A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

178 XXII. ULES. 2. a Boszniában, Herczegovinában és a Lim területen levő parancsnokságok, csapatok és intézetek 1907. évi rendkívüli liadseregi szük­ségletének fedezése; 3. a hadsereg 1907. évi rendkívüli hitele; 4. a haditengerészet 1907. évi rendkívüli hitele ; 5. az 1906. évi póthitelek; 6. a külügyministerium 1905. évi rendkívüli szükségletéhez engedélyezett egy póthitel fel­használási és elszámolási határidejének az 1906. évi kezelési időszak végéig való kiterjesztése ; 7. a hadsereg 1901 —1905. évi rendkívüli szükségletében engedélyezett néhány hitel, to­vábbá a hadsereg 1904. és 1905. évi egyszerű rendkívüli szükségletében engedélyezett hitelek felhasználási és elszámolási határidejének az 1907. évi kezelési időszak végéig való kiter­jesztése ; 8. a haditengerészet 1904. évi rendkívüli szükségletében engedélyezett egy, továbbá a haditengerészet 1904. évi egyszeri rendkívüli szükségletében engedélyezett két hitel felhaszná­lási és elszámolási határidejének az 1906. évi kezelési időszak végéig való kiterjesztése ; 9. a haditengerészet 1905. évi egyszeri rendkívüli szükségletében engedélyezett néhány hitel felhasználási és elszámolási határidejének az 1906., illetve 1907. évi kezelési időszak végéig való kiterjesztése; 10. a haditengerészet 1904—1905., illetve 1906. évi egyszeri rendkívüli szükségletében engedélyezett egy-egy hitel rendeltetésének meg­változtatása ; 11. az osztrák-magyar monarchia közös kiadásainak és bevételeinek 1904. évi zár­számadása tárgyában hozott határozatokat. Miután ezen határozatokat a hetes albizott­ság a magyar országos bizottság : ugyanilyen határozataival megegyezőknek találta, ennélfogva javasolja, hogy ezen határozatok legfelsőbb jóvá­hagyás végett felterjesztessenek. Egyúttal ajánlja az albizottság a követ­kező határozati javaslat elfogadását (olvassa): »Az országos bizottság felhívja elnökét, hogy az országos bizottság működésének eredményéről szóló bizottsági jelentésként az országos bizott­ság üléseiről felvett jegyzőkönyveket, naplókat és albizottsági jelentéseket a főrendiház ház­szabályainak függeléke 4. §. c) pontja és a képviselőház házszabályai 315. §.-ának c) pontja értelmében mindkét ház elnökével közölje.« (Helyeslés.) Ezen határozat természetesen nem érinti az 1867: XII. t.-cz. 43. § ónak azon rendel­kezését, a mely szerint az országos bizottság határozatai a legfelsőbb jóváhagyás után mind­két állam kormánya utján, mindkét állam törvényhozása elé terjesztendők. Ez a határo­zati javaslat, melyet elfogadásra ajánlani bátor \agjok, tulajdonképen arra szolgál, hogy az országos bizottság saját tárgyalásainak anyaga, a naplók, a jegyzőkönyvek, az albizottsági jelen­tések a képviselőház és a főrendiház előtt feküdjenek abban az időben, mikor a közös­ügyek költségei ott határozat tárgyává tétetnek. Mindkét javaslatot elfogadásra ajánlom. Elnök: Kérdem, kiván-e valaki szólni elő­ször az albizottság jelentéséhez ? (Nem !) Ha nem méltóztatnak szólni, akkor a jelentést tudomásul veszszük, s a két országos bizottság által hozott határozatok megegyezését megállapí­tottnak jelentem ki. Ennélfogva a hozott határo­zatok szokott módon legfelsőbb jóváhagyás alá fognak terjesztetni és erről a birodalmi tanács bizottsága értesittetik. Most pedig méltóztassék felolvasni a határozati javaslatot. (Felkiáltások : Felolvasottnak tekint­jük!) Ha felolvasottnak méltóztatnak tekinteni, felteszem a kérdést, méltóztatik-e a határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor a határozati javaslatot elfoga­dottnak mondom ki. T. bizottság ! Ezzel befejeztük volna tevé­kenységünket, melyre, ugvhiszem, megelégedéssel tekinthetünk vissza. A bizottság és az albizott­ságok lelkiismeretesen vizsgálták át a közös ministerek előterjesztéseit, alaposan fontolták meg határozataikat és minden módon iparkod­tak eleget tenni hazafias kötelességüknek. Kü­lönben nem érzem magamat hivatva dicsérni a bizottság eljárását; magasabb, hivatottabb biró fóruma elé tartozik ez ; az ország, a közvéle­mény fog a felett ítélni, hogy eleget tettünk-e kötelességünknek. Legyen szabad azonban hála­telt szívvel megköszönni t. tagtársaimnak irán­tam tanúsított bizalmát, elnézését és jóakaratát, (Élénk éljenzés.) különösen pedig azt a valóban baráti támogatást, a melyben folyvást részesí­teni voltak szívesek. (Felkiáltások : Éljen az elnök !) Befejezésképen a közös minister urakhoz is legyen szabad szólanom, a kiknek loyalis fel­lépése (Igaz !) és szaktudománya oly nagy mér­tékben nyerték meg a bizalmunkat. E bizal­munk, remélem, kölcsönös lesz és kölcsönös fog maradni. Közös kiilügyérünk és közös hadügy- ministerünk először fordultak meg e minőség­ben fővárosunkban; alkalmuk volt érintkezni politikusainkkal, megismerkedni közéletünkkel. Nem kétlem, elfogulatlanul ítélik meg nemzeti politikánkat, nemzeti törekvésünket (Elénk éljenzés.) és meggyőződtek arról, hogy ezen nemzeti politikánk régi, nagyon régi, egykorú magával a nemzettel. (Úgy van!) Szent hagyományként vettük ezt át őseink­től és legszentebb kötelességnek tartjuk ezt csor- bittatlanul, változatlanul örökíteni át utódainkra. (Elénk éljenzés. J Mindezen törekvéseink az ország határain túl, fájdalom, hamisan magyaráztatnak ; (Úgy van !) torzképekben szeretik feltüntetni, de egyet, egy tényt mindenkinek el kell ismernie,

Next

/
Oldalképek
Tartalom