A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
168 VT. ÜLÉS. ^ De hiszen e kérdések már befejezett tényeket képeznek. Most már túl vagyunk rajtuk és talán helyesebb, ha ma már a jövő politikája szempontjából követünk oly irányzatot, mely a sebeket mindenütt behegeszti, mert Ausztria és Magyar- ország politikájának ebben az irányban a kiegyenlítés és kiengesztelés politikájának kell lenni, f A mi először is a Balkán-államokkal szemben követendő jövendő politikánkat illeti, a legnagyobb mértékben csatlakozom ahhoz a felfogáshoz, a mely itt már elhangzott, t. i. hogy a mily mértékben szükségünk van arra, hogy a Balkán-államok rokonszenvét és bizalmát felkeltsük, epen úgy perhorreskálnánk, hogy e rokonszenv megnyerése érdekében Magyarország gazdasági érdekeit hoznák áldozatul. Ha itt arról volna szó, hogy Ausztria a maga érdekköreit kielégítve találhatja a Balkánállamok által, hogy ó ott ipari exporttal és viszont nyerstermények importjával kedvező gazdasági conjuncturát teremtsen, ez ellen nem lehetne kifogásunk azon esetben, ha Ausztria is, Magyar- ország is a maga gazdasági berendezkedésével szabadon rendelkezhetnék. De a mikor Magyar- ország hozzá van kötve gazdaságilag Ausztriához ; midőn gazdasági életünkben Ausztria ipari termékei részére védelmet nyújtunk, hogy akkor megszegjük e védelem kölcsönösségét azáltal, hogy a Balkánállamok gazdasági életét kedvezményekkel becsatoljuk, a közös gazdasági egységbe, ez egy- oldaluanés kizárólag csak Magyarország kárával járna. Mivel kell tehát ezen államokkal szemben fellépni ? Nem ilyen egyoldalú károsításával az egyik államnak, hanem fölkeresésével azoknak a közös érdekeknek, melyek fenforognak és a melyekhez mi mindig hozzájárulunk, ha a Balkánállamok érdekeit, a melyek nemzetközi helyzetünkkel megegyeznek, támogatjuk, és hogy elhárítsunk minden kételyt arra nézve, hogy Magyarországot és Ausztriát nem vezeti a terjeszkedés vágya ezen kis nemzetek ellenében, hanem vezeti azok gazdasági felvirágzásuk előmozdítása. Vájjon, t. országos bizottság, már eddig is az annexióval nem keltettünk-e gyanút abban az irányban, hogy az annexio megtörténte után a maczedóniai rendezetlen állapotok tisztázásánál nem fogunk-e oly beavatkozással élni, mely az ó sérelmükkel járhatna ? Igaz, a mi mostani eljárásunk rendkívül előnyösen járult hozzá a helyzet tisztázásához, mert, a mint a szandzsákból kivonultunk. ezzel kimutattuk, hogy távol áll tőlünk a továbbterjeszkedés szándéka. De mit szóljak ahhoz, hogy midőn a Balkán államokokka! szemben követendő politika helyes szempontjait keressük itt, egyik bizottsági tag ur, Tisza István gróf, arra helyezi a súlyt, hogy ezen államok megnyerése érdekében a katonai készültségben kell tovább mennünk, mert szerinte, a mit a múltban tettünk, az nem volt elég ottani pres- tige-ünk fentartására, mert elhanyagolt katonai állapotaink alig tették lehetővé a békés állapotok fentartását. Sőt épen az ingerelte ezen államok egyikét : Szerbiát, az ellenállásra, mert azt hitte, hogy Ausztria és Magyarország katonai készültsége nincs azon a fokon, melylyel az o ellenállását megtörhette volna. Hiszen, t. országos bizottság, Ausztria és Magyarország eddigi katonai készültsége elég magas fokon állott. Azok a csekélyebb helyreigazítások és pótlások, melyeket minden háború előtt meg kell tenni, már nem emelték azt olyan fokra, hogy csak ezzel lehetett volna Szerbiával szemben a békét biztosítani. Mi igenis kívánjak katonai erőnk megerősödését, fejlesztését. De hogy a Balkán-államokkal szemben is ilyen nagyobb erőkifejtésre volna szükség, azt el nem ismerhetjük. Nézzük továbbá, t. országos bizottság, az Oroszországgal szemben való viszonyunkat. Ez kiegészítést kíván abban az irányban, hogy lehetőleg mitigálni próbáljuk azt a kedvezőtlen benyomást, melyet a mi eljárásunk ott okozott. E tekintetben jó példával szolgálhat a mi szövetségestársunk, Németország. Itt beigazolódik az, a mit a külügyi kormányzat hangoztatott, hogy személyes érintkezések arra valók, hogy a barátságot fejleszszék. És a mint Németország helyesen cselekszik, hogy más irányú poltikai összeköttetései mellett a szomszédállamok barátságát is ápolja, nekünk is szükségünk volna arra, hogy Oroszországgal szemben mindazt a lépést, melyet kezdeményezóleg kellene megtennünk, a lezajlott események után megtegyük, hogy a régi, barátságos és szomszédos viszonyt megerősítsük. Nem hiszem, hogy nagy jelentősége volna annak, hogy megszűnt az entente ideje Oroszország és monarchiánk közt, hogy a mürzstegi egyezmény pontozatai hatályukat vesztették. Ha volna ennek jelentősége, mindenesetre abban az irányban kell haladnunk, hogy uj megegyezéssel, a barátságos érintkezésnek újabb kötelékeivel erősítsük meg viszonyunkat északi szomszédunkkal, mert irányában semminemű érdekellentétünk nincs. A jelentés is mondja, az osztrák delegatióban a küliigvminister ur is mondta, hogy Ausztria és Magyarország politikájában az utolsó évtizedek alatt nagy változás állott be. Az a hódítási tendentia t. i., a mely nyugaton és délen addig fennállott, az osztrák-magyar monarchia részéről ma már nem tapasztalható. Hogy miért állt elő ez a nagy változás, azt is tudjuk. A külpolitikában kényszerítő körülmények folytán állott az elő. A nagynémet birodalmi kapcsolat ugyanis a nagynémet unió létrejötte folytán megszűnt, az Olaszországgal szemben való hódítástól pedig egy szerencsétlen háború fosztotta meg Ausztriát. Az ez irányban való terjeszkedésnek tehát útját vágták az idők fejleményei. És a mint ilyen változás történt a monarchia politikájában kifelé, épen ezt a tapasztalatot lehet megállapítani a szomszédos nagyhatalom, Oroszország politikájára nézve is. Az idők folyamán
