A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XII. ÜLÉS. 177 ték ki a figyelmemet, hanem mondhatom, hogy ezen kérdésekben elfoglalt álláspontomért képes vagyok helyt is állani. (Helyeslés.) Említette ő a gyári ipart, említette ennek eddigi fejlődését és említette azon nehézségeket, a melyek abból következnek, hogy a pályázók nem fordulhatnak közvetlenül hozzám. Hát, t. országos bizottság, ez nem úgy van, mert nemcsak hogy fordulhatnak, hanem nagyon is bőven fordulnak hozzám. A bosnyák gyáriparral szemben én azonban kezdettől fogva azt az álláspontot foglaltam el, hogy igenis örvendetesnek tekintek minden ottan létrejövő gyáripari vállalatot; azonban semmikép sem tartom üdvösnek, hogy ott gyáripart mesterségesen létesítsünk, vagy pedig melegházban neveljünk. A gyáripar csak akkor jogosult, ha arra szolgál, hogy az ottani nyersterményeknek helyben való feldolgozásával az ottani munkának jutányosabb tért szerezhessen. Ha uj gyáriparra vállalkoznak, a kormányzat főszempontja mindig ez, és ez különben már a vállalkozóknak is kell, hogy nemsokára szempontja legyen, hogy meg tud-e természetszerűleg és a helyi segédforrásokból a gyár élni. Ezen szempontra az illető vállalkozó magában is annyival inkább rászorul, mert hiszen mi semminemű rendkívüli kedvezményt nem engedélyezünk. Ennek régen vége. Másképen lehetett kezdetben, a mikor arról volt szó, hogy bebizonyittassék, hogy Boszniában gyáripar egyáltalán létrejöhet és jutányosán fejlődhetik. A varesi viszonyokat említette itten fel és fejtegette a t. bizottsági tag ur. Én csak nagyon röviden akarom megadni ezt a felvilágosítást, a melyet ő kíván, t. i. a mi eddig ebben az irányban tett lépéseinkkel nem az volt a czélunk, hogy mi e varesi bányát, vagy ezt a varesi vállalatot természetében megváltoztassuk, hanem hogy a részvényeknek az államkormány birtokában lévő részét más kézre juttassuk. Ezen változástól egészen független e második kérdés, t. i. hogy ki vigye ezen bányának az üzemét. A varesi bánya kezdettől fogva részvénytársaság volt, de minthogy tényleg az országos kormánynak nagy érdeke volt, hogy ezen üzem egészségesen fejlődjék, a midőn átadta ezen üzemet az 1895-ben megalakult részvény- társaságnak, maga is részesedett ezen vállalatban, még pedig nem is készpénzben adott subventio alakjában, hanem egyszerűen azáltal, hogy az érczeknek kihasználását készpénzért eladta az illető vállalatnak és ezen eladási ösz- szeget azután a vállalatba ismét belefektette részvények alakjában, t. i. ezen jog megszerzésének árát részvényekben vette át. Azonkívül szerződést kötött a részvénytársaság, hogy e bányának üzemét tovább is az állami kormányzat kezelje. Ezt igy tette, mert csakis igy vélte a bánya fejlődését egészséges alapra helyezhetni. Ezen viszony állott fenn mostanáig. Végleges változás most sem állott be, mert mi történt egészben? Az történt, hogy a bosnyák kormány ezélszerünek tartja más czélra fordítani azon összeget, a melyet az ő részvénybirtoka képvisel. Meg is mondom őszintén, hogy mire : a szerajevói pályaudvar újjáépítésére. A szerajevói pályaudvar a mai forgalomnak teljességgel nem képes többé megfelelni. Egy vonalra épült és azóta három vasútvonal jön össze Szerajevóban és nemsokára, a mint méltóztatik tudni, esetleg még fontosabb összeköttetések is fogják ottan egyik góczpontjukat találni, úgy hogy a mostani pályaudvar az üzemmel többé nem tud megbirkózni. Erre a czélra három milliónál több koronára van szükségünk, a mely összeg nincs rendelkezésünkre. Gondolom, nem fogják szememre vetni, ha nem a monarchia két államához akarunk fordulni ezen összegért (Derültség.) és mi ezen pénzösszeg felett rendelkezhetünk, ha a varesi részvényeket eladjuk. Zboray Miklós : Majd visszaveszik ! Búr ián István b. közös pénzügyminister : A mint ezen terv megfogamzott, természetesen az első érdekünk az volt, hogy a részvények uj birtokosai semmi esetre se veszélyeztessék a varesi üzem fennállását és továbbfejlődését. A második szempontunk az volt, hogy mentül drágábban adjuk el ezeket a részvényeket. Eziránt, méltóztatnak elismerni, hogy mi nagyobb mennyiségű részvényeket a tőzsdére nem vethetünk, mert ez rögtön depretiálná őket, sem pedig nyilvános árlejtés tárgyává nem tehetjük. Megbízható pénzügyi körökhöz fordultunk tehát és kaptunk is tetemes számú ajánlatot. Ezen ajánlatokra természetesen csak bizonyos pontig lehetett várni és végre a legelőnyösebb ajánlatot tekintetbe vettük, de csak oly alakban, hogy előzetes szerződést kötöttünk, a mely csak a részvények átadási árát fixirozza az üzlet tényleges létrejötte esetére. Azonban az eddig meg nem történt, sőt az ez iránt való tárgyalásokat meg sem kezdettük, tehát e tekintetben teljesen szabad kezünk van. A mellett azonban bátor vagyok megjegyezni, hogy a speciális magyar érdekről itt sem feledkeztünk meg, mert az a pénzintézet, a melylyel elsősorban, mint a legjobb ajánlatot tevővel, érintkezésbe léptünk, kötelezettséget vállalt, hogy ez üzletben magyar vállalatot is részesít. A czukorgyárat illetőleg Zboray t. bizottsági tag ur kiérezte a felmerült nehézségek nyitját, t. i. a czukor surtaxenak ránk nézve kissé súlyos, talán akaratlanul kíméletlen elintézését. Méltóztatnak ismerni az uj kiegyezési törvények ez iránt való intézkedését. Ennek értelmében a két pénzügyministerium egy esztendőre megállapította a czukor surtaxemen- tes mennyiségek behozatalát a bosnyák kormány megkérdezése nélkül. Ha szótlanul fogadjuk e mennyiséget, ez egyértelmű lett volna az uzorai gyár tönkretételével, a mely nem lett volna 23 A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója 1908.
