A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
II. ÜLÉS. 19 wünschenswerten Aenderungen, welche die liberale Partei als notwendig erachtet und welche Ministerpräsident Graf Khuen-Héderváry in sein Programm aufgenommen hat. Úgy emlékszem, ez 1903-ban történt, én legalább igv jegyeztem fel és a mikor most kormány és többség felfogásom szerint kifejezetten újból e régi alapon aratta nagy választási diadalát, méltányos, s már dualisztikus szempontokból is helyes dolog-e, hogy Ausztriában hatalmas politikai pártok beharangoznak a katonai megegyezés lehetőségének jó előre azzal, hogy diszkreditílni akarják a többségnek ö Felsége szentesítését és elnyert katonai programmját ? Nem részemről jön az a feltevés, — hanem — és ez a szomorú dolog — az osztrák hadügyi albizottság majdnem minden egyes szónokának a részéről jött, hogy ez a programm nem vihető keresztül, hogy a zászló- és jelvénykérdés annyira kényes pont, a melyhez hozzányúlni sem szabad, hogy még a kilenczes-bizottság programmja is sértő a közös hadseregre, mert egységét zavarja meg. Ezzel megint olyan nehéz helyzet elé állítják a magyar nemzetet, a melyből a kivezető utat egyáltalán nem tudom meglátni. Mit jelent ez ? Az osztrák pártok a megütközést keresik a magyar nemzettel ? Talán azért, mert nekik még ez a programm is sok ? Talán azért, mert a jelenlegi többségtől bizonyos czélok szolgálatában engedékenységet nem remélnek ? Vagy talán — Ausztriábana diplomatának sokkal magasabb művészete lévén kifejlődve, mint mi- nálunk — azok a pártok azt remélik és azt hiszik, hogy a kormány a maga erkölcsi obligóját nem fogja valami túlságosan komolyan venni és ha egyszer az elé a helyzet elé fog állíttatni, hogy vagy meg kell valósítania a programmját, vagy a hatalmat kell odaadnia, inkább le fog mondani a t. kormány a hatalomért erről a programmjáról is, mint a hogy lemondott a készfizetések tényleges felvételéről is. ( Felkiáltások : Olló !) Nem mondott le ? Khuen-Héderváry Károly gr. ministerelnök : Nem ! (Nagy derültség.) Perczel Dezső : Azt jó lesz nem firtatni ! Mezőssy Béla: Kérem, legyen nyugodt, t. bizottsági tagtársam. Rakovszky István : De magasra vitte fel megint ! Mezőssy Béla : Egész politikai szereplésem alatt nincsen egyetlenegy oly tettem sem és egyetlenegy oly pillanatom sem, a melyet bárkinek is firtatni ne lenne szabad. Rakovszky István : Úgy van ! Mezőssy Béla : Csak méltóztassék az én tetteimet firtatni. A t. ministerelnök ur, bár ez igazán nem tartozik a hadügyi költségvetés tárgyalásához, azt mondatta, hogy nem mondott le a készfizetések felvételéről. Ezt elhiszem ; de életbe fog-e lépni a készfizetések tényleges felvétele az osztrák- magyar jegybank szabadalmának a meghosszabbításával ? Erre méltóztassék oly röviden felelni mint az előbb : igen vagy nem ? Khuen-Héderváry Károly gr. ministerelnök: Az országgyűlésen felelek. (Derültség.) Mezőssy Béla : Köszönöm. De mielőtt az országgyűlésen felelne a t. ministerelnök ur, én sajnos, már tudatában vagyok annak, hogy az osztrák-magyar jegybank szabadalmának egyidejű meghosszabbításával a készfizetések nem fognak felvétetni. (Mozgás.) Az aggodalom, a mely eltölt, annál nagyobb, mert látom az erőviszonyok alakulását. Méltóztassanak meggyőződve lenni, talán nem szándékozom a kormány positióját gyengíteni, sőt ellenkezőleg, a katonai kérdések terén erősíteni akarom, hogy értsék meg végre-valahára Ausztriában az illetékes körök, hogy Magyar- országon a legolcsóbb párt, a melylyel a katonai kérdéseket megoldhatják, a nemzeti munkapárt és a t. többség. Felettem legalább nem repült el nyomtalanul, a mi nagyon is küzdelmes parlamenti szereplésünk. Én tudom és nagyon átérzem azokat a nehézségeket, a melyekkel minden egyes magyar kormánynak meg kell küzdenie és igy a ministerelnök urnák is. De épen ezért szeretnők már látni ezt a küzdelmet. Szeretnők látni, hogy a ministerelnök ur mint egész férfiú áll-e ide akár az országos bizottság elé, akár, ha neki megfelelő, az országgyűlés elé, és mondja-e azt, hogy a szabadelvű párt kilenczes bizottságának a programmja az én programmom (Felkiáltások : Mondja !) és ezt nem igyekszem végrehajtani, hanem ezt végre is hajtom. Ezt szeretném hallani : végrehajtom, és a nemzetre sem vérbeli, sem pénzbeli újabb terheket addig hárit- tatni nem engedek, a mig ezt a programmot végre nem hajtottam. Ez lenne nyílt, egyenes és őszinte beszéd. És legyen meggyőződve róla, ministerelnök ur, abban a pillanatban, mikor akár ön, akár bármely más kormány ilyen hangon fog beszélni : én az ellenzéki padokról is a magyar nemzeti álláspont védelmére odasietni kötelességemnek fogom ismerni. (Tetszés.) De azt hiszem, e tekintetben szerepem könnyű, mert hiszen e téren valósággal nyitott kapukat döngetnék, ha én a többséget arra akarnám kapa- czitálni, hogy a saját programmját hajtsa végre. Hiszen engem a t. többségtől a hadsereget illető vágyaim és aspiratióim tekintetében egész áthidalhatatlan ut, nagy távolság választ el. 8 ha mégis e kérdést annyira élére állitom és kihegyezem, teszem ezt azért, mert Ausztriában oly politikai irányzatok és hangulatok felülkerekedését látom, a melyek bennem joggal keltik fel azt az aggodalmat, hogy a ministerelnök ur és a t. munkapárt katonai téren sem lesz abban a helyzetben, hogy programmját megvalósítani tudja. Az osztrák sajtónak mesésen egyhangú, egyöntetű inscerirozásán egy sajátságos és legalább felfogásom szerint valósággal képtelenség számba menő okoskodást látok mint vörös vonalat végighúzódni. Azt mondják, hogy a magyarok aspirá,- tióiból abszolúte semmit sem kell teljesíteni, 3*
