A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

X. ÜLÉS. Ill Ezt a panaszt osztja a hadügyminister ur is, mert jól tudja méltányolni annak az értékét, ha az ezredeknél a legénységgel magát érzésben és nyelvben teljesen megértő tisztek vannak, de 1901-ben lett csak megállapítva az uj nevelési rendszer, tehát lehetetlen, hogy 1908. előtt az ezen rendszer alapján kiképzett hadapródok lép­jenek a hadseregbe, s ezek csak 1911-ben, három '. .etnek tisztek. Nem lehet tehát előbb észrevehető hatása a tett intézkedéseknek. Tomisics bizottsági tag ur felszólalására elismeri a hadügyminister ur, hogy a hadsereg mindenkor kitűnő tiszteket kapott Horvátországból és igen sajnálja azok megfogyatkozását. Az okokat azon­ban ne a katonai iskolákban keressük, hanem talán a polgári iskolák merev autonómiájában, minek folytán a tanulók használhatósága mind­inkább szükebb körre szorul és mindenesetre a Határőrvidék megszüntetésében, a mi szükséges lehetett politikai, de mindenesetre sajnálatos katonai szempontból. Mellesleg megjegyzem, hogy az egész gyalogság és vadászok horvát nyelvű állománya 6'75%. Kellett 1906-ban 57 tiszt pót­lásra, kijött az iskolából 68 hadapród. Van most az akadémiák első évfolyamában 7 horvát, tehát az évi horvátszükséglet 12% a magasabb kikép­zésnél. A mi a kívánt uj horvát alreáliskolát illeti, erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy arra jelenleg szükség nincsen, sőt nem is volna jó ilyet felállítani, mert a kiképzés folytatására nem volna azután hozzá csatlakozó főreáliskola, és igy a főreáliskolában helyet nem találó ifjakat megint csak a hadapród-iskolába kellene beleszoritani. Azt igenis ígérhetem, hogy ha valamikor szüksé­gesnek fog mutatkozni egy uj alreáliskola létesí­tése, az akkori viszonyok szerint alaposan fogjuk mérlegelni, melyik ország melyik vidékén mutat­kozik erre szükség, s akkor ehhez képest fog a kérdés — természetesen a t. országos bizottság hozzájárulásával — megoldatni. A csapattisztek pótlására elég a két hadapród-iskola Horvát­országban, de még Liebenauban is tanulnak hor­vátul. A strassi alreáliskolában 200 ifjú részesül horvát nyelvű oktatásban ; volna azonkívül elég hely a két akadémiában is, ha jelentkeznének érettségizett ifjak. Thaly bizottsági tag ur a katonaorvosok kérdését hozta szóba, a mely két irányban lesz megoldandó : először a katonai tekintély emelését illetőleg, s ez az oldala a kérdésnek jelenleg meg­vizsgálás és megfontolás alatt áll. A katonaorvosok helyzetét szemben a tisztek­kel abból a szempontból is kell bírálni, hogy utób­biak a hadiczikkelyekre felesketve lévén, minden körülmények között a golyózápor elé kell államok, mig a katonaorvosi tisztikar nincs azokra feles­ketve és bár készséggel elismertetik, hogy hivatá­suk őket gyakran szintén a golyózápor elé álhtja, de ezen körülmény mindazonáltal mégis más el­bírálás alá esik. (Úgy van!) A másik oldala a kérdésnek az anyagi kérdés, a mely iránt a hadügyminister ur már legközelebb megkísérli a javítást, remélhetőleg sikerrel. Már a jövő költségvetésben gondoskodni szándékozik, hogy ezen visszás állapotok, melyek itt fenforog- nak, fokozatosan vagy talán egyszerre megszün- tettessenek. A katonai orvosok megfogyatkozásá­nak okát különben ne méltóztassék csakis a katonai intézményben keresni. Fogynak az orvosok a pol­gári életben is. Hamarjában csak az osztrák egye­temekről tudom, hogy ottan az orvostanhallgatók száma az utóbbi kilencz év alatt negyven százalék­kal apadt ; kilencz évvel ezelőtt 5000-nél több orvostanhallgató volt, most csak 2400. (Felkiál­tások : Nálunk is igy van !) A mellett a polgári életben is mind erősebben követelik a törvények az orvosok alkalmazását társulatoknál, egyesüle­teknél, intézeteknél és a közigazgatásban. Ezek legszívesebben a katonaságtól hívnak el orvosokat és számos kérvény érkezik a hadügyministerhez orvosok átengedése miatt, a mely kéréseknek ő természetesen nem bir eleget tenni. A mi a fiatal orvosok vezénylésének az egyetemekre való el­osztását illeti, figyelemmel kisérjük a kérdést és remélem, hogy a jövő évtől fogva — a mennyiben az illetők nyelvtudása megengedi — segíthetni fogunk a mai állapotokon. Babies bizottsági tag ur kérdi, miért hívjuk a horvátországi ezredeket császári és királyi magyar ezredeknek. Erre csak azt válaszolhatom, hogy azok a katonai névkönyvben zárjelben hor- vátoknak vagy szlavónoknak is vannak elnevezve. A hadügyminister ur köteles ez elnevezést meg­tartani, egyszerűen azért, mert az 1868 : III. t.-czikk 1. §-a azt mondja, hogy Magyar- és Horvát­ország csak egy államközösséget képez és a 10. §. határozottan csak egy állampolgárságot ismer el. ( Élénk helyeslés.) Ennélfogva a megnevezett ezre- dekben csak magyar állampolgár szolgálhat, horvát illetőséggel. (Élénk helyeslés.) Ha őket másként jelölnénk meg, a törvény ellen vétenénk. (Élénk helyeslés.) Szivák bizottsági tag ur felhozta a rabsegé­lyezés ügyét. Erre nézve megjegyzem, hogy a katonaságnál ezt másképen kell elbírálni, mint a polgári életben. A katonarab a fogságból ismét katonai szolgálatához tér vissza, senki sem veti ott szemére elszenvedett büntetését és annak idején úgy, mint bajtársai, ő is kilép a polgári életbe. Hogy itt azután lehet-e oly distingválást tenni, hogy a ki büntetve volt, az külön jutalmat is kapjon, az már bajos. (Derültség.) Másképen áll a dolog a tovább szolgáló altisztekkel és tisztekkel, a kik közvetlenül a polgári életbe lépnek ki, büntetésük elszenvedése után. Ezek segélyre szorulnak. Hálá­sán fogadta a hadügyminister ur, hogy e kérdésben mindkét állam rabsegélyző-egyletei hozzá for­dultak és az ügy mindenesetre megoldást fog nyerni, mihelyt a" két egylet egymással megegye­zett, mily módon egyesülhet egységes tevékeny­ségre a hadsereg rabjaira nézve. Valószínűleg bizo­nyos átalányért fogja részesíteni a rabokat ugyan­

Next

/
Oldalképek
Tartalom