A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
win. uu:s. '92 kedésekre, melyek a legutóbbi időben kezde- ményeztettek s már folyamatban vannak arra nézve, bogy ezen a bajon segitsünk. (Halljuk!) A hadügyminister ur a maga részéről semmi akadályt nem gördít ezen intentiók útjába. És ba méltóztatik a hadügyi albizottság jelentésének 37. lapját megnézni, ott meg van említve, hogy a katonai reáliskolákba és akadémiákba az 1906—7. tanév kezdetén kincstári helyért folyamodott 102 magyar, helyet kapott 101, tehát csak egyetlen egy lett elutasítva; ugyanezen tanévre fizetéses helyért folyamodott 17 magyar, s fölvétetett mindannyi. Hát kérem, ezek a számok beszélnek. Jelenleg azon intézkedések következtében, melyeket a hadügyminister ur és a honvédelmi minister ur ezen a téren foganatosítottak, ha szabad igy mondanom : az ajtó nyitva van. Most már a magyar társadalmon múlik, hogy magyar ifjak mennél nagyobb számmal jelentkezzenek. Es itt legyen szabad még egy kis megjegyzést tennem. (Hulljuk! Halljuk!) Kívánatos, hogy a társadalom jobban érdeklődjék, és nagyobb számban jelentkezzenek az ifjak, mert mind a hadseregnek, mind a nemzetnek érdekében áll, hogy úgy a nevelés, mint előképzettség tekintetében a lehető legjobb quali- ficatióval biró ifjak kerüljenek oda. (Helyeslés.) A hadügyminister ur kéri a t. országos bizottságot, hogy a hadügyi költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Gkolicsányi László előadó : Három napig tartott vita után, a melyben mélyreható és alapos fejtegetéseket hallottunk s azon szakszerű felvilágosítások után, melyeket a hadügyminister ur képviselője volt szives most előterjeszteni, nekem igazán nem marad más feladatom, mint az, hogy a lefolyt vitának eredményeit összefoglaljam. (Halljuk! Halljuk!) Megállapíthatjuk, t. országos bizottság, hogy a költségvetés megtámadva nem lett. Eg) etlenegy felszólalást sem hallottunk, a mely magával a költségvetéssel szembehelyezkedett volna. A költségvetés tárgyalása közben a vitának talán legbővebb anyagát adták az ipari szállításokra vonatkozó kérdések, a melyek épen azért, mert a hadügyi ministerium és a magyar kor- mány között erre vonatkozólag újabb időben jöttek létre külön megállapodások, és mert az mindnyájunk érdekét legközelebbről érinti, nagyon természetesen felhívják az érdeklődést. Tudomá- sui vettük most a hadügyminister ur képviselő- I1 m ' kijelentéséből azt, hogy a hadügyminister ragaszkodik ahhoz a megállapodáshoz, mely a jelentésben közölve van, és a mennyiben annak egye-, részéi magyarázatokra szorulnának, a magyarázatokat ugyanazon forrásokból fogja megszerezni, a mely források utján ez létrejött. Mi itt legfeljebb azt jelenthetjük ki, hogy ezen megállapodások szigorú és pontos megtartását kívánjuk, különösen pedig ragaszkodunk azon állásponthoz, a mely ezekbe a megállapodásokba korábbi igazságtalanságok megszüntetése kedvéért újonnan vétetett föl, nevezetesen a munkabérekre és a recompensatióra vonatkozó uj határozatokhoz. Bővebben e kérdéssel most azért nem foglalkozom, mert a határozatok tárgyalása során a harmadik pontnál esetleg ismét reá fogok erre térni. Nem szándékozom kitérni — az előadói székről nem is tehetem — azokra a közjogi vitákra, a melyek a lefolyt tanácskozásnak igen bő anyagát képezték, mert közjogi meggyőződésemet e helyről nem követhetem ; de az egész vitának összbenyomása- és eredményeként megállapítható, hogy közjogi tekintetben merül fel a legtöbb kifogás a hadsereg ellen és hogy ennek orvoslására mindnyájan, a közjogi felfogásra való tekintet nélkül, egyformán törekszünk. Erről a helyről én más követelményt nem állíthatok fel, mint azt, hogy az élő, érvén}-ben lévő törvény teljesen hajtassák végre és érvényesíttessék a hadseregben is. Mondhatom, hogy az 1848-as és az 1867-es alapok közötti vitát is ennek a kérdésnek megoldása fogja eldönteni, mert mennél inkább végrehajta- tik, mennél teljesebben kielégittetik a paritásnak minden követelménye a hadseregben, annál kevesebb ok lesz a külön negyvennyolczas álláspontnak hangoztatására, de minél hátrább maradunk a nemzeti követeléseknek a kielégítésében a létező alapon, annál több ok lesz arra, hogy a negyvennyolczas alapnak teljes megvalósítását követeljnk. Ez a kérdés, t. országos bizottság, bizonyára szorosan összefügg azzal a vita során szintén igen sokat emlegetett kérdéssel, hogy ellenszenves-e ez a hadsereg vagy rokonszenves. Itt azután némely tisztelt barátom egészen más térre vitte a vitát, mint a melyre tulajdonképen az én e tárgyban tett észrevételem vonatkozott. (Mozgás.) Nem tagadom, hogy egyes társadalmi körökben vagy egyes helyeken a hadseregnek talán egyes tagjai vagy egyes csapatai nagyon kedveltek. Hiszen társadalmilag, egyénileg igen derék hűk, kedves jóbarátok és kellemes emberek az illetők, a kik mindnyájunknak rokonszenvét megtudják nyerni; én azonban az intézményről szólottám és az intézményre vonatkozólag voltam bátor azt a megjegyzést tenni, — és tettem ezt. a mint már volt alkalmam tegnap egy személyes felszólalásban is kifejteni, azért, hogy a baj orvoslásáról gondoskodjunk és hogy a hadsereget megóvjuk attól, hogy ismét olyan helyzetbe jusson, a milyenbe 1866-ban jutott, a mikor a felett, bogy a mi hadseregünket verte az ellenség, a mi nemzetünk tapsolt és ujjongott. Abban a reményben, hogy talán már a
