A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
20 II. ÜLÉS. Mivel pedig ezen közbenjárói szerepre, sem állására, sem egyéniségére nézve alkalmasabbat, mint a külügyminister ur, képzelni sem tudok, nagyon kérem öt, legyen kegyes egész erélylyel odabatni, hogy a jövő' békekonferencziára a Szentszék okvetlenül meghívást kapjon. Abban a reményben, hogy a külügyminister ur mindkét kérésemet teljesíteni fogja, a költség- vetését a részletes vita alapjául elfogadom. Zboray Miklós jegyző: Issekutz Győző! Issekutz Győző: T. bizottság! Nem tudom, hogy a magyar nemzetnek oly sok belső és külső ellenség mellett van-e ereje arra, hogy egv világhatalomnak erőfeleslegül szolgáljon, de tudom azt, hogy ezt a nemzetet közelről érdeklő oly nagy és nehéz feladatok terhelik, melyek felmentenek az alól az udvariasság és tiszteletből is kijáró kötelesség alól, hogy delegátustársam ő méltóságának most felvetett két kérdésével foglalkozzam. Szerintem a mai delegáczióknak munkarendjét az a kérdés uralja, a mely egyfelől a megtörtént dolgoknak bírálatát, másfelől a jövő iránti aggodalmat, vagy a jövőbe vetett bizalmat foglalja magában. Már az albizottság ülésén voltam bátor kifejezést adni annak a hitemnek, a mely most már meggyőződésemmé vált, hogy azok a befejezett tények, a melyek a külügyminister ur expozéjából jutottak tudomásunkra, a jövő eseményeknek csak a kezdetét jelentik. Es, ha bizalommal nézek a jövő elé, annak oka az, hogy diplomácziánk sikereinek biztonságát védszervezetünk készültségében találom. T. bizottság ! A vörös könyv az, a mely tulajdonképen útmutató lenne a külügyi politika tekintetében. Elmondhatom, hogy ez a vörös könyv nem egyéb, mint a mélyreható diplomácziai gondolatoknak elpalástolása. Abban a vörös könyvben azokról az eseményekről, a melyek részben meglepetésszerűen hatottak az ország közvéleményére, de talán Európa egész politikai életére, nem olvasunk semmit, azoknak nyomait sem találjuk ott fel. A vörös könyv szerint diplomácziánk még készül azoknak a nagy reformoknak gyorsabb tempóban való megvalósítására, a melyeket diplomácziánknak akkor már el kellett ejtenie, mert diplomácziánk jólértesiiltségéről fel kell tételeznem, hogy akkor már tudomással bírt arról az ifjú- török akczióról, a mely határt szabott a mi további reformakcziónknak. A két állam törvény- hozásának kiküldöttei előtt ma az a tény áll. hogy a két állam uralkodója a magyar szent korona jogán, souverainitását megállapította arra a két tartományra is, a melyre nézve az 1879 : VIII. t.-czikkel beczikkelyezett berlini szerződés alapján a két állam a közigazgatás ideiglenes vezetésére a jogot megkapta. Azok a jelenségek, a melyek ma a külpolitika terén és a velünk szomszédos államok érzelmi és politikai életében megnyilatkoznak, kötelezőleg parancsolják, bogy e kérdéssel jogi szempontból ne foglalkozzam és ne kövessem azoknak a politikusoknak a példáját, a kik most, midőn az egymásra utalt erőknek egyesítésére a legnagyobb mértékben szükségünk van, ezeket az erőket egymás letörésére egymással szembeállítsuk. Es ezért nem teszek eleget ezúttal az albizottságban tett azon ígéretemnek, hogy statisztikai adatokkal mutatom ki a nemzetnek a paritas érdekében hozott nagy áldozatait és a paritas tekintetében fennálló nagy sérelmeit, és jogtörténeti adatokkal beigazolom a magyar nemzetnek a két tartományra vonatkozó kétségbevonhatlan jogait. Nem teszem ezt most, mert ki akarom kerülni olyan hurok megpenditését, a melyek talán, mert épen igazságosak, a másik államban bizonyos keserűséget, gyűlölködést talán hatványozottan idézhetnének elő. Majd ha leszámolunk ezzel a nehéz helyzettel, ha a két állam a maga erkölcsi, fizikai befolyásának, együttérzésének, együttakarásánakj és’ egyesült hatalmának latbavetésével be fogja bizonyítani, hogy ez a két monarchia csakugyan nagyhatalom, akkor lesz időnk benső viszályainkra, ellentéteinkre visszatérni és keresni egymás közt a kiegyenlítést. Addig a kiegyenlítést ne keressük, mert annak első és kétségbevonhatatlan következménye az lesz, hogy a két állam még jobban összevész. Ép ezért a t. külügyminister ur politikája iránt bizalmat szavazok úgy, mint ennek a magyar nemzetnek egyik igénytelen, de meggyőződésteli tagja, mert tudom, hogy a külügyminister ur politikáját a magyar kormány egyező politikájával követte és tudom, hogy a külügyminister ur politikájának a sikert elsősorban az egyhangu bizalma a magyar nemzetnek, és ugyanezen egyhangu bizalma az osztrák államnak fogja biztosítani. Mert ha azok a kisebb államok, melyek ma a nagyhatalmasság ellen mernek és akarnak állást foglalni, meg fognak győződni arról, hogy a két monarchiának törvényhozása, államalkotó minden nemzete és a nemzetnek minden fia elszánt a maga erkölcsi és fizikai erejével megvédeni a két monarchiának külpolitikáját, akkor hiszem, hogy nagyhatalmi politikánk biztosítva van. De én azután meg is állok ennél és nem is biztathatom a t. külügyminister urat arra, bogy rögtön az érzékenykedés miatt, melyet egy számításában csalatkozott kis államocska tanúsít, a foglalás álláspontjára helyezkedjék. Nem biztathatom erre már az általános nemzetközi jog szempontjából sem, de azért sem, mert azt hiszem, hogy Ausztriának szlávjai talán sokan is vannak és Magyarországnak sincs oka vágyódni a szláv elem szaporítására. Mindazonáltal azt mindenesetre kérnem kell a külügyminister úrtól, hogy azzal a nagy hatalommal, a melyet nemcsak nagy hadseregünk
