A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
182 XIII. ULKS. láván bocsátkozni és ily költségeket nem kiván megállapítani. Tekintetbe veendőnek tartom azt is, hogy azokkal a kérdésekkel, a melyek ezen határozatokban érintve vannak, az országos bizottság már foglalkozott. Nevezetesen az első határozatnak első tételei, a melyek a hadsereg tisztjei és egyéb havi díjasai fizetésére vonatkoznak, már alapos megbeszélés tárgyát képezték a hadügyi albizottságban, a mely e kérdéssel szemben elfoglalt álláspontjának jelentésében kifejezést is adott. A legénység ellátására vonatkozólag pedig az országos bizottságok évek óta évröl-évre mindig fokozott összegeket állítottak a költségvetésbe, úgy hogy nem látszik indokoltnak, hogy most ezen tételnek nagyobb emelése elhatároztassék. Ezek tekintetbe vételével van szerencsém az albizottság nevében a következő határozati javaslatot elfogadásra ajánlani (olvassa): »A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok országos bizottsága által a hadsereg és haditengerészet ha vidij élvezetében álló egyéneinek és hasonló állású személyeinek illetmény- pótlékaira, továbbá a legénységi illetményeknek feljavítására vonatkozó rendki vüh hitelengedélyezése tárgyában 1908. évi február 25-én hozott határozataira a magyar szent korona országainak országgyűlése által kiküldött országos bizottság kimondja, hogy : bár tisztelettel méltányolja azon fontos indokokat, a melyek a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok országos bizottságát ezen határozatok meghozatalánál irányították, mégis tekintettel arra, hogy az 1908. évi hadügyi költségvetésbe illesztendő ezen uj kiadási tételekre vonatkozó javaslatot nem a közös hadügyminister készítette elő mind a két állam külön felelős ministeriumának befolyásával, továbbá tekintettel arra, hogy a magyar országos bizottság a hadügyminister által a két kormány hozzájárulásával előterjesztett költségvetést már letárgyalta s minden tételében elfogadta, a magyar országos bizottság nincs abban a helyzetben, hogy a közölt határozatok érdemleges tárgyalásába bocsátkozhassák.« Ajánlom ezt a javaslatot elfogadásra. Elnök : Kiván valaki a javaslathoz hozzászólni? Semsey László gr. jegyző : Sághy Gyula ! Ság h y Gyula : Tisztelt országos bizottság ! Annak vitatása nélkül, — a miben megengedem, hogy lehet nézeteltérés — hogy vájjon van-e a magyar országos bizottságnak a költségvetési tételek megállapítása tekintetében is kezdeményezési joga, vagy nincs, valamint az esetleg idevonatkoztatható praecedensek közelebbi vizsgálata nélkül részemről a katonatisztek fizetésének és a legénység zsoldjának emelésére vonatkozó osztrák nuntiummal szemben azt az álláspontot foglalom el, hogy nézetem szerint legalább a magyar országos bizottság ennek a mmtiumnak érdemleges tárgyalásába nem bocsátkozhatik bele, arra vonatkozólag érdemleges határozatot nem hozhat, vagy legalább nem volna helyes ilyent hoznia, hanem csakis egy formális határozatban állapodhatik meg, a melyben egyszerűen kimondaná, hogy a magyar törvényekben kifejezésre és megvalósításra jutott parlamentáris kormányzat alapelveinél s a kormánynak a költségvetés megállapítása tekintetében ezen alapuló költségvetés előterjesztési feladatából folyólag nem érzi magát illetékesnek és hivatottnak ezen, a hadügyi költség vetést miihókkal emelő, a parlamentáris alkotmányos kezdeményezést nélkülöző határozatnak érdemleges tárgyalásába bocsáj tkozni s ezért kénytelen azt tisztelettel félretenni és illetve érdemleges tárgyalás nélkül visszautasítani, mint a melyet a kifejtett okoknál fogva sem további üzenetváltásra, sem együttes szavazás utján való határozathozatalra alkalmasnak nem tart. Ebbéli nézetem támogatására megjegyezni kívánom még a következőket : Olyan államban, a melyben valóságos parlamentáris kormányrendszer létezik, a mint ezt nálunk az 1848-iki és 1867-ilá törvényhozás egészében és nagy átlagában véve az angol parlamenátris kormányzati rendszer mintájára megalkotta, a parlamentaris kormány felelősségénél fogva, felfogásom szerint még a parlamentek se teszik helyesen, ha a költségvetési, különösen nagyobbmérvü költségvetési emeléseket a felelős kormány előterjesztése vagy pláne annak hozzájárulása nélkül eszközölnek, mert ez igen közelről érinti a parlamentáris kormány parlamenti állásának, felelősségének kérdését és lényegét. Annál kevésbbé lehet hivatva ilyenre a parlament egyik bizottsága, a milyen a magyar országos bizottság, a mely az 1867. évi XII. törvényczikk értelmében absolute nem bir törvényhozói hatáskörrel, hatásköre nem terjed ki egyébre, mint a közös ministeriumok által a két kormány egyetértésével előterjesztett egyes költségvetési tételek megállapítására és a közös kormány működésének, nevezetesen Magyarországot érintő összes tevékenységének megfelelő ellenőrzésére és ennek keretében, a mennyiben ezek egyike vagy másika hatáskörüket túllépnék vagy működésük a magyar törvényeknek nem felelne meg teljesen, határozatok hozatalára, s ezek utján a közös ministereknek megfelelő irányban való utasítására. (Igaz! Úgy van!) Ennyire terjed és ezen keretekben mozoghat, nézetem szerint, a magyar országos bizottságnak kezdeményezési hatásköre. (Úgy van!) S ha épen kissé a praecedenseket is vizsgálni akarjuk, felfogásom szerint, nem találunk oly praecedenst a magyar országos bizottság eddigi eljárásában, a mely az általam kifejtett álláspontnak ellenmondana, azzal egyenes összeütközésben állana ; de ha még volna is ily praecedens, úgy közbevetóleg megjegyzem, hogy ily praecedens nem szolgálhatna irányadásul, mert az országgyűlés egyik bizottságában — a milyen a t. országos bizottság — előforduló, a törvényben megállapított hatáskörét túllépő praecedensek akármily
