A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XII. ÜLÉS. 175

köteles minden hivatalnok ismerni az ottani nyelvet és a mennyiben hivatalba lépésekor azt nem ismeri, köteles azt egy éven belül elsajátítani, máskülönben elbocsáttatik.

Yinkovics t. bizottsági tag ur áttér azután a mi politikai programmunkra, politikai tevékenységünkre és szemünkre vetette az absolu- tísmust. Szemünkre vetette, bogy mi ott a divide et impera elvével kormányozunk. En az absolu- tismus kifejezés jogosultságát elfogadom ugyan, de nem szemrehányásképen, mert méltóztassék tekintettel lenni arra, hogy mi Boszniában avval a hatalommal és azon hatalmi kormányzási alapon működünk, a melyet mi ott átvettünk. Mi Boszniában a teljes absolut állami központosított hatalmat vettük át. A feladatunk tehát csak az lehetett, hogy ezen hatalom teljes felhasználásával ott rendezett viszonyokat teremtsünk, oly viszonyokat, a melyek nekünk megengedték, hogy mi ezen szigorú és rideg absolu- tismusról letérjünk és átmehessünk egy modernebb kormányzási alapra.

Ezen eltérést és áttérést mi már megkezdtük olyan szerves intézményekkel, a melyekről a t. bizottságnak közigazgatási jelentésünkből ümugyis tudomása van, s a mint láttam Babies bizottsági tag ur felszólalásából, ő is tudomást vett már a szándékolt legközelebbi lépésről, arról, a mit tervbe vettünk és a melyet remélem már ezen esztendőben megvalósítunk, t. i. a járási képviseletek szervezéséről, a mit fontosnak tartok mint politikai iskolát, a mely egyrészt a városi és a községi organisatio felé helyezkedik, másrészt előképzése a jövőben megalkotandó tartományi képviseletnek. (Helyeslés.) Igaz, hogy Yinkovics bizottsági tag ur kifogásolta ezt a pyramisszerű felépítést és megfordítva, szerette volna látni a munkát, hogy t. i. felülről kezdjük az alkotmányosság teljes behozatalával és a tartományi képviselet szervezésével, de én azt gondolom, hogy ez az ut nem volna helyes, mert nem lehet ezeket a kérdéseket Boszniában chablon- szerüleg kezelni. (Helyeslés.) Nem akarok itt elcsépelt szólamokat felidézni, vagy azokkal vitatkozni, szólni népeknek érettségéről, illetőleg éretlenségéről, mert úgy tudom, hogy valami illetékes fórumot annak megítélésére, mikor érett meg egy nép az alkotmányosságra, még senki sem ismert el. Itt nem lehet theoretizálni, csak utalok azon nehézségekre, a melyek Boszniának mostani államjogi viszonyából és a három felekezet rivalitásából keletkeznek. Ezen nehézségek minket nem tartanak vissza attól, hogy minden irányban biztos, bár mérlegelt lépésekkel menjünk előre az ország kifejlesztésében, azonban igenis, körültekintésre és ^óvatosságra késztetnek bennünket. (Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy a bosnyák lakosságnak is megnyugtatására fog szolgálni, ha azt látja, hogy feltartóztathatlanul és folytonosan haladunk előre, a mi által ezen ország népe, remélem, át lesz hatva azon érzéstől, hogy nemcsak foglalkozunk érdekeivel, hanem mentül nagyobb tért engedünk arra, hogy érdekei elintézésében maga is részt vehessen. (Élénk helyeslés.)

Teljesen vissza kell utasítanom azt a vádat, mintha a mi kormányzati bölcseségünk Boszniában abból állana, hogy az egyik felekezetet kijátszuk a másik ellen. Ellenkezőleg, állandóan és következetesen ellenállok minden olyan tendentiának, a mely pedig bőven mutatkozik mindhárom felekezet kebeléből, hogy t. i. föléje akar kerülni a másik két felekezetnek. Nagyjában és egészében tudják Boszniában, hogy a mikor valamely felekezethez tartozó emberrel fogok szólni nem tisztán vallási ügyekről, hanem közdolgokról, akkor mindig oda kérem a más felekezetek képviselőit is.

Yinkovics bizottsági tag ur kifogásolta és mintegy rosszalandó czélzattal akarta megbélyegezni azt, hogy a bosnyák csapatokat olyan helyőrségekbe helyezik el, a hol semmi érintkezésük sem lehet honosaikkal vagy fajrokonaikkal. Ámbár nekem ezen helyőrségi elhelyezésre befolyásom nincs, azt hiszem, hogy ebben czél- zatot nem lehet constatálni. Igaz, hogy ezen helyőrségek eddig Bécsben, Budapesten és Gráczban voltak, de épen a had ügy minister urnák utóbbi intézkedése szerint a Bécsben elhelyezett bosnyák ezred, gondolom a tavasz folyamán Triesztbe megy át, a hol fajrokonaival bőven jut érintkezésbe.

Babies bizottsági tag ur kitért még két kérdésre, t. i. a dalmát legelőjogosultak kérdésére és a bosnyák sajtóviszonyokra. A mi a sajtóviszonyokat illeti, ezekről meg fogok emlékezni, a mikor Zboray t. bizottsági tag ur megjegyzéseire leszek bátor válaszolni. Itt csak a dalmát legeltetési jogokat akarom röviden érinteni, előrebocsátván, hogy a dalmát anyagi és köz- gazdasági érdekek képviselete talán nem is tartozik ide.

Epen az osztrák delegatióban a hivatott dalmát képviselők ezen kérdést nagyon is behatóan taglalták és nekem alkalmat szolgáltattak, hogy ezen a téren felvilágosításokat adjak. Azonban nem térek ki egy rövid válasz előtt itt sem, mert hiszen bosnyák és főleg herczegovinai érdekekről van szó. Ezen legeltetési szolgalmak, a melyeket mi a török uralomtól vettünk át, meglehetősen nebéz terhet rónak a kormány vállaira, a menynyiben az amugyis sovány és sivár berczegovinai karszt legelőkön, a hol a mi saját embereink is alig tudnak nyájaiknak elég eledelt biztosítani, ez a dalmát jogosítvány vajmi veszedelmes és vajmi súlyos. Azonban a mi kötelességünk van, azt pontosan teljesítjük egészen addig a határig, a mely a dolog természetéből folyik és a mely azonkívül egy 1884-ben a dalmát kormánynyal létrejött egyezményben el van ismerve, hogy t. i. a bosnyák kormány joga és kötelessége gondoskodni arról, hogy ezen legeltetési jognak alapja,