A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
102 XVIII. UI.ES. Hegedűs Sándor: Ratificatio után? Szterényi József államtitkár: A ratificatio alkalmával, a mire azonban a hadügyminister ur azzal felelt, ez tűnik ki az iratokból: le van zárva az egész tárgyalás. Miután a hadügyminister ur képviselője utján most bejelentette a t. országos bizottságnak, a hadügyminister ur deczember 15-iki kelettel — nem 16-ikán, a mint mondatott — 8211. elnöki szám alatt átiratot intézett az osztrák kereskedelmi minister úrhoz, provo- cáltatva az osztrák kereskedelmi minister urnák deczember 8-ikán kelt átiratával . . . Thorozkai Miklós gróf: Az osztrák minis- ternek ? Szlerényi József államtitkár : Az osztrák ministernek ! Tehát az osztrák kereskedelmi minister ur már akkor kívánta az interpreta- tiót, mikor a vita a felfogás tekintetében a két delegatio közt már egészen kifejlődött. Ezen átiratra a hadügyminister ur e hó lö-ikén válaszolt az osztrák minister urnák s közölte válaszát a megkereső átirat másolatával együtt a magyar kereskedelmi minister úrral is tudomásulvétel végett. Minthogy ez az átirat nem fedi a magyar kereskedelmi minister felfogását, sem pedig azon megállapodásokat, melyeket a két kormány a hadügyminister úrral kötött, a kereskedelmi minister ur másnap, decz. 17-iki dátummal átiratot intézett a hadügyminister úrhoz, tehát a rendelkezésére álló legrövidebb idő alatt. Az átirat szószerinti szövege a következő: »Köszönettel vettem Nagyméltóságod f. évi deczember hó 15-dikén 8211. elnöki szám alatt kelt nagybecsű átiratát, melylyel megküldeni méltóztatott nekem az osztrák kereskedelemügyi minister urnák f. évi deczember hó 8-dikán 6663. szám alatt a hadseregszállitások tárgyában Nagyméltóságodhoz intézett és Nagyméltóságodnak erre válaszképen adott átiratának másolatát. Minthogy Nagyméltóságod említett válaszirata oly rendelkezéseket tartalmaz, melyek a hadseregszállitások tárgyában létrejött és Nagyméltóságod hozzájárulásával a magyar országgyűlés képviselőháza elé terjesztett megállapodásokkal ellenkeznek, sietek azok tekintetében azonnal állást foglalni és Nagy méltóságod előtt az említett megállapodások újabb magyarázatával szemben tisztelettel óvást emelni. (Elénk helyeslés.) Nagy méltóságod idézett átiratában azt méltóztatik az osztrák kereskedelemügyi minister úrral közölni, hogy a beszerzési csoportokon túl menő recompensa tóhoz a hadügyi igazgatás idejekorán fog érintkezésbe lépni a két kereskedelemügyi ministeriummal. Ehhez a magyarázathoz a magam részéről semmi szin alatt sem járulhatok, ez a leg- határozottabban ellenkezik Nagyméltóságod hivatali elődének folyó évi október hó 22-én 7223. szám alatt kelt átiratának 2. pontjával, mely szerint »a hadügyi igazgatás továbbra is ragaszkodik ezen, immár a cs. kir. kormány által is elfogadott állásponthoz«, nevezetesen, hogy »a mennyiben a quotaszerü felosztás az egyes beszerzési csoportokon belül kivételesen nem volna lehetséges — mindkét állam ipara még is meg fogja kapni quotaszerü részesedését azon év összes ipari beszerzéseiből.« Az, hogy ehhez a két állam kereskedelemügyi ministereinek hozzájárulása lenne szükséges, soha a tárgyalások során fel nem merült, az ellen a magyar kormány a legerősebben tiltakozott volna is, mert azt, hogy Magyarország jogszerű, quotaszerü részesedését megkapja, nem lehet az osztrák kormány hozzájárulásától függővé tenni, (Helyeslés.) a mint a magyar kormány egyenesen elutasítaná magától az ily beavatkozást Ausztria ügyébe. Legyen szabad figyelmébe ajánlani Nagyméltóságodnak az ez évi április 6-iki tanácskozás jegyzőkönyvének erre vonatkozó részét, a hol a magyar kormány képviselője a legnyomatékosabban jelentette ki, hogy a magyar kormány minden körülmények között ragaszkodik ahhoz és azt feltételül köti ki, hogy ha a magyar ipar sem iparáganként, sem az egyes beszerzési csoportokon belül nem kapja meg a quotaszerü részesedést, akkor meg kell kapnia az ipari beszerzések összességében ; legyen szabad továbbá figyelmeztetni az ez évi julius hó 8-án 47.332. sz. alatt kelt itteni átirat erre vonatkozó részére (2. pont), melyben a minister- tanács a megállapodások elfogadásának egyik feltételéül épen azt kötötte ki, és erre vonatkozik Nagyméltóságod hivatali elődének idézett határozott és félremagyarázást nem tűrő válasza. Azt, hogy a compensatio ezen részéhez előbb a két kereskedelemügyi minister hozzájárulása lenne szükséges, legelőbb a cs. kir. kereskedelemügyi minister urnák az osztrák delegatio egy albizottságában tartott beszédéből hallottam, melylyel szemben okvetlenül alkalmat fogok magamnak venni ugyancsak a dele- gatióban nyilatkozni és ezt a nyilvánvaló tévet- dést helyreigazítani. Ha Nagyméltóságod daczára ennek az osztrák kormánynyal szemben ezt concedálni méltóztatnék, úgy ezt — a mennyiben gyakorlatban is alkalmazásba venné — egyenesen a »Megállapodások« megsértésének kellene decla- rálnom. Áttérek már most a katonai üzemekben kifizetésre kerülő munkabérek beszámításának kérdésére, és itt ismét utalok ez évi julius hó 8-án 47.332. sz. a. kelt átiratomra (3. pont), mely szerint a magyar kormány hozzájárul ugyan a munkabérek kérdésének a Megállapodásokból való kihagyásához, de csak azon feltétellel, hogy az Ausztria területén levő ipari üzemekben kifizetett munkabérek Ausztria quotája ter-
