A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XVIII. ÜLÉS. 113 ter ur — kimutatásaiból látjuk — törekszik a magyar növendékek létszámát szaporítani. Hiszen a magyar honosoknál a jelentkezetteknek sok­kal nagyobb arányszámát veszik fel, mint az osztrák honosoknál. Ebből tehát látjuk a had- ügyminister helyes törekvését ; de az nem áll a hadügyminister hatalmában, hogy a növen­dékek 42 százalékát magyar honosokból állítsa össze. Ezt csak úgy lehetne megtenni, ha az osztrák honosok bizonyos százalékát csakis azért utasítanák vissza, hogy meglegyen ez az arány. A határozati javaslatnak ez a rendelkezése tehát keresztülvihetetlennek látszik. Az alapítványi helyek betöltése már a de­legatio nyári ülésezése alkalmával is részletes megbeszélés tárgya volt. Vannak közös kincstári alapítványi helyek, a melyek a quota arányá­ban, 34 százalékos arányban töltetnek be magyar fiukkal; ezen felül a 42 százalékos arányig, vagyis az ujonczjutalék arányáig a magyar alapítványi helyek vétetnek igénybe. A hadügyminister tehát úgy is keresi a quota minket illető részének a növendékekben is biztosítását, hogy a felvételi vizsgára csak a magyar nyelvet biró honosok legyenek bocsát­hatók, ez egyelőre nem teljesíthető, mert vannak olyan magyar honosok, nevezetesen katonatisztek gyermekei, a kik középiskolai tanulmányaikat osztrák középiskolában kezdik meg és — magyar honosok lévén — magyarországi hadapródiskolá­ban vagy katonai alre ál iskolában kívánják foly­tatni. Ezeket tehát ettől miért zárjuk el ? (Fel­kiáltások: Magyar tisztikar kell!) Kérem, el­értük már azt, hogy a hadapródiskolákban és a katonai reáliskolákban bizonyos tantárgyak ma­gyar nyelven taníttassanak. Ezzel a magyar nyelvű tanítással kívánjuk elérni azt, hogy azok a növendékek, a kik bejöttek abba a katonai iskolába a magyar nyelv tudása nélkül, tanul­ják meg a magyar nyelvet; de kizárni őket csakis azért, mert, mint katonatisztek gyer­mekei, kénytelenek voltak a polgári középisko­lának alsóbb osztályait ausztriai iskolában vé­gezni, ez épen azt jelentené, hogy lehetetlenné teszszük rájok nézve a magyar nyelv megtanu­lását. Az a szám, a melyről itt szó van, amúgy is nagyon csekély. Lovászy Márton : A magyar honosoknak még a fele sem tud magyarul ! Okolicsányi László előadó: A nagyobb szá­zalék az, a mely tud magyarul. A legtöbb nö­vendék magyarországi alreáliskolából vagy al- gymnasiumból került a hadapródiskolába vagy reáliskolába, tehát annak a magyarországi közép­iskolában már kellett magyarul tudnia és csak igen csekély szám lehet az, a mely a magyar nyelv tudása nélkül jut oda. Mindezeknél fogva ajánlom a t. országos bizottságnak, hogy ezt a határozati javaslatot mellőzni méltóztassék. Elnök: Kíván még valaki szólni? Az 190C). évi budapesti delegatio naplója. Zboray Miklós jegyző: Zichy Miklós gróf! Zichy Miklós gróf: T. országos bizottság! Nem az imént felolvasott határozati javaslathoz, hanem a czimhez kívánok szólni. A mint már a hadügyi albizottságban sze­rencsés voltam kifejteni, nem fogadhatom el ezt a tételt, nem legalább is abban az összeállitás- ban és összetételben, a melyben itt a költség- vetés feltünteti. Ne méltóztassanak engem félre­érteni. Nem azért nem akarom elfogadni a tételt, mert e czélra egyáltalában költségeket meg­szavazni hajlandó nem vagyok, hanem azért, mert nem tartom magamat feljogosítva ezen a helyen és ilyen czimen költségeket megszavazni. Én a költségeket ott szavazom meg, a hol azok megszavazására magam feljogosítva érzem : t. i. az országgyűlésen. T. országos bizottság ! A véderőtörvény azt mondja, hogy 17-ik életévének betöltése előtt sen­kit sem, még a felvételre önként jelentkezőt sem lehet besorozni. Az alreáliskolák növendékei nem katonák, tehát az ezek neveltetésére fordított költségeket nem lehet közösügynek tekinteni ; még kevésbbé lehet közösügynek tekinteni a wittenbergi katonai árvaház növendékeinek neveltetése körül fen- forgó költségeket, legkevésbbé pedig a wieni és a soproni leánynevelő intézetek növendékeinek neveltetése körül felmerülő kiadásokat. Ezek nem képezhetnek közösügyet. Az 1867 : XII. t.-cz. 37. §-a a delega- tiókról intézkedvén, igy szól (olvassa): »E bi­zottságok hatásköréhez csak azon tárgyak tartoz­hatnak, melyek a jelen határozatban mint közösek határozottan e bizottságokhoz vannak utasítva ; ezeken túl a bizottságok intézkedé­seikben nem terjeszkedhetnek.« T. országos bizottság ! Ebben a tételben voltakepen közös és nem közös költségek vannak commassálva, tehát addig, a mig ezeket a költsé­geket szét nem választják, nem vagyok hajlandó és nem érzem magamat feljogosítva, hogy az ezekre vonatkozó költségeket megszavazzam. Elnök: Kíván még valaki szólni? Zboray Miklós jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. országos bizottság! Az, a mi Kmety t. bizottsági tagtárs ur indítványá­ban van, körülbelül vág azzal a felfogással, a melynek én délelőtti felszólalásomban kifejezést adtam. Most csupán az előadó urnák néhány állítását, melyek szerintem tévesek, kell kiigazí­tanom. Itt ugyanis nem arról van szó, t. országos bizottság, mintha mi némely kivételt nem akar­nánk statuálni azzal, hogy azt mondjuk : enged­tessék meg, ha véletlenségből előfordult, hogy külföldön vagy Ausztriában volt katonatisztnek gyermeke jelentkezik, a ki magyarul nem tud, hogy az felvétessék. Mert ha igy járunk el, nem jutunk előbbre. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom