A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 161 esetre avatatlan idegen kéz is szíthatta ezt, de szította az is, hogy a kivívott győzelmet több téren és elsősorban a magyar nyelv érvényesítése terén szerzett jogokat a nemzetiségek nyelvének jogaitól megtagadták. De ismétlem, elsősorban e mozgalomnak sem volt politikai jellege, hanem elsősorban agrár- socialis volt, a jobbágyság eltörlése iránti mozgalom, és ismétlem, hogy a románságnak a magyarsággal való együttélése tekintetében nem fordult elő soha, hogy a román nép vagy csak egy fractiója, vagy pártja, arra törekedett volna, hogy e monarchiától, elsősorban Magyarországtól, a magyar szent korona országaitól, elválni óhajtott volna. Hogy ennek mi az oka, azt megint itt taglalni és tárgyalni nem volna helyén, mert nagyon hosszúra nyúlna. Azt hiszem azonban, hogy ennek az oka az önfentartási ösztönben is kereshető. Hiszen a mint Tisza István gróf igen t. bizottsági tag ur kifejtette, ha ez az ország megerősödik, és a monarchia a nagyhatalmiságnak minden attributióját magára ölti, akkor nem kell a nemzetiségeknek másfelé keresniük boldogulásukat, hanem a körülöttünk levő kisebb országoknak és igy Romániának is az lesz az érdeke, hogy a monarchiához csatlakozzék, és meg vagyok győződve, hogy a külügyi kormány úgy, a mint a múltban, — a mint az előterjesztett jelentésből is látjuk — megtette, a jövőben is és még fokozottabb mértékben fogja ezt előmozdítani, lévén ez egyúttal a monarchia érdeke is. Ezért én, a mint ezeket tisztelettel voltam bátor előadni, bocsánatot kérve a t. országos bizottságtól, (Halljuk ! Halljuk !) hogy rövid időre szabott tárgyalási idejét ezzel igénybe vettem, (Halljuk ! Halljuk !) csak azt kívántam és kívánom és kérem ezen országos bizottság minden tagjától, hogy óvakodjunk az ilyen szavaktól, melyek keserűséget szülhetnének (Helyeslés.) az ország igen számos polgárának szivében, midőn sértve érzik magukat jogos önérzetükben, melylyel múltjukra visszatekinthetnek és melyet gáncs nem érhet abból a szempontból, hogy hazájukért mindenkor készséggel nem ontották volna vérüket. (Helyeslés, ügy van !) Ha igy van, akkor kívánságom csak az, hogy ez jövőben még fokozottabb mértékben legyen és esetleges félreértések és a fennálló sérelmek megszüntetésével odatörekedjünk, hogy hazánk megerősödjék és ezáltal a monarchia másik államával együtt, uralkodónk bölcsesége által vezéreltetve, itt betölthesse provident ialis hivatását. (Élénk tetszés és helyeslés.) Hiszen, t. országos bizottság, méltóztassék csak azt a sok politikai pert átnézni, melyre a másik delegatióban történt hivatkozás, egyetlenegy sem volt hazaárulásért megindítva, hanem nemzetiségi izgatásért, de a hazaárulás vádját soha sem sütötték rá egyik hirlapiróra sem. (Úgy van ! Úgy van !) Ismétlem tehát kérésemet : óvakodjunk az érzékenység, a jogos érzékenység megsértésétől, mert az szeretetre nem vezet, szeretet nélkül pedig megértés nem lehet és megértés nélkül nem consolidálódhatik a haza úgy, mint a hogy mi, kik azt őszintén szeretjük, tiszta szívből kívánjuk. (Élénk helyeslés és tetszésnyilvánítások.) (Az elnöki széket Láng Lajos foglalja el.) Werner Gyula jegyző : Apponyi Albert gróf! Apponyi Albert gr. : T. országos bizottság ! Az előttem szólt igen t. tagtársunknak beszédjére csak néhány rövid észrevételt leszek bátor tenni, (Halljuk !) hiszen az a tárgy, melynek felszólalását szentelte, tulajdonképen nem tartozik e testület elé és csak egy incidens folytán került ide. De én azt hiszem, hogy ő nagyon félreértette Mezőssy Béla t. barátomat, ha az ő idevonatkozó szavainak azt az értelmet tulajdonítja, mintha Mezőssy hazánknak román nyelvű népét, mintha román nyelvű polgártársainkat, testvéreinket egyetemükben meg akarta volna vádolni vagy gyanúsítani hazaellenes tendentiákkal. De azt a tényt nem lehet tagadni, hogy vannak erők, melyek abban az irányban működnek, hogy e polgártársainknak, a kik nagy zömének hazafiságáról én is teljesen meg vagyok győződve, Magyarországra nézve veszélyes, reájuk nézve pedig egyenesen vészteljes útra tereljék. Ezekkel a tendentiákkal szemben akart t. barátom tiltakozni. Különben e kérdésben csak annyi érinti e bizottságnak hatáskörét, a mennyivel előttem Batthyány Tivadar gróf t. barátom már foglalkozott — alaposan és helyesen, t. i. minden idegen befolyásnak és vádaskodásnak visszautasítása. De ha már a méltóságos püspök ur ezt a témát szóba hozta, nem búcsúzhatom el felszólalásától helyesebben, mint annak az óhajnak kifejezésével, hogy hazánknak minden román ajkú polgárát az a szellem járja át, a melyik ő méltóságában lakik, ( Élénk helyeslés. Úgy van ! Úgy van !) és akkor teljesülni fog az ő óhajtása, hogy a nemzeti egységnek és erőknek ők is támaszai lehessenek. (Általános élénk helyeslés.) Áttérve már most a külügyi költségvetésre és az ezzel kapcsolatosan tett kormánynyilatkozatokra, reflectálni akarok itt egy tárgyra, egy részletre, melylyel eddig a szónokoknak egyike sem foglalkozott és a melynek mégis nagy fontosságot tulajdonítok. Értem azokat a felvilágosításokat, melyeket az albizottságban történt felszólítás folytán a kiilügyminister ur nevében Esterházy gróf osztályfőnök ur a tengeri zsákmányjog és egyáltalán a tengeri jog tekintetében az albizottságnak adott. E felvilágosítások, melyeknek tartalmáról más forrásból nekem már előbb is tudomásom volt, én igen örvendeteseknek tartom, mert azokban tanúbizonyságát látom annak, hogy a tengeri hadijog terén az utolsó időben véglietetlen üdvös és nem is remélt dimensiókban előrehaladó közeledés történt azon állapot felé, a mely minden polgárosult érzékű embernek ideálja kell. hogy legyen, t. i., hogy a nemzetközi vonásokban is 21 A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója.
