A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ULKS. Ő‘) 750 illetve 860 méter, nálunk még mindig a 620 méteres kezdő sebességű lövedékeket használják. Miután tudtommal ezen átalakítás alig képez számbavehető költséget, önkéntelenül az a kérdés merül fel, hogy miért idegenkedik a hadvezetőség ezen módosítástól. Amennyiben pedig e tekintetben kísérletezés folyik, kérdem milyen stádiumban van ezen fontos kérdés megoldása? Tagadhatatlan, hogy a lőgyakorlatokra máris nagyobb gond forditatik. e tekintetben azonban több körültekintéssel kellene lenni arra, hogy oly helyőrségeknél, melyek czéllövő- tér felett rendelkeznek, mielőbb tökéletesebb belövő készülékeket alkalmaztasson a hadvezetőség, mert a jelenlegi primitiv belövő készülékek sok lövedéket fogyasztanak a nélkül, hogy az eredmény teljesen megbízható volna és megoldásra vár még a fegyver czélgömbjét védelmező szerkezet is, mely eddig csak szórványosan van egyes ezredeknél kisérletkép behozva. A mai fegyverek tökélyét tekintve, minden esetre fontos az is, hogy minél töbh fegyver működjék az ellenséggel szemben. Csekélységnek látszó és kihatásában mégsem egészen közönyös körülményre kívánom az igen t. hadvezetőséget figyelmeztetni, midőn azt kérdezem, szükséges-e, hogy körülbelül 2000 embert elvonjunk a harcz- vonalból csak azért, hogy 2000 ember a helyett, hogy Jöjjön, doboljon és szinte védtelenül, egy kis oldalfegyverrel ellátva szálljon szembe fegyveres ellenfelével. Ha a vadászzászlóaljaknál feleslegesnek bizonyult a dobos, úgy a gyalogságnál is nélkülözni lehetne őket és 2000 ember akár a tüzérség kiegészítésénél, akár a gyalogsági harczvonul kiegészítésénél elég tekintélyes erő arra nézve, hogy az czélszerübben legyen kihasználva. Midőn nemzetünk óriási áldozatokat hoz arra, hogy a hadsereg a kornak megfelelő nívón állhasson, nagyon természetes, hogy figyelemmel kisérjük mindazon intézkedéseket, melyek hadvezetőségünk részéről e tekintetben eszközöltetnek. Mi, a kik, sajnos, mindent csak távolabbról szemlélhetünk, a mennyiben egyes események, hadgyakorlatok és a legutóbbi háborúkból vonunk konzekvencziákat, olykép kívánunk kötelességünknek megfelelni, hogy a hasonlatok eredményét szem előtt tartva, szerzünk meggyőződést arról, hogy miképen kezelik azon hadsereget, mely nemzetünknek oly nagy vér- és anyagi áldozatába kerül. Utalva tehát a legutóbbi orosz-japán háborúra, feltűnő, hogy akkor, a midőn a mostani liarczászatnál igen nagy szerepet játszik a fedezetek kihasználása és készítése, miért nem látnak el nálunk is minden második gyalogos helyett minden embert ásóval. Miért van az, hogy a mig például Német-, Franczia-, Olasz-, Orosz- és Japánországban az ellenséges drótsövények elvágására századonként 16 embert látnak el drótvágó-ollóval, nálunk a gyalogságnál egy sincs használatban. A műszaki csapataink kiképzésének alapossága szintén némi aggályt támaszt. Nem kételkedünk ugyan abban, hogy a kiképzés lelkiismeretesen történik, de tekintve a háromévi, sőt esetleg majd a kétévi szolgálati időt, kérdés, hogy lehetséges-e hidászcsapatunkat minden hozzátartozó munkákban ily rövid időn belül alaposan kiképezni. Úgy tudom, hogy hidászaink évenkint !) hónapig végeznek vizen gyakorlatokat s csak 3 hónapig erődítés, vagyis'földmunkálatokat, pedig a mai harczászatban igen nagy jelentősége van az erődítmények készítésének és lerombolásának. A többi államok erre való tekintettel más beosztást használnak a műszaki csapatoknál, a mennyiben egy külön műszaki hadosztály, illetve külön hidász, utász, vasúti, táviró és léghajózási zászlóaljak vannak használatban. Áttérve a katonák aratás idején való szabadságolására, mely iránt a delegatióban évek óta érdeklődtem, népünk hangulatát ismerve, biztosíthatom az igen t. hadügyminister urat, hogy ebbeli intézkedése az országban rendkívül jó benyomást tett. Hogy az igen tisztelt minister ur milyen jelentéseket kapott ezen aratási szabadság kihatására vonatkozólag, nem tudom, de mindenesetre kérem, tessék az otthon végzett munkák eredményét a szabadságolt katonák számához viszonyítani, s mire különösen felhívom az igen tisztelt hadügyminister ur figyelmét, s erre bizonyára a belügyministerünknek is lesz gondja, sok katona azért nem tudta beszerezni hazulról a szabadságoláshoz szükséges igazolványt, mert panaszuk szerint igen nagy árt kértek annak kiállításáért. Kívánatos tehát, hogy az erre vonatkozó bizonyítványok kiállítása okvetlen ingyenes legyen. A csapattisztek véleményét ezen szabadságolásra nézve kikérve, azon választ kaptam, hogy a kiképzés némi hátráltatása semmiesetre sem áll arányban az otthon végzett munkák közgazdasági hasznával. Tekintve pedig azt, hogy alig képzelhető egy oly intézkedés, a mely népünk simpathiáját annyira meghódítaná hadseregünk iránt, mint ezen aratási szabadságolás, őszinte meggyőződésből kérem az igen tisztelt minister urat, méltóztassék ezen rendelkezését okvetlenül fentartani, sőt lehetőleg nagyobb keretbe kiterjeszteni. A múlt delegatióban panaszoltam fel, hogy a tartalékosok külön zaklatásnak vannak kitéve. Ezek közé soroltam az általuk fizetett útiköltségeket is. Kötelességemnek tartom szóvá tenni az igen t. had vezetőségnek a napokban tett nagyon humanus intézkedését, hogy a tartalékosok ezentúl ingyen jegy gyei fognak bevonulni csapataikhoz. 8'
