A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
16 II. ÜLÉS A nemzetközi complicatio bizonyos mértékben máris előttünk áll. Kérdés, bogy ennek daczára helyeselhetjük-e a mi történt, vagy nem. Ha valaki olyan jámbor gondolkozása volna, hogy azt mondaná, hogy csak akkor szabad valamit tenni, ha feltétlenül simán megyés semmi ellenzésre nem talál, akkor örök tétlenségre volnánk kárhoztatva. Pedig a kormányzatnak cselekednie kell és én nagyrabecsülöm a külügyminister ur tettvágyát. Ke legyen olyan ember, a ki fél valamibe belenyúlni, csak azért, mert bonyodalom keletkezhetik. A nélkül a legegyszerűbb javaslatot sem lehet megtenni, mert az nem existai a világon, hogy mindenki egyformán legyren a kormánynyal megelégedve. Bizonyos complica- tiók, nehézségek tehát nem szolgálhatnak okul arra, hogy elitéljük magát a cselekvést. Szerintem a minister ur akkor vétett volna, ha elmulasztotta volna a cselekvésre a kedvező alkalmat. Bármi aggályaim legyenek azonban az esetleges complicatiók miatt, mégis, összevéve a helyzetnek minden körülményeit, a végeredmény az kell hogy legyen, hogy nemcsak belenyugszunk a tényékbe, hanem azt mondjuk, a mi a külügyi albizottság jelentésében foglaltatik, hogy helyesléssel is fogadjuk e lépés megtörténtét. Természetesen azzal a hozzáadással teszszük ezt, hogy most már összes erőinkkel helyt is állunk .érte. Különösen két dolog az, a miről e tekintetben szó lehet. Először azok a fenyegetések, a melyekkel kedves szomszédaink illetnek és a melyekkel szemben nemcsak a védelem álláspontjára kell helyezkednünk, hanem támadó módon is vissza kell utasitani az ilyen agressiv lépéseket. Azt hiszem, ebben minden magyar ember egyetért. Nagy béketürés kellett már eddig is. Nem akarok annyira menni, mint Szemere Miklós t. barátom, a ki nagyon is erélyesen követelte már a beavatkozást, de annyit a magam részéről is kijelentek, hogy ha ez az állapot igy tovább tart, akkor lehetetlen a mi közvéleményünket visszatartani egy energikus beavatkozástól. A másik kérdés a szandzsák visszacsatolásának kérdése. Az ifjú Törökország irányában ez a legnagyobb bizalom kifejezése, a mennyiben azt a missiót, a melyet magunk teljesítettünk, ezentúl Törökországra biznók. Meg vagyunk győződve, hogy Törökország e missiónak eleget is fog tenni. De azért nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a szandzsák megszállásának a török hadsereggel karöltve mi volt annak idején az oka. Az ok, a melyet a külügyi albizottság jelentése helyesen fejez ki, az volt, hogy az a bizonyos nagy szláv gyűrű bennünket ne övezhessen körül. Ezt a missiót a jövőben is szem előtt kell hogy tartsuk. Ebben a tekintetben azt hiszem, hogy mindnyájunk nézetét tolmácsolom, mikor azt mondom, hogy mi éber figyelemmel fogjuk kisérni, hogy ott mi fog történni és vájjon Törökország maga eléggé meg tudja-e védeni birodalmának ezt a részét, mert ha nem tudná teljesen megvédeni, akkor az a missió, melyet eddig teljesítettünk, megint ránk fog szakadni s ez elől nem fogunk kitérhetni. A felett lehet vitatkozni, helyes volt-e egyáltalában, hogy mi erre a lépésre rászántuk magunkat, de elfogadom a külügyminister ur e tekintetben elfogadott okait, csak épen a jövőre való tekintettel nagyon szem előtt kell tartanom azt a czélt, a melyet mi a szandzsák megszállásával akartunk mindig és a jövőben akarunk elérni. Ezt a czélt igen szépen fejezi ki az albizottság jelentése és ezt nekünk fenn kell tartani bárminő agressivitas történik is azon államok részéről, melyek ezen szabad kijárásnak, az egyetlen kapcsolatnak az áttörésével egyesülni akarnának és minket körülövezni egy olyan gyűrűvel, a melynek áttörése lehetetlenné válása volt eddig is politikánk czélja. Ezt nekünk feltétlenül szem előtt kell tartanunk. Nemcsak arról van szó, hogy mi platonice fejezzük ki bizalmunkat Törökország ujabh ereje iránt, hogy azt mondjuk, hogy Törökország maga is elég erős a szandzsákot megvédeni, hanem ha tettre kerül a dolog és azt látnok, hogy Törökország nem volna erre eléggé képes, akkor nekünk helyt kell ezért állnunk, és nem lehet megengedni, hogy ez a szabad ut a szláv államok között valamikor előlünk elzárassék. Csak ebből a feltevésből indulva ki, tartom a magam részéről helyesnek azt, a mit a t. külügyminister ur e tekintetben mondott, mert ebben bizonyos liberalismus rejlik. Kétségtelen, hogy ez nem jön ugyanazon tekintet alá, mint Bosznia annexiója. Azzal mindenki tisztában volt, hogy az előbb-utóbb végleges formát fog ölteni. Hogy a szandzsákkal mi fog történni, azzal nem volt mindenki tisztában, kivéve egyet, hogy meg kell maradnia Törökország kezében, hogy ott egyesülés, gyürüképzés ellenünk ne keletkezzék. Ez az a czél, melyet mindig szem előtt tartottunk. Ennélfogva azt az egész liberális akcziót, melyre nem voltunk kényszerítve, csak ezen gondolat mellett helyeselhetem, a mi magában foglalja nemcsak a bizalmat Törökország irányában, hogy az elég erős, hanem egyenesen segítség ebben a tekintetben. Mikor a semlegességről beszéltem Bulgária és Törökország egymás közti viszonyára nézve, nem riadok vissza attól, hogy a mi a szandzsákot illeti, eleve hangsúlyozom, hogy nem lehetünk semleges nézők, ha akár az egyik, akár a másik oldalról akarnák elvenni a területet és bizonyos összeköttetést megcsinálni ellenünk. Itt már saját érdekünkről van szó ; itt nemcsak arról van szó, hogy ne avatkozzunk bele két vagy három más fél háborújába, hanem itt legközvetlenebbül saját existenciánk kérdéséről van szó.
