A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VIII. ÜLÉS. 205 a magyar kormánynyal egyetértőleg lettek megállapítva. Időközben a tegnapi nap folyamán az előző kormány egyik tagja, Kossuth Ferencz bizottsági tag ur alkalmat vett magának, hogy ezt a kérdést dilucidálja és constatálta, hogy az előző kormány a közjogi kifejezések egész szeriesét revisio alá vette és a közös minister urakkal egyetértőleg megegyezett abban, hogy az általam kifogásolt »közös kormány« elnevezést használják, hozzátette azonban, miszerint azt legnagyobb sajnálatára elfogadták volt, de be akarja ismerni, hogy ez el volt hibázva. Én a magam részéről csak melegen üdvözlöm Kossuth Ferencz bizottsági tag urat, hogy azt a lapsust, mely annak idején belecsúszott a megállapodásba, megállapította és kiemelte őszinte, férfias nyíltsággal. Ez megerősít engem abban a felfogásban, hogy álláspontom helyes, és nem tud nekem senki oly törvényes rendelkezést' felmutatni, melyben a közös kormány kifejezése san: tiot nyerne. Márpedig semmi szin alatt se n szabad a közjogi nomenclatura terén szűkíteni a közös intézményeknél, s ennek folytán egész terjedelmében fentartom álláspontomat és kérésemet, hogy ezek használatától a jövőben tartózkodni méltóztassék. Méltóztassék megengedni, hogy egy más kérdésre is reflectáljak. Ezt tehetem, a nélkül, hogy személyes kérdésben kérjek szót, mert a nagy- szerb kérdés vonatkozásban áll Bosznia annexiójá- nak kérdésével vagy legalább vonatkozásba hozatott. Esterházy Pál gr. ő excelentiája azt méltóz- tatott mondani, teljes loyalitással emelve ki. hogy nem látta a gyorsírói feljegyzéseket, hogy szavaimat úgy értette, mintha az annexió előkészületeinek momentumai közé felvétetett volna a zágrábi per, sőt a hamisítások is, a melyeket a minister ur eszközöltetett volna. Azt hiszem, hogy időközben a naplóból meggyőződött arról, hogy szavaimat félreértette, mert én oly állítást, hogy a közös külügyminister ur valami positiv formában közreműködött volna a nagyszerb-per hamisított aktái ügyében, nem tettem, mert ilyen állítást komoly férfiú csak akkor tehet, ha hiteles bizonyítékok vannak a kezében. Ilyenek nem állanak rendelkezésemre, tehát nem tehettem ilyen nyilatkozatot és remélem, hogy Esterházy Pál ő excellen- tiája el fogja ismerni, hogy szavaimat félreértette. Helyesen jegyezte már meg erre nézve Bakonyi t. képviselőtársam, hogy az én nyilatkozatomnak az értelme mi volt, mert akkor a naplóba egy nyomdahiba csúszott bele és csak innen keletkezhetett a félreértés. Az álláspontom az volt, — és ezt ma is ismétlem — hogy a nagvszerb perrel kapcsolatosan a magyar országgyűlésnek egyik pártját, a függetlenségi és 48-as pártot meggyanúsították úgy a budapesti lapok, mint a bécsi sajtó, hogy a nagyszerb mozgalmakban valami része volt, sőt a bosnyák kormány félhivatalos lapja direct utalt, az én személyemmel kapcsolatosan arra, mint hogyha én — a mint ő kifejezte magát — áldólag terjesztettem volna ki kezeimet azokra a nagyszerb mozgalmakra. Ezen tenden- ciosus hamisítással és rágalmakkal szemben kötelességemnek tartottam erről a helyről, a midőn ez a kérdés itt napirendre került, a közvélemény és különösen az osztrák delegatióban felmerültek után ezen valótlansággal szemben tiltakozó szavamat felemelni. Egyáltalában nagyon ajánlatosnak tartanám, — nem most, mert már a delegatió végére jutottunk, de a jövőre nézve — hogy azon közlések, a melyek a delegationalis tárgyalásokról közzéadat- nak, egy kissé scrupulosusabban és egy kissé tárgyilagosakban kezeltessenek. A tény az, hogy a plenáris ülések gyorsírói felvétele leküldetik Budapestre, ezek ott lesznek kinyomatva és csak napok múlva kapjuk azokat kezeinkhez. Én ezt nem kifogásolom, csak mint tényt constatálom. De minthogy ez igy van, annál nagyobb súlyt kell fektetni arra, hogy azon félhivatalos communiquék, a melyek ezen tárgyalásról megjelennek, minél teljesebben megfeleljenek a való helyzetnek. Itt van az eset például, Mailáth József gróft. barátommal szemben, a kinek a szavait én nem hallottam és igy utaltam azokra, a melyeket a sajtóból vettem és kisült, hogy a sajtó az ő szavait is helytelenül idézte. Arról nem is beszélek, hogy például azon beszédemet, a melyet a külügyi tárcza tárgyalásánál elmondtam, a mikor a fél- hivatalos közlönyben olvastam, meg kell őszintén vallanom, hogy ha nevem nem lett volna ezen beszéd elé nyomtatva, soha el nem hittem volna, hogy azt én mondottam el. Beszédemnek tenorja egészen más volt. Minthogy pedig az lehetetlen, hogy minden egyes lap a maga stenographálni tudó tudósitóit hozza ide, a kívánságom az volna, hogy ezek a félhivatalos közlések egy kissé nagyobb szakavatottsággal és tárgyilagossággal szerkesz- tessenek meg. Ezeknek előrebocsátása után, t. országos bizottság, áttérek a Bosznia-Herczegovinával kapcsolatos kérdések megbeszélésére. Megvallom, hogy a legkisebb scrupulus nélkül fogom a t. országos bizottság nagybecsű figyelmét kissé hosszasabban igénybe venni, még pedig a legkisebb scrupulus nélkül azért, mert szerény véleményem szerint Magyarország egész jövőjének oly elsőrendű fontosságú problémáit képezik ez az annexió és az azzal kapcsolatos összes kérdések, hogy az országos bizottság mulasztást követne el, hogy ha ezt a kérdést alaposan meg nem tárgyalná. Helyeslem az előttem felszólalt t. bizottsági tagtársam által is hangoztatott azon álláspontot, hogy ha ezen tartományok közjogi hovatartozandó- ságának kérdése az országgyűlés elé kerül, hogy ha a t. kormány majd beterjeszti az erről szóló javaslatot, és az ott tárgyalás elé kerül, ott lesz helye annak, hogy ennek a kérdésnek a közelebbi részleteivel is foglalkozzunk. De azon jelenségekkel szemben, a melyeket a mostani delegatiós tárgyalások során, különösen az osztrák delegatióban tapasztaltunk, a melyek a bosnyák administratio kérdését is érintették,
