A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
1« II. ÜLÉS. Ugrón Gábor : T. bizottság ! Az elnök urat nem illetheti vád, mert a jelenlevő bizottsági tag urakat nagyobbrészt megkérdezte, hogy délután is tartsunk-e ülést vagy sem, és a többségnek az volt a véleménye, hogy délután is tartsunk ülést, az ülésnek pedig joga van felfüggeszteni a tárgyalásokat, a mint ma is felfüggesztette és három órai pihenő után joga van folytatni. A körülmények határozzák meg azt, hogy az ülés mit csináljon ; itt senki sem souverain más, csak egyedül az ülés. Még az elnökség is a gyűlés határozatához kell, hogy magát tartsa, és a délelőtti ülésen az volt a hangulat, a mi történt. Nagyon sajnáljuk, hogy ilyen kevesen gyűltek most még be, de az kétségtelen, hogy nem véletlenség, nem is holmi hajsza, hanem nagy és magas politikai indokok kívánják, hogy a tárgyalásokat kissé gyorsítani akarjuk, gyorsabban akarunk végezni, mintha csak 3 — 3V2 órát tárgyalunk naponta. Zboray Miklós jegyző: Semsey László gr.! Semsey László gr. T. országos bizottság ! Méltóztassék megengedni, hogy e kérdéshez én is hozzászólhassak, tekintettel arra, hogy mintegy indirekte a szemrehányás talán engemet is érhet, mint a ki a t. bizottság bizalmából ezen ügyek rendezésével foglalkozom. Először is konstatálnom kell, hogy, a mit Ugrón Gábor t. barátom is említett, a jelenlevő bizottsági tagok mind megkérdeztettek, és a többség körülbelül a mellett nyilatkozott, hogy, ha ilyen parancsoló szükség merül fel, tartsunk délután is ülést. (Úgy van !) Hoitsy t. barátom egyike volt az elsőknek, a kik megkérdeztettek. Concedálom, hogy ő ellene foglalt állást, de a végén kijelentette nekem: »Hát nem bánom, csináljatok, a mit akartok.« Erre a kijelentésére mentem azután tovább. A mi azután azt illeti, a mit t. barátom arról mondott, hogy egyéb elfoglaltságuk is van a t. bizottsági tag uraknak, ne méltóztassék feledni, hogy ezen országos bizottságnak körülbelül kétharmada olyan tagokból áll, a kiket a szorgos őszi munka falura hívna, és a kik nagyon sokat veszítenek avval, hogy itt kénytelenek tartózkodni ; ezeknek elsőrendű érdekük volna, hogy már dolguk után láthassanak. Vannak tagok, a kik tizennégy nap óta itt ülnek, kizárólag azért, hogy a haza, a közügy iránti kötelességüknek eleget tegyenek. A kik Budapesten állandó lakással bírnak, gyakorolhatnák azt az elnézést, hogy ők ezen tisztelt gazdatársaink érdekeire való tekintettel is az ország érdekének szintén deferáljanak. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak elhangzott feleletemet tudomásul venni? (Tudomásul vesszük!) Tudomásul vétetik. Ezzel áttérünk a közös külügyministerium előirányzatának folytatólagos tárgyalására. Ki következik ? Zboray Miklós jegyző: Molnár János! Molnár János: T. országos bizottság ! Ismeretes mindnyájunk előtt az a tény, hogy az egyház fejének, a Szentszéknek, vagyis a pápának világi birtokát 1870. szeptember 20-án az ellenséges olasz hadsereg megtámadta, el is foglalta és azt a vatikán szűk területére korlátozta. Nem szándékozom itt a pápa világi hatalmának szükségességéről egész disszertatiokat tartani, hanem csak röviden két momentumra kívánok reflektálni. Az első az. hogy konstatáljam, és élénken hangoztassam, hogy a katholikus világ a legkevésbé sem nyugodott még bele és belenyugodni nem is fog soha abba az elfoglalásba ; a mit bizonyít az, hogy kezdet óta a mai napig, majdnem minden ünnepélyes alkalmakkor fel- felhangzik a katholikus összejöveteleken az a követelés, hogy a Szentszék birtokai, a melyeket az, az ajándékozás, az elévülés — és a hódítást kivéve — a birtok szerzésnek minden néven nevezendő jogezimén ezer esztendőnél tovább háboritlanul élvezett, egyedül jogos tulajdonosuknak, t. i. a pápának visszaadassanak; mert minden igaz katholikus meg van erősen győződve arról, hogy a pápa világi hatalma, szellemi hatalmának nem ugyan lényegére, de szabad, független, békés és nyugodt gyakorol- hatására elkerülhetetlenül szükséges, és hogy az egyúttal nagyon élénken és érzékenyen érinti magának a katholikus egyháznak szabadságát is. És igy, t. bizottság, nemcsak katholikusok gondolkoznak, hanem nem katholikusok is. Azok is meg vannak győződve arról, hogy a pápának világi hatalommal, anyagi függetlenséggel kell bírnia. így pl. 1812-ben és 1815-ben a nagyhatalmak, valláskülömbség nélkül, nem hangoztatták a non interventio elvét, sem nem hódoltak az u. n. befejezett tények logikájának, hanem karöltve, vállvetve, szövetkezve, visszaállították VII. Pius pápának világi uralmát nemcsak igazságszeretetből, hanem a nemzetközi békének feltétele gyanánt is. 1849-ben, midőn az előző évben ismét megtámadták a pápának világi birtokát, Ellenborough lord, junius 12-én, az anglikán főrendiházban igy beszélt: »Teljesen igaz, hogy Anglia nem volt katholikus állam, s igy nem érinté őt azon személyes érdek a pápa helyzetét illetőleg, mint mely a katholikus államokat fűzte volt ahhoz ; de nyolez millió római katholikus alattvalóval bírtunk, és ilyetén ép úgy érdekel minket, mint bármely más európai katholikus hatalmasságot a pápa függetlensége, hogy ő ne legyen másnak kegyeire vagy hatalmára szorulva, vagy hogy ne legyen az európai udvarok számításának lap- dája. Valóban ez ép oly közeli érdek volt reánknézve, mint akár Ausztria, akár Nápolyra. Az volt a kérdés, ... hogy nyerjen-e azon egyén, ki a római katholika vallásnak feje, függetlenséget ; s ezt a legfontosabb ügyek egyikének tartom.«
