A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

102 XVIII. UI.ES. Hegedűs Sándor: Ratificatio után? Szterényi József államtitkár: A ratificatio alkalmával, a mire azonban a hadügyminister ur azzal felelt, ez tűnik ki az iratokból: le van zárva az egész tárgyalás. Miután a hadügyminister ur képviselője utján most bejelentette a t. országos bizottság­nak, a hadügyminister ur deczember 15-iki kelettel — nem 16-ikán, a mint mondatott — 8211. elnöki szám alatt átiratot intézett az osztrák kereskedelmi minister úrhoz, provo- cáltatva az osztrák kereskedelmi minister ur­nák deczember 8-ikán kelt átiratával . . . Thorozkai Miklós gróf: Az osztrák minis- ternek ? Szlerényi József államtitkár : Az osztrák ministernek ! Tehát az osztrák kereskedelmi minister ur már akkor kívánta az interpreta- tiót, mikor a vita a felfogás tekintetében a két delegatio közt már egészen kifejlődött. Ezen átiratra a hadügyminister ur e hó lö-ikén válaszolt az osztrák minister urnák s közölte válaszát a megkereső átirat másolatával együtt a magyar kereskedelmi minister úrral is tudo­másulvétel végett. Minthogy ez az átirat nem fedi a magyar kereskedelmi minister felfogását, sem pedig azon megállapodásokat, melyeket a két kormány a hadügyminister úrral kötött, a kereskedelmi minister ur másnap, decz. 17-iki dátummal átiratot intézett a hadügyminister úrhoz, tehát a rendelkezésére álló legrövidebb idő alatt. Az átirat szószerinti szövege a következő: »Köszönettel vettem Nagyméltóságod f. évi deczember hó 15-dikén 8211. elnöki szám alatt kelt nagybecsű átiratát, melylyel megküldeni méltóztatott nekem az osztrák kereskedelemügyi minister urnák f. évi deczember hó 8-dikán 6663. szám alatt a hadseregszállitások tár­gyában Nagyméltóságodhoz intézett és Nagy­méltóságodnak erre válaszképen adott átiratának másolatát. Minthogy Nagyméltóságod említett válaszirata oly rendelkezéseket tartalmaz, me­lyek a hadseregszállitások tárgyában létrejött és Nagyméltóságod hozzájárulásával a magyar országgyűlés képviselőháza elé terjesztett meg­állapodásokkal ellenkeznek, sietek azok tekinte­tében azonnal állást foglalni és Nagy méltóságod előtt az említett megállapodások újabb magya­rázatával szemben tisztelettel óvást emelni. (Elénk helyeslés.) Nagy méltóságod idézett átiratában azt méltóztatik az osztrák kereskedelemügyi mi­nister úrral közölni, hogy a beszerzési cso­portokon túl menő recompensa tóhoz a had­ügyi igazgatás idejekorán fog érintkezésbe lépni a két kereskedelemügyi ministeriummal. Ehhez a magyarázathoz a magam részéről semmi szin alatt sem járulhatok, ez a leg- határozottabban ellenkezik Nagyméltóságod hi­vatali elődének folyó évi október hó 22-én 7223. szám alatt kelt átiratának 2. pontjával, mely szerint »a hadügyi igazgatás továbbra is ragaszkodik ezen, immár a cs. kir. kormány által is elfogadott állásponthoz«, nevezetesen, hogy »a mennyiben a quotaszerü felosztás az egyes beszerzési csoportokon belül kivételesen nem volna lehetséges — mindkét állam ipara még is meg fogja kapni quotaszerü részesedé­sét azon év összes ipari beszerzéseiből.« Az, hogy ehhez a két állam kereskedelem­ügyi ministereinek hozzájárulása lenne szük­séges, soha a tárgyalások során fel nem merült, az ellen a magyar kormány a legerősebben til­takozott volna is, mert azt, hogy Magyarország jogszerű, quotaszerü részesedését megkapja, nem lehet az osztrák kormány hozzájárulásától füg­gővé tenni, (Helyeslés.) a mint a magyar kor­mány egyenesen elutasítaná magától az ily beavatkozást Ausztria ügyébe. Legyen szabad figyelmébe ajánlani Nagy­méltóságodnak az ez évi április 6-iki tanács­kozás jegyzőkönyvének erre vonatkozó részét, a hol a magyar kormány képviselője a leg­nyomatékosabban jelentette ki, hogy a ma­gyar kormány minden körülmények között ra­gaszkodik ahhoz és azt feltételül köti ki, hogy ha a magyar ipar sem iparáganként, sem az egyes beszerzési csoportokon belül nem kapja meg a quotaszerü részesedést, akkor meg kell kapnia az ipari beszerzések összességében ; legyen szabad továbbá figyelmeztetni az ez évi julius hó 8-án 47.332. sz. alatt kelt itteni átirat erre vonatkozó részére (2. pont), melyben a minister- tanács a megállapodások elfogadásának egyik feltételéül épen azt kötötte ki, és erre vonatko­zik Nagyméltóságod hivatali elődének idézett határozott és félremagyarázást nem tűrő válasza. Azt, hogy a compensatio ezen részéhez előbb a két kereskedelemügyi minister hozzá­járulása lenne szükséges, legelőbb a cs. kir. kereskedelemügyi minister urnák az osztrák delegatio egy albizottságában tartott beszédé­ből hallottam, melylyel szemben okvetlenül alkal­mat fogok magamnak venni ugyancsak a dele- gatióban nyilatkozni és ezt a nyilvánvaló tévet- dést helyreigazítani. Ha Nagyméltóságod daczára ennek az osztrák kormánynyal szemben ezt concedálni méltóztatnék, úgy ezt — a mennyiben gyakor­latban is alkalmazásba venné — egyenesen a »Megállapodások« megsértésének kellene decla- rálnom. Áttérek már most a katonai üzemekben kifizetésre kerülő munkabérek beszámításának kérdésére, és itt ismét utalok ez évi julius hó 8-án 47.332. sz. a. kelt átiratomra (3. pont), mely szerint a magyar kormány hozzájárul ugyan a munkabérek kérdésének a Megállapodásokból való kihagyásához, de csak azon feltétellel, hogy az Ausztria területén levő ipari üzemek­ben kifizetett munkabérek Ausztria quotája ter-

Next

/
Oldalképek
Tartalom