A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
194 VIII. ÜLÉS. igazolásul szolgálnak annak, hogy ha az elméleti felfogás szerinti széttagoltság talán nem is fedi a maga egészében a legtökéletesebb alkotmányos felfogást, de az ottani helyi viszonyok figyelembevételével az ottani helyzetnek megfelelőnek találtatott azok részéről is, a kik részére adatott és alkottatott, és az ez alapon összeült első tartomány- gyűlésben egy magasfoku érettségről tettek tanúbizonyságot azok, a kik az ország érdekeinek megbeszélésére és irányítására hivatottak. Tanúbizonyságot adtak arról, hogy az első alkalommal is helyes intentióval Bosznia és Herczegovina közgazdasági életének fejlesztésére óhajtják a fősulvt fektetni. Az 1910. év Bosznia és Herczegovina történetében nemcsak alkotmányjogi szempontból bir nagy fontossággal és messze kiható következményekkel, de fontos és nevezetes az ottani társadalmi és közgazdasági élet újjáalakulása szempontjából is, a mennyiben ebbe az időbe esik a kmet-megváltás kérdésének elintézése és a kmet- kérdés ügyének rendezése, a melynek helyes megoldásától fogg függni Bosznia és Herczegovina jövő közgazdasági és társadalmi életének mikénti fejlődése és a kmetek lesznek az a hatalmas újonnan kialakuló társadalmi osztály, a mely hivatva lesz Bosznia és Herczegovina jövő közgazdasági életét legszélesebb keretben irányítani és fejleszteni. A négyes albizottság ülésében széleskörűen világíttatott meg a kmet-kérdés épen abból az indokból, hogy ennek megvilágításával igazoltassák annak az álláspontnak helyessége, a mely a kmet-kérdés mikénti megoldása körül választatott a közös pénzügyi kormány részéről. A kmeteket mindenkor rabszolgákként szeretik feltüntetni, mint a kiknek helyzete a mostani társadalomba be nem illeszthető, mint oly társadalmi osztályt tüntetik fel őket, a melynek további fentartása emberileg és a haladó kor viszonyainak megfelelően meg nem engedhető. Hisz tény és igaz, hogy bizonyos korlátozások állottak fenn a kmetek munkája és a munkájuk után elért vagyon szabad használata és teljes felhasználása tekintetében ; de nem nevezhető teljesen helytelennek, rossznak az a viszony, a melyben a kmetek ma is élnek nagyrészt, mert hiszen primitiv culturával és primitiv közgazdasági ismeretekkel bíró társadalmi rétegnek bizonyos irányú vezetése nem mindig tekinthető teljesen az egyéni szabadság megnyirbálásának, mert nagyon sok esetben állhatnak elő, a mint elő is állottak, oly viszonylatok, a melyekben egy erősebb intelligentiáju, szélesebb látkörü vezetés mellett az illetők anyagi érdekének megóvása igen előnyösen alakul és épen az ö érdekükben történik. Hiszen abban a viszonyban, melyben a kínét a béggel állott, nagyon sok, az ó vagyoni életükre elsőrendű fontossággal biró garantia is foglaltatik, mert hiszen abban, hogy ő nekik mindenkoron az u. n. részbérviszony mellett vagyoni existentia biztosittatott, és lehetetlenné volt téve az, hogy esetleges könnyelműség vagy rossz gazdálkodás mellett existentiájuk alapjai megingattassanak, magában véve oly értékkel bir, a melyet csak a szabadság felfogása alapján könnyelműen elbírálni nem is szabad. De volt nekik lehetőség nyitva arra is, hogy egy bizonyos szabad gazdálkodási rendszer mellett az állattenyésztés terén oly vagyoni érdekeket biztosíthassanak maguknak, hol a munkájuk után eredő teljes haszon az övék volt, és a melyből semmiféle hányadot a földtulajdonosnak adni kötelesek nem voltak. Ha ezen és más, a kmetek érdekében álló intézkedésekfigyelembevételével Ítéljük meg a kmet-kérdést, az nem ítélendő el annyira, mert nem tagadható, hogy mégis bizonyos jólétben éltek. Természetszerűleg a megnyilatkozó közhangulatnak és a haladó kor felfogásának behatása elől a t. pénzügyminister ur sem akart elzárkózni, és keresett oly megoldási módot, mely mellett a kmeteknek szabad gazdálkodása és birtokhoz való jutása lehetővé tétetik, és mód adatik arra, hogy az ó teljes munka- és szerzési szabadságuk részükre biztosittassék. E részben egy törvény- javaslat fekszik a boszniai és herczegovinai tar- tománygyülés előtt, a melynek miként való elfogadása fogja azután megállapítani, vájjon a kötelező, vagy a facultativ megváltás álláspontja érvényesüljön-e, és fogja megállapítani az ezen kérdés rendezése körül a jövőben követendő eljárást. A négyes albizottság tárgyalásai alkalmával voltam bátor kifejteni a magam álláspontját, hogy a facultativ megváltás módját czélravezetőnek és épen a kmetek érdekében helyesnek találom. Ezen felfogás helyeslő visszhangra talált a négyes albizottság ülésében is és remélhető, hogy gondos és okos megfontolás után a tartománygyülés is ezt a formát fogja elfogadni, mert a facultativ megváltási módszer mellett mindenkinek teljes mértékben fenn van tartva a megváltási szabadsága, viszont azonban nem kötelez olyanokat, a kik szellemi vagy anyagi erővel nem rendelkeznek oly mértékben, a mely megkivántatik ahhoz, hogy a megszerzett vagyon továbbra is ezen emberek tulajdonában maradhasson. így lesz azután lehetséges gazdasági megrázkódtatás nélkül egy átmenet, a mely az uj közgazdasági állapotra helyezett társadalmi rendnek jövő fejlődését biztosíthatja. A t. pénzügyminister ur, a ki messzemenő gondoskodásával végigtekintette a kmet-meg- váltás egész jelentőségét, a mint azt az országos bizottsághoz benyújtott javaslatokból tapasztalhatjuk, s a mely felfogásáról ezek a javaslatok tanúbizonyságot tesznek, czéltudatosan egy irányt akart megjelölni, a mely mellett a kérdésnek leghelyesebb megoldása eszközölhető és gondoskodni kívánt azokról a módozatokról, a melyek mellett a kmeteknek, a kik ez idő szerint igen szerény anyagi viszonyok közt vannak, megadassák a mód és lehetőség arra, hogy a kormány támogatásával oly pénzügyi források nyittassanak meg részükre, a melyek lehetővé teszik nekik,
