A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
126 XVIII. ÜLÉS. mával a tengerészet vezetősége nyilatkozott a pótépitmények szükséges voltáról. Ezen nyilatkozata bele' is került az albizottsági jelentésbe, a mint azt a t. előadó ur citálni méltóz- tatott. Ennek folytán, azt hiszem, nem lehet a tengerészet vezetőségét azon szemrehányással illetni, hogy ezeket a szükségleteket csak úgy meglepetésszerűen, suttyomban hozta volna a t. országos bizottság elé ; ellenkezőleg, már évek óta minden alkalommal hangsúlyozta azt, hogy ilyen pótépitkezésekre szükség lesz. Hoitsy bizottsági tag ur azt a megjegyzést is tette némi sarcasmussal, hogy itt az van a jelentésben, hogy »némi összeget«. Itt az van, hogy a tengerészet vezetősége »már a jövő esztendei költségvetésben« kénytelen lesz ezen czélra némi összegek megszavazását kérni. A több, mint 121 millióhoz képest a 10 millió, valóban némi összeg, ezt el méltóztatik talán ismerni; hogy 120 milliót nem lehet némi összegnek tekinteni, ez iránt, azt hiszem, nem lehet kétség. Itt tehát csak a flotta jelenlegi állományának fentartásáról van szó, nem pedig arról, hogy az növeltessék a jelen kereten túl. Utóvégre, ha elismerjük, hogy egy flottának létezése szükséges, akkor el kell ismerni azt is, hogy ezt a flottát olyan állapotban kell fentartani, hogy képes legyen feladatának megfelelni. A legutolsó tengeri háború tapasztalatai szerint az összes szakkörökben egyöntetű az a meggyőződés, hogy a csatahajóknak és többi nagy hajóknak pótlásáról körülbelül 20 esztendő múlva kell gondoskodni, a torpedónaszádokról és torpedójármüvekről még korábban, ezek elavulnak 15 esztendő múlva. Ezek a hajók, a melyek pótlásáról most szó van, a Tegethoff, Rudolf, Stefánia és Zara, elérték és túlhaladták már azt az életkort, melyet a hadihajók hasznavebetősége szempontjából mint legvégsőbb határt lehet tekinteni. Méltóztassanak tekintetbe venni azt is, h°gy egy bajó építése legkevesebb 3 — 4 esztendeig eltart s igy ezek a hajók, melyek építésé- i<»1 most szó van, csak 3—4 esztendő múlva fognak rendelkezésünkre állani. De a legénységet is meg kell ismertetni ezen hajók szervezetével és bonyolult berendezésével és csak akkor lehet azokat használni, ha az összes tényezők, a melyek ezen hajók vezetésére hivatva vannak, berendezésüket ismerik és bánni tudnak velők. !'• onagos bizottság! Egy flottának minőig oly állapotban kell lennie, hogy bármely perczben készen legyen arra, hogy síkra szálí- basson azon feladatok megfejtésére, a melyek eleje ki vannak tűzve, mert ha abban a percz- oen akarnánk gondoskodni a flottának meg- ^ r-áról, mikor a szükség percze bekö- ' étkezett, az elhibázott és elkésett dolog lenne. A flotta pótlásának kérdését nem lehet tehát a külpolitikai viszonyok hullámzásaitól függővé tenni. A mi Zichy Miklós bizottsági tag ur azon megjegyzését illeti, hogy ezek a hajók nagyobbak és drágábbak, mint azok, a melyeknek pótlására szolgálnak, ez igen természetes, és a dolog természetében fekszik. Méltóztassék átnézni a tengerészet által előterjesztett évi jelentést, ott az első fejezetben méltóztatik látni felsorolva azon hajóépitkezéseket, melyek a külföldön történnek, cs méltóztatnak látni, hogy más államok 16—18—20 ezer tonnás hajókat építenek. A mi haditengerészetünk, melynek sem oly nagy czéljai nincsenek mint Angliának és Franczia- országnak és azonkívül működési köre is szükebb korlátok közé van szorítva, ezen szerényebb czé- lok következtében természetesen némileg szerényebb hajókkal érheti be, és azért hoz javaslatba 14500 tonnás hajókat. És hogyha az összes tengeri hatalmakat nem is követjük a hajók nagyságában, de azért az összes tengerészeteknél mutatkozó azon irányt, mely a nagy hajóktól elkezdve a legkisebb naszádokig mindenütt a jármüvek megnagyobbitásában mutatkozik, azok építésétől egészen elzárkóznunk nem lehet. Mert, hogy egy drasticus hasonlattal éljek, úgy a mint ijjal és kopjával nem lehet megküzdeni a Man- licher-fegyverekkel, ép úgy nem lehet síkra szállni elavult szerkezetű, gyenge fegyverzetű, gyenge vértezetü és gyenge gépii hajókkal az óriási és a kor színvonalán álló leviathanok ellen. Ezekben, azt hiszem, a legfőbb kérdésekre megadtam a választ, most még csak néhány részletkérdésre akarok kiterjeszkedni. Legyen szabad Hoitsy Pál bizottsági tag urnák azon megjegyzésére, a 34 milliót illetőleg, a mely a torpedó-naszádokra a tengerészeti költségvetés 16. számú előterjesztésében külön van feltüntetve, felemlítenem, hogy ezen összeg benfoglal- tatik a 120 millió koronában. A mi azon megjegyzést illeti, hogy a hajó- épitések miért vannak a rendes kiadásokba felvéve, kijelentem, hogy a budgetjog szempontjából talán teljesen mindegy, hogy a rendes vagy rendkívüli kiadásokban vannak ezek felsorolva. A hajótestek eddigelé a rendes és a rendkívüli költségvetés C) alczime alatt, az ágyufölszere- lések pedig a 7. czim alatt voltak felsorolva. Azokat tehát igy három helyről kellett összekeresni és csak Holló Lajos t. bizottsági tag ur kívánságának tettünk eleget e tekintetben, hogy a költségvetést annyira reformáltuk, hogy az összes hajóépitések egy tételben vétettek föl, a mi az áttekintést elősegíti. Hogy ezen czim a rendes szükségletekben van felvéve, az azzal indokolható, hogy itt nem a flotta megnagyobbi- tásáról van szó. hanem csak az elavult egységek pótlásáról. Azon megjegyzést is tette a t. bizottsági tag ur, illetve azon szemrehányással illette a
