A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
198 VIII. ÜLÉS. azokkal az eszközökkel, melyek rendelkezésére állanak, a közös kormányzattal és saját kormányával nem szállna szembe azokkal a törekvésekkel, melyeknek czélja nemcsak Magyarország érdekeivel, hanem — merem állítani -— a monarchia nagyhatalmi állásával és békés fejlődésével is a leghatározottabb ellentétben állanak. T. országos bizottság ! Ismétlem tehát azt a kérést, melyet már az albizottságban a t. pénzügy- minister úrhoz intéztem : hogy mindazon eszközökkel, melyek alkotmányos jogkörében rendelkezésére állanak, erélyesen szálljon szembe a trialistikus mozgalmakkal, melyek az annectált tartományokban fejlődnek. És miután elvitáz- hatatlan tény, hogy ez a mozgalom osztrák körökből nyeri táplálékát, helyesnek találnám, ha megragadná az adandó alkalmat, hogy ott lenn autoritativ módon jelentené ki, hogy e mozgalom a monarchia érdekeivel ellentétben áll és a legilletékesebb tényezők részéről a leghatározottabb visszautasításban részesül. És, t. országos bizottság, nem fejezhetem ki itt eléggé csodálkozásomat, hogy nemcsak a szláv körök, de vannak befolyásos osztrák-német politikai körök, a melyek a trialistikus eszmének támogatóivá, szószólóivá szegődnek. Azt hiszik ezek a politikai körök, hogy a közösségnek az a mértéke, a melyet az 1867 : XII. t.-cz. a közös védelem tekintetében megállapított, kiterjeszthető lesz akkor, ha a monarchia területén belül egy harmadik szláv állam veti meg az alapját ? Vagy abban a tévedésben ringatják magukat, hogy a német elem befolyása Ausztriában nagyobb lesz, ha Ausztria az északi és déü szláv törekvések közé ékeltetik. És nem látják-e be ezek a körök, hogy egy trialistikus szláv állam megalapítása a monarchia határain belül a legnagyobb nemzetközi bonyodalmak magvait hordja méhében ? Mert ez az állam a körülötte elterülő többi szláv népfajokra vagy vonzóerőt fog gyakorolni vagy pedig kifelé gravitálván, első esetben Európa békéjét és a nemzetközi egyensúlyt, a másik esetben pedig a monarchia nagyhatalmi állását komoly veszélyeknek fogja kitenni. De, t. országos bizottság, nemcsak azok a körök, a melyek a trialistikus mozgalomnak az előmozdítói Ausztriában, de azok a politikai tényezők is, a melyek ezt a törekvést helytelenítik és vele szemben birodalmi politikát akarnak követni Bosznia-Herczegovinában, oly módot, oly eszközöket, oly rendszabályokat ajánlanak ezen czél elérésére, a melyek mutatják, hogy alaposan tanulmányozhatták Bosznia és Herczegovina viszonyait, de a magyar alkotmányt vagy nem ismerik, vagy teljesen félreismerik. Két eszme domborodik ki ezen vitákból, a melyeket az osztrák delegatióban folytattak. Az egyik az, hogy alkottassák oly központi szerv, mint egy oly központi államtanács, a mely az 1880: VI. t.-czikkben a magyar és osztrák kormányoknak biztosított hatáskört gyakorolná, és a melynek tagjai volnának a magyar kormány és az osztrák kormány speciális felhatalmazással ellátott küldöttei, a közös pénzügyi kormány és végre a bosnyák kormány küldöttei. Ezekre ruháztatnék át az a jog, a melyet ma a magyar kormány az 1880 : VI. t.-czikk értelmében a bosnyák ügyekre gyakorol, és ez a testület teljesitené természetesen sok tekintetben a közös pénzügy- minister jogait, a melyeknek mikénti gyakorlására nézve e delegatiónak felelősséggel tartozik. Ez a testület vagy csak tanácskozó volna, akkor ez nehezebbé tenné az, elismerem, elég nehéz közigazgatási és kormányzati apparátust Boszniában, vagy pedig intéző testület volna és akkor absorbeálná a magyar kormány felelősségét, pedig az 1848. és 1867. törvényczikkek alapelve, hogy a magyar ministerek felelősek közvetlenül a parlamentnek ténykedésükért politikailag és jogilag, és e felelősség és hatalom, a melyet a törvény nekik ad, semmi más idegen testületre át nem ruházhatók. <Helyeslés.) A másik eszme, a mely élénk visszhangra talált az dsztrák delegatio tárgyalásaiban és az osztrák politikai körökben, az, hogy Boszniának adassék képviselet a magyar és az osztrák delegatióban. Éz az eszme is a leghatározottabban beleütközik a magyar alkotmány alapelveibe. Az 1867 : XII. t.-czikk értelmében a delegatio az országgyűlésnek egyik bizottsága. Hatásköre a törvényben szorosan meg van állapítva. Tagjai csak azok lehetnek, a kik az országgyűlésnek tagjai. Idegen elem a delegatióban helyet nem foglalhat. Meg vagyok róla győződve, hogy Magyarországon ma nem akad egyetlen ember, a ki a delegatio hatáskörét kitágítani akarná, a dele- gatióba oly elemeket akarna vegyiteni, a melyek kívül állnak a magyar alkotmányon. Bármily rokonszenvesen üdvözlöm tehát azon osztrák körök törekvéseit, a melyek a trialistikus mozgalommal szembeszállva, Bosznia-Herczegovinában birodalmi politikát akarnak követni, e birodalmi politikát csak akkor támogatnám, ha az annyit jelent, hogy addig is, a inig Bosznia és Herczegovina közjogi viszonya nem rendeztetik, a monarchia két államának paritásos befolyása fentartatik és minden trialistikus törekvés ki- küszöbcltetik ezekből az országokból. (Helyeslés.) De tiltakoznunk kell minden oly törekvés ellen, mely Bosznia és Herczegovina rendezésének ürügye alatt elakarja homályositani a magyar alkotmányos intézményeket. Sajnos, máris vannak oly jelenségek, a melyek igazolják, hogy Boszniában a magyar befolyás bizonyos mértékig háttérbe szorul. Csak egy esetre akarok reflektálni. A mikor a bosnyák tartomány- gyűlés a szerajevoi városházán megnyílt, szóba került az épület fellobogózásának kérdése ; a magyar, az osztrák és a bosnyák lobogó kitűzéséről volt szó, mely az ottani viszonyoknak megfelel. De a tartománygyülés semmiféle lobogót nem tűzött ki az épületre, állítólag azért, mert a magyar lobogót nem akarták kitűzni. A másik eset, a melyre reflectálnom kell az,
