A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
II. ÜLÉS. 17 nem akarok bocsátkozni, mert ezáltal csak sok időt rabolnék el és nem is tartom czélszerünek se konkrét inditványnyal előállani, sem pedig mintegy határozott választ provokálni, mert sokkal fontosabb ez a kérdés, mintsem hogy erre röviden választ lehetne adni. Ezt csak azért voltam bátor felemlíteni, mert a véderő törvény revíziója — nézetem szerint — ezen kérdés megoldására nézve is mindenesetre befolyással lehet. Csak megjegyzem itt, hogy a továbbszolgáló altisztek közül sokkal kevesebb magyar honosságú kap czivilállást, mint a mennyi osztrák jut ily állásba. A hadügyminister ur nvilatkozata az önkéntesi jog meghagyására vonatkozólag megnyugtatott, mert nézetem szerint szükséges is e kedvezményt továbbra is fentartani. Meg kell azonban itt jegyeznem, hogy ideje van némi megszorításnak, a mennyiben nem tartom méltányosnak, hogy mindenféle felvételi vizsgák alapján mint- egy egyenjogúságot szerezhessenek a kisebb képzettséggel bíró egyének azokkal szemben, a kik sokkal nagyobb anyagi kiadások után és sokkal hosszabb ideig tartó iskola végzése alapján jogosultak ezen kedvezmény megszerzésére. Az igen tisztelt hadügyminister ur nyilatkozatából kitűnt továbbá az is, hogy a gyalogsági és a lovassági egyévi önkéntesek között különbözetet akar fölállítani a tekintetben, hogy kik szolgáljanak állam költségen és kik nem. Hát, tisztelt országos bizottság, e tekintetben nem oszthatom egészen a t. hadügyminister ur nézetét, mert daczára annak, hogy elismerem, hogy ót a legnemesebb intencziók vezérlik, mégis a mostani korszakban bajos az ő tervét egészen helyeselni, mert a közönség, nem bolygatom, hogy méltán, vagy nem méltán, de mindenesetre egy osztály protegálását láthatná a hadügyminister ur ezen intézkedésében. E tekintetben az volna szerény nézetem, hogy az államköltséges egyéves önkéntesi szolgálat maradna meg a régi alapon. (Helyeslések.) T. országos bizottság ! A tapasztalatok mutatják, hogy a közös hadseregben szolgáló legénységnek a magyar nyelvet nem biró része a tényleges szolgálat teljesítése alatt a magyar nyelvet bámulatos módon elsajátítja. Tehát, hogy a magyar csapatok mintegy még jobban magyarositó faktorok működhessenek, azon kérést intézem a t. hadügyminister úrhoz, hogy hasson oda, hogy úgy az altisztek, valamint a tisztek fordítsanak különös gondot arra, hogy a magyar nyelvet nem beszélő, de magyar legénység a magyar nyelvet még fokozottabb mértékben elsajátíthassa. Mert ezzel egy hazafias missiót is teljesítenek a tisztek és altisztek és szerintem sokkal több haszon járna a nyelvismeret fokozattabb oktatásából, (Helyeslés.) mint a gazdasági előadásokból, mert erre a magyar csapatok legénységének nincs szüksége. Nem akarom tovább untatni a tisztelt országos bizottságot, tehát kérem a t. hadügyminister urat, az általam felhozottakat figyelemre méltatni és a költségvetését elfogadom. (Helyeslés.) Mezőssy Béla : Tisztelt országos bizottság ! Hegedűs Lóránt t. barátom, remélem nem azért, mert nem bízott saját érvelésének az erősségében és mert attól tartott, hogy az országos bizottság többsége a hadügyi költségvetést nem szavazza meg, mégis jónak látta saját érveinek erősségét Okolicsányi László t. barátomnak két évvel ezelőtti felszólalásával támogatni. Engedjen meg az én tisztelt barátom, de ez az oldalvágása nem talált, mert hiszen azóta lényeges politikai változás történt és neki nem lett volna szabad elfelejteni azt, hogy a coalitio három pártjának volt egy egységes katonai programmja. Mi ezzel a katonai programmal álltunk és elbuktunk és mert ehhez a programúihoz a törvény- hozás másik tényezőjének hozzájárulását megszereznünk nem sikerült, természetes, hogy levontuk ennek consequentiáit. Ha majd egyszer az én tisztelt barátom abba a helyzetbe kerül, hogy a mi katonai programmunkkaí, mint megvalósított ténynyel és mint a törvényhozás másik alkateleme által elfogadottal jön az országos bizottság elé, a mi engem illet, akár üljek ellenzéki padokon, akár nem, a hadügyi költségvetést készséggel el fogom fogadni. (Helyeslés.) Nagy figyelemmel hallgattam, illetve olvastam a hadügyi albizottságban a többség részéről elhangzott összes felszólalásokat és a mai ülés folyamán is élénk érdeklődéssel hallgattam Soly- mosy Ödön báró igazán szakszerű szempontból sok tekintetben helyt álló felszólalását, a melylyel bizonyos tekintetben egyet is értek. Figyelemmel hallgattam Hegedűs Lóránt tisztelt barátom fejtegetéseit is és különös érdeklődéssel kisértem Heltai Ferencz t. képviselőtárgam számszerű adatait. Szóval az országos bizottság többsége beszélt mindenről a világon. Beszélt az angol pánczélos hajókról, beszélt a íranczia önkéntesi intézményről, beszélt füről-fáról, mindenről a kerek világon, csak egy dolog volt, a mi engem legnagyobb mértékben meglepett, az a bámulatos óvatosság és érzékenység, a melylyel a többségnek minden egyes szónoka a saját politikájának leglényegesebb részét, a közjogi részt a legmélységesebb hallgatás leple alá tudja rejteni. Erdély Sándor : Ez nem tartozik ide ! Mezőssy Béla : Engedelmet kérek, ebben a felfogásban nem osztozom. Homlokegyenest ellenkezik azzal a gyakorlattal, a melyet az országos bizottság ülésezései folyamán a múltban a szabadelvű párt is követett. (Halljuk! Halljuk!) Pedig, tisztelt uraim, az kétségtelen tény — azt hiszem, hogy ez már idetartozik tisztelt bizottsági tagtársam, — hogy a magyar nemzet történetének utolsó évtizede a politikai válságok szakadatlan lánczolatából áll. Pártok hatalomra jutása és elbukása ; az ország közhangulatának szenvedélyes kitörése ; most ellenállási ereje, majd csüggedése és fáradt megadása : mind-mind egy nem egészséges állapot lázas tüneteként jelentkeznek. En a baj eredendő okát abban találom, hogy a katonai kérdések ide s tova egy évtized óta mint 3 A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója.
