A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
30 II. ÜLÉS. midőn ott van egy hivatal 19 személylyel. mi szükség van arra, hogy annak pótlására még külön tartsunk ott két hivatalnokot és viseljük a magyar állam terhére a consulátus terhe mellett még azoknak költségeit is. Konstatálni kívánom továbbá, hogy a midőn consulatusi intézményünk fentartása körülbelül 5,800.000 koronába kerül, s erre a fedezet a consulátusi illetményekből körülbelül 6-14.000 korona, tehát 5 millióra lehet az összeget tenni, ugyanakkor a múzeumi levelezők, kereskedelmi múzeumok és gazdasági tudósítók fentartására szorulunk, és ez az intézmény, a mint az 1909-iki költségvetésből láttam, körülbelül 1 millió koronánkba kerül, mindez azért, mert a közös consulok nem teljesitik kötelességüket a magyar kereskedelmi világgal szemben olyformán, a mely megfelelne a mi kívánalmainknak. De, t. országos bizottság, tekintve most azt, hogy a magyar törvényhozásnak és a magyar nemzetnek legközelebbi törekvése 1917-re az önálló vámterület felállítása, kérdem, mi fog történni akkor, ha ez meglesz ? Mert előttem igazán képzelhetetlen. hogy midőn a külön vámterületet megcsinálják, és különösen az azt megelőző és követő egy pár esztendő folyamán, miként fogjuk megkívánhatni a két állam con- sulaitól, hogy mindkét államnak, különösen a mienknek, kereskedelmi érdekeit teljességükben támogassák. Én igazán nem tudok akkor elképzelni olyan osztrák vagy magyar consult, a ki ily viszonyok közt, midőn a két állam kereskedelmi viszonyai a legnagyobb feszültségben lesznek, teljes szivvel-lélekkel támogassa a másik állam érdekeit, a mely iránt nem érez valami különös barátságot. (Az elnöki széket Barabás Béla foglalja el.) Erre vonatkozólag én más módot a kérdések rendezésére egyáltalán nem látok, mint azt, hogy a midőn a két állam közti vámközösség megszűnik, megszűnjék a két állam consulatu- sainak közössége is. Én a múlt év februárjában, mikor a közös költségvetést a magyar képviselő- ház elé terjesztették, határozati javaslatot óhajtottam a képviselőbáz elé terjeszteni, minthogy felfogásom az volt, hogy ugyanakkor, midőn a két kormány a kereskedelmi kiegyezést előkészíti, annak anyagába felvehette volna azon kérdés tárgyalását is, mikép kerülhet a consulátusi ügy rendezés alá oly módon, hogy az megnyugtatóig be is legyen fejezve 1917-re. Sajnosán tapasztalom régóta, hogy mi a legtöbb politikai kérdésben elkésve fogunk a munkához. Ezért óhajtottam volna, hogy a magyar kormány, egyetértve az osztrákkal, legalább az előmunkálatokat tegye meg ez iránt. A politikai viszonyok azonban akkor olyanok voltak, hogy ezen indítványomat akkor nem tehettem meg. A midőn most ezt a t. országos bizottság elé hozom, előre kijelentem, hogy ez nem praejudikál a kérdéseknek. Ugyanis felfogásom szerint az 1867 : XII. t.-cz. értelmében e törvény dis- positióinak megváltoztatása feltétlenül és kizárólag csak a magyar országgyűlés hatáskörébe tartozik. Azonban mindig azon szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy a közös külügyminis- tert a magyar törvényhozás előtt nem láthatjuk, ott feleletre, vagy felvilágosítás adására őt fel nem szólithatjuk. Ezért bátorkodom ezt a kérdést most a t. országos bizottság elé terjeszteni. Meggyőződésem, hogy ez a consulatusi ügy legalább a magyar iparra és kereskedelemre megnyugtatóig nem lesz másként megoldható. Nagyon szeretném, ha a közös külügyminister ur ez iránt némi felvilágosítást adni lenne szives, illetve, hogy valamelyes előmunkálatot készítene és terjesztene a magyar országos bizottság elé az iránt, vannak-e és micsoda akadályai annak, hogy a közös konzulátusokat 1917-re, midőn a vámsorompót Ausztria és Magyar- ország között felállítani kívánjuk, meg lehessen szüntetni. Ezért én a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani (olvassa) : »A magyar országos bizottság utasítsa a közös külügy- ministert, hogy vegye megfontolás alá azokat a feltételeket és módozatokat, a melyeknek alapján a consuli intézmény közössége felbontható, az önálló magyar és önálló osztrák consulságok felállíthatok és az eredményről terjeszszen jelentést a legközelebb összeülő magyar országos bizottságnak.« Zboray Miklós: Babics-Gyalszky Lyúba! Babics-Gyalszky Lyúba (horvátul beszél). Zboray Miklós jegyző: Földes Béla! Földes Béla: T. országos bizottság! Kötelességemnek tartom, hogy álláspontomat röviden jelezzem. Összefoglalhatom azt a következő két tételben. Először abban, hogy a monarchia külpolitikájának abban a lépésben, a melyet szükségszerűen megtett, semmiképen nem az volt a szándéka, hogy ezzel Törökország consolida- tióját és a viszonyoknak egészséges irányban való fejlődését megakadályozza, hanem ellenkezőleg az a meggyőződés, — és ez általában a magyar nemzet álláspontja, — hogy a török birodalomnak további consolidatióját, a mely a megkezdett uj korszakkal jobban van biztosítva, mint volt eddig, határozottan elősegítse és ezáltal a világbékének egy újabb biztosítékát megteremtse. Ez az egyik oldala a kérdésnek. A másik részletre vonatkozólag én azt a tételt merem felállítani, hogy a török szultán souverainitása azok után, mik az utolsó 30 évben lefolytak, csak tictió volt, Magyarország és Ausztria ezt a fictiót fentartotta, mig az Bosznia és Herczegovina lakóinak hátrányára nem szolgált, de arra semmiféle hatalom a világon jogot nem adhat, hogy mikor ezen állapot az ottlakó népek fejlődését gátolja, az tovább is fentartassék. Talán fentartotta volna a két
