni azt a tárgyalási módot, hogy az előterjesztés bekezdésenként bocsáttassék szavazás alá. (Helyeslés.) Kérem tehát az egyes bekezdések felolvasását. Nyegre László jegyző (olvassa az első bekezdést). Kossuth Ferencz ! Kossuth Ferencz: T. országos bizottság! mi szabad azt a tiszteletteljes kérést intéznem a t. ministerelnök úrhoz, hogy érdekes felszólalásait legyen szives nem a vita bezárása után tenni meg, mert akkor nem lehet az ő érveléseire felelni, ő pedig bizonyára nem fél az ellenérveléstől. Bocsánatot kérek, hogy ha most nem annyira az 1. bekezdéshez fogok szólni, mint azokat a megjegyzéseket fogom megtenni, melyeket a t. ministerelnök ur felszólalása az én szempontomból szükségessé tett, továbbá Nagy Ferencz t. barátom megjegyzéseire is, annál is inkább, mert azokban egyénileg is voltam érintve, a mennyiben az előző kormánynak, a melyre ő hivatkozott, egyik szerény tagja voltam. Ha, mint minister, vagy akár mint magánember hibát követek el, ha belátom, hogy hibáztam, azt szívesen be szoktam vallani, de nem szoktam a hibát azzal tetézni, hogy ugyanezt a hibát másodszor is elkövessem. Ebből a szempontból nem lehet szememre vetüi azt, ha nem akarnám megismételni mint delegátus azt a hibát, a melyet mint minister elkövettem volna. De nem ismerhetem el, hogy az akkori eljárás hibás lett volna. A helyzet nem úgy volt, mint a hogy t. barátom azt elénk tárta, minthogy 1907-ben előbb állapítottuk meg a delegatióban a költségvetési tételeket, s az igy megállapított tételek illesztettek be abba az indemnitásba, a melyet a képviselőház később szavazott meg. Most egészen másról van szó. Most azok a költségek, a melyek itt ma este megállapittatnak, már nem illeszthetők bele az indemnitásba, minthogy az indemnitás a képviselőházban már meg van szavazva. íme itt előáll az a szerintem helytelen állapot, hogy itt oly valamit szavazunk meg, a mit másnak, mint indemnitásnak nevezni nem lehet, és a mi egyszerre a költségvetés megszavazásának és az appropriatio megadásának jellegével bir, a mi törvénybe ütközik. Még arra az ígéretre térek rá röviden, hogy a hadi tengerészeinél ezentúl el fogjuk érni Magyarország quotaszerü részesedését. Ennek a kijelentésnek én nagyon örülök, és remélem, hogy az ténynyé is fog válni ; annál is inkább, mert elismeréssel kell, hogy megállapítsam azt, hogy a hadügyi kormányzat terén nagyon megközelítettük a quotaszerü részesedést, de a tengerészet terén eddig még távol vagyunk tőle, és még akkor is, hogyha a négy Dreadnought közül, feltéve, hogy azok megszavaztatnak, egy fog Magyarország területén épittetni, ez meg csak 25°/o részesedést jelentene, nem pedig a quotaszerü százalékot. Ezeket kívántam i övi en megjegyezni. 15
