A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
KözösiifjyHi alásárn kiküldött országos hizottsiüj. VI. ÜLÉS Wienben, 1910. évi november hó 12-én. szombaton, Láng Lajos, közben Zichy Ágost gróf elnöklete alatt. Tárgyai : A jegyzőkönyv hitelesítése. — A külügyi albizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása. — Napirend. A közös ministermmok részéröl jelen vannak : Aehrenthal Alajos gróf, Schönaich Ferenc: báró és Burián István báró ministerek, Esterházy Pál gróf osztályfőnök, dr. Tallián Dénes báró udvari és ministeri tanácsos. Szápáry Tibor gróf osztálytanácsos, Hoffmann Hugó altábornagy, osztályfőnök, dr. Szalag László udvari és ministeri tanácsos, dr. Thallóczy Lajos osztályfőnök és Kost y ál Zsigmond udvari tanácsos. A magyar kormány részéröl jelen vannak: Khuen-Héderváry Károly gróf és Hazai Samu ministerek. (Az ülés délelőtt 10 órakor kezdődik.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Werner Gyula országos bizottsági tag ur, a felszólalókat jegyzi Molnár Viktor jegyző ur. Az első tárgy a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. Molnár Viktor jegyző (olvassa az 1910. nov. 11-én tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök : Kérdem a t. országos bizottságot, inéltóztatik-e a jegyzőkönyvet hitelesíteni ? (Felkiáltások : Igen !) Kimondom, hogy a jegyzőkönyv hitelesítve van. Következik a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok országos bizottsága átiratának felolvasása. Molnár Viktor jegyző (olvassa az átiratot, a melynek kapcsán közöltéinek a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak a külügyi költségvetésre vonatkozó határozatai). Elnök : Kiadatik az egyeztető hetes albizottságnak. Következik a napirend szerint a külügyi albizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása. Werner Gyula jegyző: Laszkáry Gyula. Laszkáry Gyula : T. országos bizottság ! Azon exposée, melyet a külügyminister ur ó excellentiája elénk terjesztett, leginkább az ó eljárásával foglalkozik, melyet Bosznia és Herczegovina bekebelezése előtt folytatott s melynek egyes pha- sisait a vörös könyvben ismertette a bizottsággal. Már Bosznia megszállását, melynek természetes következése volt annak bekebelezése, másként nem jellemezhetném, mint ha azt szükséges rossznak nevezem — szükségesnek, mert a mi tőszomszédságunk a Balkán-államokkal elkerül- hetlenné teszi, hogy azoknak alakulására is befolyást gyakoroljunk nemcsak, de hogy oly állást foglaljunk el közöttük, mely európának ezt a tűzfészkét örökös kitöréseiben lehetőleg megakadályozza s lehetőleg paralisálja. Azáltal, hogy megszállottuk azt a területet Szerbia és Montenegro közt, mintegy éket ütöttünk a két szerb délszláv nép közé, ezzel megakadályoztuk azok egyesülését s lejebb hangoltuk azokat a nagyszerb birodalomról szóló álmokat, melyeknek aspiratiói a mi monarchiánk területi épsége ellen is irányultak. De rossznak kell egyszersmind neveznem azt az állapotot, mely monarchiánkra annyi költséget, oly folytonos hadi készenlétet von maga után, a nélkül, hogy annak valaha nemcsak vissza térítését, de még csak könnyebbülését is remélhetnénk. Azt tehát, hogv a megszállás után belementünk a bekebelezésbe, elkerülni alig lehetett, bár azt hiszem, hogy jobb lett volna s kevesebb költségbe került volna, ha azt korábban tesszük, akkor, midőn Oroszország a japán háború után meg volt bénítva s képtelen volt actióra, akkor, azt hiszem, sem Európa többi államai, de főleg a két szerb állam érezte volna, hogy nincs hátuk mögött egy olyan nagyhatalom, mely őket tettleg támogathassa.
