A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai

2 A magas életkor csorbítatlan testi és szellemi ruganyossággal, a delelő férfikor munkakedvével és munkabírásával már magában véve ritka adomány, a mely örömteljes hálával tölt el bennünket az isteni Gondviselés kegyelme iránt. Növeli ez örömünket az a lélekemelő tudat, hogy a művelt világ minden népe és kormányfői hódolatteljes tisztelettel hajolnak meg Felséged emberi és fejedelmi erényei előtt. És van még egy nagy és magasztos érzés, mely Felséged mindkét állama minden polgárának szivét ez évben eltölti. Voltak a közelmúltban napok, voltak nebéz napok, melyekben Felséged minden alattvalója előtt lehetetlennek látszott, hogy a monarchia a maga jogos érdekeit békés utón megvédelmezhesse. Voltak napok, a midőn min­denki meg volt győződve, hogy fegvv ;rhez kell nyúlnunk. Vitéz hadseregünket azon nehéz napokban lobogó lelkesedés kisérte súlyos fáradalmaiban, és mindenki boldog volt, a ki a családi tűzhelytől elszakadt, a messze távolban vésszel és viharral daczoló fiainkat, a nemzet ifjú vérét, feslő virágát, reményét a kereszténység nagy ünnepén a szeretet jeleivel megörvendeztethette. Az egyetértés és együttérzés nép és hadsereg között Felséged hosszú uralma alatt sohasem volt bensőbb és teljesebb, mint ezen válságos napokban. És elérkezett a nagy és fenséges történeti pillanat, a mely megállásra kény­szeríti az idők futó kerekét. Elérkezett a pillanat, a melyben király és nemzet szive összeolvadt, eg}’ütt érzett, egyet dobbant. A hűség a trónhoz és hazához oly erős volt, hogy Felséged minden alatt­valóján egy nagy, hatalmas és szent érzés uralkodott: meghozni minden áldozatot, hogy derek■ hadseregünk minél fényesebb győzelmet arathasson a ránk erőszakolt és elkerülhetetlennek látszott küzdelemben. És e mellett elnémult minden érzés, még a szülők, rokonok és jó barátok természetes aggodalma is drága szeretteikért. Csak mikor a fergeteg elvonult, tört ki a gyötrött szivekből a meg­könnyebbülés fohásza. És a mi akkor milliók szemében ragyogott, az a könny nem volt a fájdalom, nem is az öröm, hanem a mérhetetlen hála könnye azon nagy és jóságos uralkodó iránt, a kinek nemzedékek tapasztalásán érlelt bölcsessége és minden alattvalóját egyenlő szeretettel felkaroló jó szive tette egyedül lehetségessé azt a csodát, hogy ilyen fényes vértelen győzelmet arat­hasson, a melynek dicsőségére egyetlen alattvalójának feláldozása sem vetett árnyat. Urunk, királyunk! Ennyi nagy és hatalmas, örömteli és lélekemelő, szép és magasztos érzés jáija át e pillanatban lelkünket, szivünket, a melynek visszaadására szegény a leggazdagabb nyelv és lialavány a legragyogóbb költői képzelet. És midőn mi ezeket mégis kifejezni óhajtjuk, azokat azokban az egyszerű szavakban foglaljuk össze, a melyek szeretett édes hazánkban, a négyes folyamok partjain és a hármas bérezek tövében, milliószoros viszliangra találnak minden igaz hazafi szivében : éljen, sokáig éljen a magyarok királya !

Next

/
Oldalképek
Tartalom