A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
marnasaammmmimm HH M 106 XVI11 elvet tartja, hogy annak, a ki kora szerint a nyugdíjazásra igényt tarthatna, azonban még munkabíró, nyugdijazását csak a kor alapján nem kívánja, mert nem kívánja az államkincstárt ilyen teljesen felesleges meddő nyugdíjazásokkal megterhelni. Ezzel szemben épen ellenkező principium az, a melyet a hadügyi kormányzatnál tapasztalunk és fájdalommal látjuk, hogy ezen irnpro- ductiv költséggel a hadügyi budget évről-évre nagyobb összeggel van megterhelve. Én nem vonom kétségbe, hogy lehetnek a közönség előtt nem ismert okok, a melyeknél fogva egyes szolgálati ágakban egyes egyének nyugdíjazása jobban kívántatik, mint más szolgálati ágban, de méltóztassanak tekintettel lenni arra is, hogy azok, a kik még szolgálatot lennének képesek teljesíteni a hadseregben, talán áthelyeztessenek más szolgálati térre. Hisz mindinkább szaporodik azon teendők száma, a hol nem egyenesen a hadiképzettség, az arravalóság szükséges. De a kincstárt meg kellene kímélnünk a korai nvugdijazások nagy terhétől. Régebben, tudjuk, hogy egy felsőbb parancsnok személye elég volt, hogy az alantasabb állásban levő közegeket azonnal nyugdíjba kergesse. A hadügyi kormány szinte sportszerüleg űzte azt, hogy a kinek szolgálata egy bizonyos pontban nem felelt meg, annak nyugdijazását nagyon könnyen eszközölte. Hát, kérem a hadügyminiszter urat, tekintsen az adózó polgárok súlyos terheire ! Hiszen a hadügyi kiadások oly nagy mértékben szaporodnak, hogy minden fillért jó be kell osztani és a maga igazi czéljára fordítani és azért az ily korai és időelótti nyugdíjazásokat feltétlenül kerülni kell. A másik, a mit szóba akarok hozni, a magyar tiszti állomány és a magyar tisztkép- zókbe való felvétel kérdése. Az igen t. vezérkari ezredes ur szives volt azon felhívást intézni válaszában hozzánk, hogy a magyar társadalom nagyobb mértékben foglalja el helyét a tisztikarban s igy a fennálló aránytalanság helyre- pótoltassék. Mi e felhíváshoz teljes mértékben csatlakoztunk minden helyen, az országgyűlésen és itt is, mert mi is azt valljuk, hogy csakugyan a magyar társadalomnak és pedig kivétel nélkül birtokos vagy polgári osztálynak, egyaránt ezen szolgálati ágat, a tiszti rangot oly méltónak kell tekintenie, a melyre szívesen adja az ő gyermekeit. Ehhez hozzájárulok. De a helyzet rendkívül nehéz, t. országos bizottság. A tiszti állomány e kimutatások szerint a következő: az összes tisztek száma 17.470, ebből magyar tiszt 2030. magyarul valamennyire tudó még 870. E szerint 17.0(J0 közül csak 2700 a magyar születésű tiszt : oly csekély létszám, a melylyel meg az átmeneti időnek is ahg lehetséges megfelelni. És, t. országos bizottság, ebből a 27<X) magyar tisztből is osztrák csapattestek- nel szolgál 447, osztrák parancsnokságoknál ÜLÉS 315, tehát körülbelül még ennek is a harmada át van vezényelve Ausztriába. Viszont magyar csapatoknál szolgál osztrák honosságú tiszt 2733, magyar parancsnokságoknál 198, vagyis rendkívül magas számmal szolgálnak osztrák honosságú tisztek Magyarországon. Ebből mi következik? S ez a conclusio, melyre rá akarok jönni. Következik az, hogy mikor folyamodnak azután a kincstári helyekre az egyes katonai intézeteknél a növendékek, természetesen ki vétetik első helyen figyelembe? Katonatisztek gyermekei. Ezekre tekintettel is kell lenni. De minthogy magyar csapatoknál osztrák honos tisztek ily nagy percentben szolgálnak, ennek következtében a növendékek folyton ezen osztrák tisztek fiai közül vétetnek. Méltóztassék még egy rövid számadatot figyelembe venni : az 1906—1907. tanévben kincstári helyre felvétetett 73'8% katonatiszt-gyermek. Már most, ha több mint 73 percent töltetik be katonatiszt-gyermekekkel, a katonatisztek pedig oly nagy percentben nem magyar honosok : eo ipso nem érhetjük el azt az eredményt, hogy ezen fix helyekre magyar honosok vétessenek fel. így áll be az az állapot, hogy 349 kincstári helyből magyar honosnak csak 102 jutott és ebből is bizonyára a tiszti létszámnak nagy percentje leszámi- tandó. A mai helyzet, a mai állapot a katonai iskolákban, pedig itt már az újabb átváltozott viszonyok érvényesülnek, hogyan fest? Csak a magyar- országi intézetekről beszélek. Kőszegen van 190 növendék, ebből magyar 120. Kismartonban van növendék 209, magyar anyanyelvű 104. Tehát még Magyarország saját területén lévő hadapród- és katona-iskoláinkban sem tudjuk elérni azt, hogy 90—95% magyar legyen ; mert természetesen a Horvátország részére felállított iskola külön számit, azt nem is veszem bele a magyar contingensbe, s csak a kizárólag Magyarország részére lefoglalt helyekről szólok. Most már mennyivel rosszabb a percen- tuatio az akadémiákon. A Theresianumban 408 növendék közül magyar anyanyelvű 59, tehát jóformán tizedrésze, holott 42'58% arányban kellene megoszolnia. A műszaki akadémiák 472 növendéke közül 53 a magyar anyanyelvű. Ugyancsak a hadapródiskoláknál. Csak a magyarországi hadapródiskolákról szólok. Nem is említem a bécsit, prágait, a hol magyar nyelvűek nincsenek, hiába is kívánnám, hogy legyenek, csak a Magyarországon levőkről szólok. Jobb viszonyok vannak Budapesten, a hol 253 közül mégis 176 a magyar anyanyelvű. Pozsonyban alábbszáll : 124 közül 74 a magyar anyanyelvű, Temesvárott 137 közül 50. Okolicsányi László előadó : Mert románok, szerbek. (Mozgás.) Holló Lajos: Kassán van 150 közül 87 magyar anyanyelvű, Nagyszebenben 140 közül 42, úgy hogy 3.372-ból csak 499 az, a ki ma-
